Szétlőtt város, jeges Duna, és egy nemzet, amely nem hagyta magát: 80 évvel ezelőtt, 1946. január 18-án indult meg az autós forgalom Budapest legfontosabb ideiglenes építményén, a Kossuth hídon. Ez a híd nem a szépségével, hanem a funkciójával vált az ország hasznára.
Amikor 1945 tavaszán a füst elült Budapest felett, a látvány letaglózó volt. A visszavonuló német csapatok az összes dunai hidat a levegőbe repítették, Buda és Pest között megszűnt az összeköttetés, a város két fele csak nézett egymásra a partokról. Csónakok, kompok, aztán a befagyott folyón a jég hátán való átkelés maradt – de egy világváros nem élhet így sokáig.
A mérnököknek és a munkásoknak nem volt idejük cizellálni. Olyan megoldás kellett, ami gyors, stabil, és kivitelezhető a háború utáni alapanyaghiányban. Mistéth Endre és Hilvert Elek tervei alapján 1945 májusában elkezdték az építkezést a Parlament és a Batthyány tér között.
A híd szerkezetéhez felhasználtak mindent, amit a magyar ipar akkoriban ki tudott izzadni magából.
Kevesebb, mint kilenc hónappal a kezdés után ünnepélyesen átadták, 1946. január 18-án pedig a gépjárművek is birtokba vehették a szerkezetet.
Nézzünk rá a korabeli fotókra: a Kossuth híd nem akart a Lánchíd eleganciájával versenyezni.
Egy rácsos acélmonstrum volt, kicsit darabos, kicsit indusztriális, de abban a pillanatban a világ legszebb látványát nyújtotta a budapestieknek, mert állandó kapcsolatot nyújtott a két part között. Az eredeti tervek szerint fából épült volna, végül nagyrészt acélból készült el. A hossza 400 méter, és a 15 tonnás járműveket is bírta, ami akkoriban komoly teljesítmény volt. A Kossuth hidat eredetileg tíz évre tervezték, de végül tizennégyet húzott le a forgalomban.
Ahogy sorra épültek újjá a klasszikus hidak – a Szabadság, a Lánchíd, majd a Margit híd –, a Kossuth híd terhelése csökkent, a szerkezete pedig fáradni kezdett. A pilléreit nem a jégzajlásra méretezték, és az anyaga is kezdte megadni magát a rozsdának. 1956 után már csak a gyalogosok használhatták, 1960-ban pedig lezárták és lebontották. Ma már csak két emléktábla jelzi a helyét a pesti és a budai parton, de a magyar mérnöki bravúr és a budapesti élni akarás egyik legnagyobb szimbólumaként maradt meg az emlékezetben.
(Nyitókép: A Kossuth híd 1955-ben. Fotó: Fortepan / Uvaterv)
Ez is érdekelhet:
1987-ben ezen a napon volt a legendás nagy havazás
Ha felérted már a kilincset, biztosan emlékszel rá, de ha még meg sem születtél, akkor nézd meg, milyen volt, amikor a tél tényleg tél volt.
Tébolyda? Ferihegy? Csikágó? – Mennyire ismered Budapestet?
Az kevés, hogy tudod, melyik folyó vágja ketté, és hogy melyik romos épületben adnak szeszt. És nem is csak turisztikai kérdések jönnek.
A hatvanas években az Astoriánál adták át Budapest első gyalogos aluljáróját
Hatvan évvel ezelőtt az aluljáró igazi szenzációnak, a nagyvárosi modernizáció jelképének számított.
