Nagy örömmel fedeztük fel, hogy végre a külföldi példákon okulva itthon is megnyílt egy levesbár, hiszen ráadásul mi rettentő büszkék is vagyunk arra, hogy milyen sokrétű a választék levesekből a magyar gasztronómiában. A Leves. viszont úgy tűnik, hogy fittyet hány a gazdag hagyományokra, és inkább egzotikus irányokba kalandozik. Nincs ezzel semmi gond, maximum az fog kicsit csalódottan távozni, aki egy jó Újházi tyúkhúsleves vagy egy tárkonyos vadraguleves reményében érkezik.

(fotó: Jókuti András)

Az enteriőr bemutatásával talán kár lenne bajlódni ezúttal, hiszen éppen csak akkora hely van bent, hogy a sorban állók elférjenek, esetleg egy kis könyöklőn el lehessen fogyasztani a leveseket. Van viszont kint is két asztal, ezek mondjuk nagy havazásban nem sokat érnek, de jó időben még a nagy forgalmú Vámház körút ellenére is megfelelőek. A többség azonban úgyis elvitelre kéri a leveseket, erre a papírpoharak tökéletesen alkalmasak is, és még az esztétikával sincs gond.

A megrendelt leveseket szinte azonnal meg is kapjuk, lehet még rájuk választani feltétet is. Sajnálatos módon épp a kókuszos sütőtök-krémlevesre ideális pirított tökmag elfogyott, de volt helyette napraforgómag például, az afrikai földimogyorós csirkére pedig reszelt sajt. Arra a Facebook-oldalukon is felhívják a figyelmet, hogy a leveseik nem feltétlenül igyekeznek autentikusak lenni, hanem fenntartják maguknak a szabadságot azok elkészítésénél. Ezzel kapcsolatban így nem is lenne korrekt bármit is kifogásolni, viszont volt egy kicsit nagyobb probléma: mindkét leves túl híg volt, nem voltak elég karakteresek, hiányzott az ízükből az átütő erő. Pedig nagyon drukkolunk a kezdeményezésnek, nagyon szimpatikus és igényes, színesíti a budapesti palettát, szóval reméljük, hogy csak átmeneti botlás volt, és azóta is mindig erőteljes, finom leveseket kínálnak a szendvicsválaszték mellé, főleg ebben a nagy hidegben! Hajrá Leves.!