A várnegyedbeli “Zsidai-birodalom”, azaz egy teljes utca minden éttermének szakmai irányítására is jut ideje amellett, hogy egy tehetős magánember folyamatos ellátásáról gondoskodik. És még arra is jut ideje, hogy folyamatosan képezze magát, például borokkal kapcsolatban, vagy éppen kisegítsen a kollégáknak, a Costes étterem amszterdami vendégszereplésénél azonnal átvedlett egyszerű szakmai látogatóból konyhai munkássá és nagyban segítette a konkurenciát a sikeres szerepeléshez.

Úgy látszik, szereti, ha sok étterem neve kapcsolódik a nevéhez, az eddigi karrierje során sem sokáig ült egy helyben a fenekén. Persze jobb is ez így, hiszen ha nyugodt típus lenne, talán soha nem hagyta volna el szülővárosát, Orosházát. Onnan indult ugyanis az útja, egész életére meghatározó élményként megmaradtak a nagyszülőknél szerzett ízélmények, a kertész nagypapa a jó alapanyaggal, a kiválóan főző nagymama pedig fantasztikus ételekkel érte el, hogy Litauszkit a vendéglátás érdekelje. Szakácsként is ott kezdett, de az akkori munkahelyei még nagyon távol álltak a mai világától, egy ételbárban, majd pedig egy iskolai menzán főzött. Aztán csak elunta a betűtésztás paradicsomlevest és hasonló társait, és nekivágott a világnak, hogy igazán nagy szakács lehessen, mindig is izgatta a fejlődés, a modern technológiák. Az első lépés a fertőrákosi Ráspi volt (amely pár éve – sajnos csak rövid ideig - Budapesten is képviseltette magát), innen már csak egy kis ugrás volt Ausztria, ahol ismét el kellett indulni a ranglétra legaljától. A „nyugati” levegő jó hatással volt rá, összesen 9 évig aktív az osztrákoknál, ezalatt sűrűn váltogatja az éttermeket, de már nem zöldségpucolással, hanem főzéssel foglalkozhat, a legkiemelkedőbb cím a Taubenkobel, ami annak idején két Michelin-csillagot is birtokolt. (Azért vesztette el őket, mert már nem jelenik meg osztrák Michelin kalauz, így a bécsi és salzburgi éttermek kivételével minden osztrák étterem elbúcsúzhatott a csillagjaitól.)

Aztán 1998-ban véget ér az osztrák kirándulás és irány a főváros, ahol azóta is dolgozik. A Maligán borétterem után kezd el privátséfként, azaz magánszakácsként dolgozni egy üzletembernél, heti négy alkalommal élvezik a Litauszki-menüt. A várbeli három étterem kreatív séf pozíciója ezzel összeegyeztethető, hiszen elsősorban az étlap összeállítása, a kínálat frissítése a feladata, nem a napi konyhai munka elvégzése. Így még arra is jut ideje, hogy továbbfejlessze nagy szenvedélyét, és elmélyüljön a borok világában.

(fotók: 21 Magyar Étterem)