Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Minden évben van egy léhűtő haverunk, aki a középiskolában kocsmára cserélte a nyelvórákat, most meg a nyár kellős közepén Máltára megy angolt tanulni. Éreztük, hogy hedonista móka ez a tanulásnak álcázott, inkább középiskolai osztálykirándulásnak beillő kurzus, de inkább elmentünk és kipróbáltuk. És aztán meglepődtünk!

Aztán kábé két hónapja, mikor egy barátunk szólt, hogy menjünk, próbáljuk ki, milyen a St. Julian’s-i Maltalinguánál angolt tanulni, bepakoltuk a bőröndünket, és kis túlzással már fenn is voltunk az első Máltára tartó Wizzair-gépen.

Aki szokott télen utazni, annak talán nem kell elmesélnünk, milyen katartikus érzés a mínusz háromból a plusz tizenötbe megérkezni.

Az iskola transzferbusza már várt minket leszálláskor, ahogy több lelkes diákot, vagy épp hozzánk hasonló újságírót is. Hamar kiderült: ha az ember egy külföldi nyelvtanfolyamra adja a fejét, megtudja, milyen a régi koleszos időkhöz hasonlóan vad idegen emberekkel kell osztozni egy szobán vagy apartmanon. Ahogy azt is, hogy milyen különösebb szándék nélkül beszélgetni valakivel, akit egyébként eszünkbe sem jutna megszólítani.

Persze, ha tele a zsebünk elköltésre váró eurókötegekkel, simán kivehetünk egy szállodai szobát is – előszezonban még nem is kell olajmágnásnak lennünk hozzá, hogy viszonylag jó ár-érték arányú szobákat találjunk.

Mi mégis inkább a közösködést választottuk, mert felnőtt fejjel tényleg klassz tapasztalás cseh, francia, olasz vagy épp perui lakótársakkal múlatni az időt, és összerakni az angol nyelv mozaikjaiból történeteket pár pohár bor mellett.

Hogy miért pont Málta lett az angoltanulás fellegvára? Egész egyszerűen azért, mert a brit befolyásnak köszönhetően a máltai (ami leginkább az arabhoz hasonlít) mellett az angol lett a szigetország hivatalos nyelve, és angol anyanyelvűek is előszeretettel időznek, dolgoznak itt.

Az elmúlt évtizedben kész üzletág épült erre, és nyelviskolák tucatjai jelentek meg a piacon.

A hétfőtől péntekig tartó oktatás szintfelmérővel indul, hogy mindenki a vele azonos tudású diákokkal kerülhessen össze. Ez végeredményben azt jelenti, hogy a 4-10 fős csoportban ugyanúgy lehetünk 20 éves francia lányokkal, mint 75 éves perui nagypapákkal, és ebben itt semmi furcsa nincs.

Persze, az átlag életkor így se nagyon kúszik 30-35 év fölé, és az idősebb korosztály is végtelenül nyitott, fiatalos, aktív, és általában pofátlanul magas életszínvonalon tengeti napjait valamelyik nyugat-európai, vagy tengerentúli országban.

Az angol anyanyelvű tanárok mellett a nyelviskola legnagyobb erénye, hogy nem csak a délelőtti (és intenzív kurzus esetén délutáni) néhány óra alatt foglalkozik a diákokkal, hanem folyamatosan szervez külön kurzusokat és olyan programokat, amiken bármikor örömmel részt vennénk. Így mentünk például kirándulni a sziget legszebb öbleihez, így jártuk be Mdina óvárosát idegenvezetővel, és így látogattuk meg – szigorúan szakmailag – Málta első borászatát is.

A rengeteg szervezett és organikusan szerveződő programnak köszönhetően egy hetet itt nagyjából három napnak érez az ember, a tanulás pedig nem kín, inkább egy közös kapocs lesz a zseniális emberekkel, akikkel a napod nagy részét töltöd.

Mi kora tavasszal vettük be a szigetet, de a nyár jó eséllyel még komolyabb élménydózist szállít: az iskola tetőteraszán reggeltől estig instant bulihelyszínt biztosít a medencepart, a túrázások helyett pedig pöpec motorcsónakos kirándulásokra, vagy quados és evezős túrákra is jelentkezhetünk.

Az biztos, hogy a nyelvtanulás itt nem arról szól, mint a középiskolai években. Itt nagykanállal kapjuk az élményszerű tanulást, és a kurzus után azt se nehéz eldönteni, hogy a laza, szórakozással egybekötött tanulás, vagy a tankönyvek és munkafüzetek töltögetése a hatékonyabb...

Player Autószalon

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.