Nem ellesik egymástól, hogyan kell eszközzel feltörni a dióféléket, hanem rájönnek.

A diófélék valamilyen tárggyal való feltörése az egyik legösszetettebb eszközhasználati magatartásforma az állatvilágban. A vadonban eddig csupán a csimpánzoknál, a csuklyás majmoknál és a makákóknál figyelték meg a gyakorlatot. A Tübingeni Egyetem szakemberei azt vizsgálták, hogy más főemlősök, például az orangutánok is valamilyen eszközzel törik-e fel a magokat, és ha igen, akkor az állatok miként sajátítják el ezt a képességet.

A kutatók keményhéjú magokat, kalapácsként használható faágakat és egy üllőként használható fadarabot adtak a Lipcsei Állatkert négy orangutánjának, amelyek korábban nem találkoztak a szóban forgó magatartásformával. Egyikük eleinte az üllőnek szánt fadarabot használta kalapácsként. A későbbi vizsgálatokkor az üllőt a talajhoz rögzítették, és az állat spontán módon a faágakat használta kalapácsként a magok feltöréséhez. A három másik idősebb orangután ezzel szemben kézzel vagy foggal próbálkozott.

A kutatók egy korábbi, a Zürichi Állatkertben végzett, ám végül kiadatlan hasonló tanulmány eredményeit is elemezték. A két helyszínen vizsgált összesen tizenkét állatból négy – egy Lipcsében, három Zürichben –, spontán módon kezdte el feltörni a magokat a fakalapácsokkal.

„Az orangutánok tehát maguktól képesek kialakítani ezt az összetett magatartásformát, kizárólag egyéni tanulás révén”

– mondta Elisa Bandini, a tanulmány másik szerzője. A szakemberek szerint az eszközökkel történő diótörés – legalábbis az orangutánoknál – nem olyan magatartásforma, amely nemzedékről nemzedékre átadódik, nincs szükség hozzá modellre.

Ez is érdekelhet:

Támogatott és ajánlott tartalmaink

World Margarita Day – Egy újabb ünnepet köszönthetünk köreinkben, már Magyarországon is

Naponta többször is megnéznénk a naplementét ezzel a gyönyörű lánnyal

Kóser japán ételekre bukkantunk egy budapesti kisvendéglőben

További cikkeink a témában