Ma már kis túlzással Budapesten sem tudunk úgy befordulni egy random utcasarkon, hogy ne egy pizzázóba nyissunk be, úgyhogy finoman fogalmazva sincs könnyű dolga annak, aki nápolyi pizzával hódítaná meg a magyar fővárost. Találtunk azonban egy frissiben nyitott helyet, ami ebben a méltán felkapott műfajban képes újat mutatni.
A IX. kerületi Tóth Kálmán utca viszonylag ritkán bukkan fel a főváros legpörgősebb negyedeit bemutató listákon. A helyzet viszont jó eséllyel megváltozhat, merthogy a környék státusza fokozatosan felfelé ívelő görbét mutat. Sok izgalmas újdonsággal épül be a terület, ahonnan egy minőségi pizzázó azért még hiányzik. Vagyis csak hiányzott, mert ezt a nyitott pozíciót lecsapta a napokban megnyitott Pizziozo – Dough Dealers.
Isten hozott a családban
A NOSH – Caffeine Dealers specialty kávézólánc „testvérprojektje” nápolyi tüzet, budapesti szívet és közel-keleti fűszereket ígér, ráadásul nemcsak egy új pizzázó, hanem egy modern pizzamaffia-főhadiszállás is (no meg a remények szerint számos változatos programmal csalogató közösségi tér).
A keresztelő hátterében a „dough dealers” kifejezés áll, ami a kávézók „caffeine dealers” világára utal, miközben a Pizziozo saját identitása egyfajta modern maffia – avagy ikonikus, játékos, de komolyan vett pizzakultúra. Ehhez mérten laza a vendégtér, mutatós a látványkonyha, dizájnosak a grafikák, valamint a kandalló-illúzió is egyfajta sajátos „pizzamaffia-világot” épít.
Nem mindennapi feltétek
Mindezek után nemcsak hatalmas étvággyal, hanem ugyanilyen mértékű kíváncsisággal nyitottunk be a teraszos helyre, ahol megtudtuk, hogy a tésztát lassan és szenvedéllyel kelesztik, minden pizzát egy 450 Celsius-fokra izzított Morello Forni kemencében sütnek készre.
Az étlapon a klasszikusabb tételek mellett feltűnik pár szokatlan elnevezésű, emiatt sejtelmesnek ígérkező variáns is.
Ilyen mindjárt a Zucca, ami pirított gesztenyével és amarettóval tűnik ki, vagy a Laci’s, ami meg pistachio pestóval és ‘nduja krémmel ingerel arra, hogy mindenképp kikérjük.
A Levante a kedvelt közel-keleti-fűszerrel, a za’atarral, valamint joghurtkővel érdemli ki az unikális jelzőt, mint ahogyan a ropogós krumplival (!) megszórt Frenchie-vel sem találkozhatott még Budapest pizzamajszoló közössége.
A Bianca e Funghi-n a szarvasgombakrém az extraság, de csöppet sem tolakodó módon jelenik meg az egyébként megosztó feltét. Az étlap tehát izgalmasan ötvözi a pizza óhazából Nápoly hagyományait, a magyar konyha ismerős alapjait és a közel-keleti inspirációkat.
Na, de a lényeg: összességében milyen a pizza?
Röviden szólva nagyon, már-már veszélyesen fluffy. Kívül ropogós tésztájú, belül rendkívül légies; az a fajta pizza, aminek – ha már maffiózózunk – szinte bűncselekmény otthagyni a szélét. Egyébként igencsak ötletes gag-ként egy aranyozott ollót kapunk a felszeletéshez, vagyis elég vagány módon vághatjuk fel a pizzát (pro tipp: először a kitüremkedő hegycsúcsokba nyisszantsunk bele, aztán vágjuk fel kis háromszögekre).
A tészta állaga egyébként abszolút háromszög-kompatibilis, vagyis nem gyengül el, ha a hivatalos szabályokat betartva akarjuk elfogyasztani, ahogyan azt az olaszországi pizzaséfek mondják.
Aki tehát kilépne a margherita, prosciutto, quattro formaggi szenthármasból és teljesen új ízvilágban barangolna, annak feltétlenül ajánlott a Pizziozo. És annak is, aki csak a tésztára megy rá.
Ez is érdekelhet:













