Nincs jogsink repülőre, de elvittünk egy Cessnát egy kanyarra. Mondjuk, hogy csinálhatod meg te is.

Eléggé motivált voltam, amikor kiderült, hogy kipróbálhatom a Meglepkék nevű élményszervező cég repülésvezető programját. Dédnagyapám száz éve harcolt az első világháborúban, a másodikban a nagyapámat majdnem lelőtték az oroszok, apám 1978-ban, az iráni forradalom idején kamionnal elment Teheránig, úgyhogy gondoltam, a família férfias vonalát megfejelem azzal, hogy én leszek az első a klánban, aki repülőt vezet. Ez persze félig vicc, nem lehet összehasonlítani a dédnagyapa háborús élményeit egy békebeli repüléssel, ennek ellenére amikor kisétáltam a budaörsi reptérre, minimum Vörös bárónak éreztem magam.

Mintegy teljes kétpercnyi fejtágítás után – amiből annyit sikerült levennem, hogy a repülőgép érzékeny jószág – a pilótával együtt máris bepattantam egy Cessnába, és beszíjaztam magam. Életem legrázósabb élménye egy ladakhi landolás volt az Air India egy kisebb gépével a Himalája hegycsúcsai között, de amint beültem a gépbe, tudtam, hogy itt valami egészen új dolog vár rám. Először is ez a gép kisebb volt, mint számítottam rá, a könyökömet alig tudtam felemelni, plusz az orrom előtt másfél méternyire pörgött egy propeller. Őszintén reméltem, hogy ez így is marad, amíg le nem szállunk.

Két perccel később már felfelé húztunk a budaörsi dombok mellett, és a szél bele-belekapott a gépbe. A Cessnát a pilóta vitte fel, addig én megfigyelő állásba helyezkedtem, mint egy ENSZ-békefenntartó. Ha nem repültem volna két tucatszor utasszállítókkal, talán nem jön rám a para, de egy ilyen csöppnyi szerkezetben ezek a széllökések is erősnek tűntek, pedig tökéletesen tiszta időnk volt. Hirtelen úgy éreztem, hogy ez a repülőgép-vezetés mégsem volt olyan jó ötlet, talán inkább az autóvezetést kellett volna választanom. Le fogunk zuhanni, gondoltam, a budaörsi Tesco halas pultjából fognak kiszedni egy tengeri sügérrel a számban, nagyon kínos lesz, de aztán a pilóta megnyugtatott. – A hegyeken felfutó szél az, ami elkap minket, de ha feljebb megyünk, máris jobb lesz.

És igaza is volt, pár perc múlva már olyan jól szórakoztam, mint David Guetta a Tomorrowlanden. Budapest fölé berepülve újabb instrukciókat kaptam a vezetésről: hogyan mozgassam a kormányt, mire számítsak. Mi történik, ha előrenyomom, és mi történik, ha hátrahúzom. A szimulátorokon szerzett élményeimre próbáltam visszaemlékezni. Hogyan is szálltam fel 1988-ban egy F16-ossal Commodore 64-en? Áh, túl régen volt. Pár éve nyomtam öt percet egy X-szárnyúval valami Star Wars játékban, de azok elég más gépek voltak, ráadásul a világűr egy vákuum, ugyebár. Aztán hirtelen azt vettem észre, hogy a pilóta elengedte a saját kormányát, és én vezetem a gépet.

– Oké, kezdd el finoman elvinni valamerre! Próbáld érezni a gépet! – mondta.

Elfordítottam jobbra a gépet, de közben magam felé is húztam, úgyhogy jobbra és fel kezdtünk emelkedni. Olyan finoman, amennyire csak lehetett, előretoltam az orrát, hogy egyenesben repüljünk. Aztán a pilóta kérésére balra is fordultunk, közben lejjebb vittem az orrát. Kábé úgy vezethetek repülőt, mint egy nyugdíjas, futott át rajtam, de engem ez is baromira felpörgetett. Kicsit még odébb van, mire Bessenyei Péter leszek, de az első lépés megvan. Én vagyok az első Izing, aki repülőt vezet!

A pilóta nem túlzott, hogy ezek érzékeny szerkezetek. Egy erősebb mozdulattal elég extrém manőverekre kényszerítettem volna a gépet, és mire kitaláltam volna, hogy épp mi is történik, kiskanállal szednek össze valahol Pest megyében. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt, ellenben határozottan kalandos hangulatba kerültem attól a nettó kétperces repüléstől, amikor csak az én kezemben volt az irányítás.

Volt még egy kétperces kaland, amikor a pilóta bemutatta, hogy milyen manővereket csinálhattam volna a géppel, például bedönthettem volna úgy, hogy hirtelen csak az ajtó választott volna el attól, hogy zuhanni kezdjek a Gellért-hegy felé, majd átrántotta a másik irányba, mire hirtelen úgy éreztem, hogy a pilóta nyakában ülök. Utána jött ugyanez orral előre, majd vissza is rántotta a gépet, de ezek határozottan kellemesebbek voltak, mint a jobbra-balra bedöntött mozgások. Ha lesz legközelebb, ezeket is kipróbálom majd, semmi kétség.

Vezess te is repülőgépet!

Meglepetést okozni remek dolog, életre szóló, pozitív meglepetést okozni még inkább, úgyhogy elég jó lehet az erre szakosodott Meglepkék csapatánál dolgozni. De mi sem panaszkodhatunk: a következő hónapokban több élményt is átélünk majd a kínálatukból, és hogy meggyőződhess róla, nem ok nélkül ömlengünk, minden esetben felteszünk egy kérdést is, és ha a helyes választ adók közül téged sorsolunk ki, hozzánk hasonlóan átélheted az adott élményt, legyen az sétarepülés, hőlégballonozás, repülőgép- vagy Ariel Atom- vagy Subaru-vezetés, tankozás…

A 35 ezer forint értékű repülőgép-vezetéshez erre a kérdésre kell választ adnod: hány percig tart a Meglepkék sétarepülése?

A) 5
B) 15
C) 10

A helyes választ és a telefonszámodat a jatek@player.hu e-mail címre várjuk 2014. augusztus 30-a éjfélig, a tárgymezőbe, kérjük, ezt írd: Meglepkék – repülőgép-vezetés. Sok sikert a sorsoláshoz!

További információért, élményötletekért nézd meg a Meglepkék oldalát, hírekért, kedvcsináló fotókért pedig a Facebook-oldalukat!

(x)

(Fotó: Donkó Péter)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon