Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Csocsó? Unalmas már. Darts? Ha iszom, a táblát se találom el. Szkander? Ahhoz kevés vagyok. Harminc másodpercet tekerni bringával? Na, végre valami izgalmas kocsmasport! Goldsprintnek hívják, kivételesen nem magyar találmány. Lényege: görgőkön rögzített kerékpáron 500 métert kell izomból letekerni minél gyorsabban.

A budapesti Szimplakert egyik eldugott különterme dj-vel és mc-vel felturbózva várja a próbálkozókat előre meghirdetett időpontokban. Itt bárki sztár lehet fél percre – mondja a minden bringás által csak Voxaként ismert főkoordinátor. Lássuk, születik-e új csillag személyemben.

Mivel romkocsmában vagyunk, elég hideg van. Ketten versenyeznek egymással egy kivetítő előtt, amelyen virtuálisan megjelenik a távolság, s miközben a delikvens az életéért teker, láthatjuk, mennyivel teszi, mennyinél jár és mennyivel vezet, vagy mekkora hátrányt kell szó szerint leküzdenie.

A dj a speedmetaltól kezdve a rave-ig különféle muzsikákat kever aláfestésnek, az mc laza dumájú élő közvetítéssel szórakoztatja a folyamatosan változó összetételű és létszámú közönséget. Két–három párbaj végignézése után jön el az én időm, bár kicsit vonakodok nyeregbe ülni. Legutóbb három esztendeje kerékpároztam egy nyaralás alkalmával fürdőgatyában, akkor is reggeliért mentem a boltba. Itt kicsit komolyabb erőpróba előtt állok.

Bediktálom az adataimat, felülök a gépsasra, és mielőtt bemelegítek, kapom a tanácsokat. "Fék nincs, ezért egy kicsit veszélyes, megállni csak úgy nem tudsz, hanem fokozatosan lassíts majd, és ha végeztél, ne szállj le azonnal, hanem tekerj még, mert a hirtelen leállás egy goldsprint-szűznek nem túl kellemes" – a saját tervezésű AS Roma-mintás bringás mezt tulajdonló Zsuzsa szavait próbálom memorizálni. Ő az, akinek a ma esti kalandot köszönhetem.

Lebonyolítás

Úgynevezett tournamenteket szoktak időszakosan rendezni. Egy-egy egész estés versenyen külön mérkőznek meg a nők és a férfiak, a helyezések függvényében az első 16 férfi és négy nő pontokat kap, végül egyenes kiesés rendszerben dől el, ki hol végez és milyen értékes bringás ajándékokban részesül. A kerékpárok a Csepel tulajdonában vannak, ők honosították meg itthon a goldsprintet. A fixie.hu oldalon mindenki, aki valaha egyszer is regisztrált és részt vett egy ilyen viadalon, megtalálja az eredményét.

„Három, kettő, egy, SPRIIIIINT!” A visszaszámlálás leteltével megmarkolom a kormányt, tiszta erővel taposni kezdem a pedálokat a külvilágot kizárva, szinte önkívületben, olyan hét másodperccel később hagynám is abba már, elég volt, köszi. Nyilván nem lehet. Kisebb hangfoszlányok szűrődnek a hallójárataimba, de nem érzékelem, mit kiabálnak pontosan, vagy mivel biztat a műsorvezető. A lábamat nézem, és közben lepereg előttem a fél életem – és hogy minek kellett ezt nekem elvállalni, vagyis elérem a holtpontot nagyjából a féltávnál(?). Érezhetően lassulok, de fogalmam sincs, ellenfelem hogy áll, mennyinél tartok és hogy fogom élve kibírni a hátralévő etapot. Rázom a fejem, hogy nem bírom tovább, ég a combom, közeledek a végelgyengülés stádiuma felé. Az utolsó méterekre és a megállás pillanatára nem emlékszem, néhány másodperc kiesik.

A bringa

Egy Csepel típusú Royal kerékpár, az ún. fikszi. A kerékre egy érzékelő van felszerelve, amely átalakítja digitális jelekké. A versenyzőket nem akadályozza sem a menetszél, sem az aszfalt súrlódása. Itt az erőkifejtésen múlik minden. Egyensúlyozni nem kell, a kerékpárok rögzítettek, nem lehet velük elborulni sem.

Zsuzsa tanácsaival ellentétben az első hibát rögtön elkövetem: túl hamar szállok le a digitális drótszamárról. Mint egy Walking Dead-zombi, úgy csoszogok a legközelebbi székhez, majdnem összecsuklom, zihálok, kicsit szédülök, a lábaimat alig érzem, a hideg miatt minden egyes levegővétel fájdalmasan hat. Felnézek a kivetítőre, látom az eredményem: 28.290 másodperc, csúcssebességem 75 km/h. Az ellenfelemet hat másodperccel vertem meg, összetettben a nyolcadik helyen tanyázok.

Fotósunk dicsérő szavai közepette próbálom felvenni újra a kapcsolatot az emberiséggel, annyit értek, hogy isteni jól toltam, és a mellettem tekerőnek szemernyi esélye sem volt. Mondjuk, ha jelentkeztem volna a versenyre, az esetleges további mai fordulókat fogalmam sincs, hogyan teljesíteném, mert rögtön az első alkalommal mindent kiadtam magamból.

Zsuzsa szerint azonnal pótolni kell az energiaveszteséget, ugyanis életem eddigi leghosszabb harminc másodperce teljesen kiszívott. Direkt nem akartam enni a megmérettetés előtt, mert sportolást megelőzően sosem szoktam, de most kiderült: kellett volna. A vércukorszintem úgy esett le pillanatok alatt, mint LeBron James népszerűségi indexe Clevelandben.

Értékelés

  • Veszélyességi faktor: 1/10
  • Élvezhetőség: 5/10
  • Ár-érték arány: 10/10
  • Szórakoztatási ráta: 7/10
  • Sportélmény: 8/10

A fülembe jut, hogy hamarosan tiszteletét teszi a versenyen a sportág korábbi női világbajnoka, aki történetesen magyar! Természetesen megnézem, mire képes a törékenynek tűnő fiatal lány. Legnagyobb megdöbbenésemre az én eredményemnél kb. két másodperccel gyengébbet hoz, később kiderül, nem teljes értékű egészségi állapotban teljesítette a penzumot, azért.

Kell jó húsz–harminc perc, mire újraindul a szervezetem, és olyan állapotba kerül vissza, mint amikor megérkeztem. Fél liter áfonyaszörp és a már említett Voxa társaságában elmerülünk kicsit a szakmában. "A nagyvilág az 1999-es világbajnokságon találkozhatott először a goldsprinttel Zürichben, előtte biciklis futárok szórakoztatták magukat afféle téli edzésként. Itthon nincs szövetsége, ez egy igazi kocsmasport. Idejössz a haverokkal, heccelitek egymást, aztán összecsaptok. Jó buli, jó hangulat."

Tényleg sztárnak érezheti magát az ember, mert vannak olyanok, akiket a szpíker ismerősként név szerint üdvözöl, és nem utolsó sorban a kivetítőn megjelennek az eddig legjobb eredményei, statisztikái. Érzékeltetésképp az első helyen 22 másodperc körüli eredménnyel állnak, láttam 90 km/h körüli csúcssebességet is...

Vagy goldsprint, vagy Totti

"Évek óta kerékpár-fanatikus vagyok, annyit bringázom, amennyit csak lehet. Már nem emlékszem pontosan, hogyan keveredtem ide, de amióta először lejöttem, azóta teljesen beleszerettem. Az évente rendezendő nyolc etap mindegyikén igyekszem jelen lenni, kivéve, ha épp Rómában vagyok a helyi AS meccsén… Miért ajánlom? Mert egy új oldalról ismered meg önmagad és feszegetheted a határaidat. Ha a végén majdnem összecsuklasz, akkor is jó érzéssel tölt el, hiszen végigcsináltad" – mondja Zsuzsa, akivel a végeredményt már nem várjuk meg, ugyanis indulunk tovább megnézni a Roma–Fiorentina olasz bajnoki rangadót.

Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
Az Ötlabdához – Öt az egyben sportág csak keményeknek

(Fotó: Tóth István)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.