Nyilván beszélhetünk hullámvölgyről, ez nem is kérdés, amikor a (korábban) dobogón álló együttes képtelen legyőzni a sereghajtókat. Annak ellenére is, hogy a Magyar Kupában nagyon lazán, 10–0-ra nyert a Fradi az NB III-as Szekszárd ellen. De ennyire mély lenne ez a hullámvölgy? Nos, közel sem. Annak ugyanis, hogy nagyon mély hullámvölgy keletkezzen, az a feltétele, hogy előtte legyen egy hullámhegy, egy remek teljesítménysorozat, ami most teljesen elillant. Na az viszont nem volt, a megnyert hat meccs ellenére sem mondhatja a legelvakultabb rajongó sem, hogy kiválóan játszott a csapata. Elég jó fizikai állapotban volt Ricardo Moniz együttese, bedarálta az ellenfeleket, érkezett néhány jó beadás, vagy jött egy-két jól eltalált lövés.

A hullámvölgy előtt sem volt hullámhegy

Pécsett szerencséje volt a zöldeknek, a Vidi ellen jó néhány (kimaradt) helyzetük volt, ám a vége 0–2, Győrben két távoli lövés hozta meg a sikert a hajrában, az MTK elleni meccsen percekre elaludtunk a lelátón, ott egy tizenegyes mentette meg a pocsékul játszó Fradit; aztán Debrecenben sima vereség, de legalább volt egy csomó kidolgozott helyzet, majd egy újabb bealvós szenvedés a KTE ellen és egy Diallo-fejes; Pápán Böde szólózott, az Újpest ellen pedig az első negyedórában elmehetett volna a meccs, ám megúszták egy kapott góllal és a vége sima 3–1 lett. Ünneplés, bajnok lesz a Fradi.

Azóta négy meccsen két pontot véstek be az FTC neve mellé, vereség az újonc Puskástól és hazai pályán a Honvédtól, majd iksz az utolsó Kaposvár és a másik újonc Mezőkövesd ellen (és közben sima bukó Győrben a Ligakupában). Se helyzet, se nyomás az ellenfélre, se kreativitás, se ötlet, se pályafeltúrás.

Ilyenkor ezer oka lehet a mélyrepülésnek. Nem megfelelő edzésmunka, nem megfelelő taktika, gyenge játékosállomány, edzőbuktatás, mentális vagy fizikai hiányosságok, rossz öltözői morál, ellentétet, klikkek, vagy épp lelki válság.

Megtört lelkek

Ez utóbbi nyilvánvaló, nem lehet nem észrevenni, hogy Akeem Adams szívinfarktusa óta lejátszott öt meccsen háromszor veszített, kétszer pedig ikszelt a Fradi. Mi, kívülállók, soha nem tudjuk meg, mi zajlik a lelkekben, milyen a hangulat az öltözőben, felfoghatatlan lehet, hogy egy 22 éves életerős srác az egyik nap még játszik, edz, másnap pedig kómában fekszik az intenzív osztályon. Sajnos az utóbbi években láttunk már hasonló tragédiát átélt csapatokat, akik viszont erőt merítettek társuk tragédiájából.

2009 februárjában aljas módon meggyilkolták Marian Cozmát, megszúrták Ivan Pesicset és félholtra verték Zsarko Sesumot a Veszprém kézilabdázóit – egy hét múlva sorsdöntő Bajnokok Ligája-meccset nyert a maradék csapat a Leon ellen. Vagy ki ne emlékezne Fehér Miklósra: a Benfica csatára 2004. január 25-én a Vitória Guimaraes elleni bajnokin esett össze a pályán, és a kórházba szállítást követően elhunyt. A következő két meccsét 2–0-ra megnyerte a Benfica, a harmadikon pedig ikszelt a Porto elleni rangadón. A Sevilla játékosa, Antonio Puerta 2007. augusztus 25-én esett össze a Getafe elleni meccsen, három nap múlva, 28-án hunyt el a huszonkét éves sportoló. A Sevilla 31-én játszotta az UEFA Szuperkupa-meccset, ott elbukott a BL-győztes Milan ellen, aztán viszont a következő két meccsét 4–1-re megnyerte (AEK Athén, Huelva).

Persze botorság lenne összehasonlítani az eseteket, annál is inkább, mert szerencsére Adams él, és isten ments, hogy úgy tűnjön, elbagatellizálom a ferencvárosi tragédiát. (Ezúton is jobbulást kívánok, Akeem!) Ám profi játékosokról van szó, akik abból élnek, hogy a pályán legjobb tudásuk szerint teljesítenek, félretéve a külső gondokat. Nem életszerű, hogy a minimum huszonhármas keretből mindenki pont ugyanannyira viseljen meg egy ilyen eset, márpedig most szinte mindenki formán kívül van. Mellesleg időközben már egy hónap eltelt Adams szívinfarktusa óta. (Az viszont tény, hogy amíg a Besic, Adams duó játszott a védelem tengelyében, a Ferencváros sorra nyerte a meccseit. Azonban a párost már azelőtt megbontotta az edző, hogy a trinidadi kórházba került volna.)

Susmus

Sokkal inkább okozója a rossz teljesítménynek a játékoskeret nem megfelelő kialakítása, a kissé furcsa, egysíkú taktika, valamint néhány kulcsember rémes formája. Bár egyre több folyosói pletyka terjeng a nem tökéletes öltözői morálról is, némi klikkesedésről és (talán a fizetések nagy különbségéből eredő) ellentétről lehetett hallani, ám pusmogásoknak nem ülünk fel, szóbeszédet nem elemzünk. Orosz Pál pedig kategorikusan cáfolt is. A kérdés, igaz-e a régi mondás, miszerint nem zörög a haraszt...

Középpálya hol?

Azt viszont tökéletesen látni lehetett már a bajnokság elején is, hogy kevés lesz a védelem és a csatársor megerősítése, hiába érkezik brazil vagy spanyol játékos hátra, holland gólvágó előre, ha a két sor között átlagos labdarúgók szerepelnek. Ricardo Moniz a széljátékra helyezi a hangsúlyt, a 4–2–3–1-es felállást játszatta, ami a legtöbbször inkább 4–2–4-nek tűnt, ahol a szélső hátvédek is támadnak, teljesen feladva a középpályát. Márpedig középpálya nélkül nem lehet bajnokságot nyerni.

Amikor ez láthatóan nem működött, a Józsi, Csukics, esetleg Gyömbér, később már Gerson fémjelezte középpálya képtelen volt mozgatni a csapatot, leigazolták Buzsáky Ákost is. Jó döntés volt, épp ilyen játékosra van szükség, csakhogy a sérülésből felépülő korábbi válogatott játékos masszív meccshiánnyal küszködik, pillanatnyilag még nem tud eleget segíteni.

Eközben a szélsők értékelhetetlen teljesítményt nyújtanak, Julian Jenner messze elmarad tavaszi formájától (az ő játékkapcsolata Bödével volt a legerősebb fegyver korábban), nem jönnek be a cselei, pontatlan, ellenben minden meccsen durcás primadonnaként hisztizik; Somália hosszú sérülés után tért vissza, szintén nincs még jó formában, igaz, ő amúgy sem a pontos beadásairól híres; a nyáron igazolt Arsenio Valpoort pedig gyors és fiatal, azonban a labdával nincs köszönő viszonyban.

Holman Dávid pedig nem szélső, mégis a bal oldalon játszik, ahonnan rendre húz befelé a szíve, ráadásul amióta lőtt pár gólt és húzóembernek nyilvánították (-tuk), két egyeneset nem rúgott a labdába. Mentálisan és fizikailag még messze nem kész játékos, Leonardo felépülésével meredeken csökkenni fognak a játékpercei.

Taktika

Nehéz lehet ennyi formán kívüli játékossal jó eredmény elérni, de nem lehetetlen – ha mondjuk jó a taktika. Az például egyáltalán nem tűnik jónak, hogy minden helyzetből, tehát nem csak szélről, hanem hátulról (Besic) is, folyamatosan alárúgnak a labdának és fellövik a rettenetesen rossz formában lévő Bödének (és/vagy Diallónak) valami ott majd lesz alapon. Oldalról még csak-csak van benne ráció, ha mondjuk nem egyedül érkezik a kapu elé Böde két–három védővel a nyakán – és nincs ennyire maga alatt –, és ha van második hullám, aki felszedi a lepattanónak, leosztja vagy ellövi. De nincs.

Meg persze a klub hitvallása alapján elvárt támadójáték sem egyenlő azzal, hogy bikázzuk fel – ívelve vagy laposan – a Madocsai Messinek. Felépített támadás után legutóbb mondjuk az Újpest ellen lőttek gólt a zöld-fehérek, bár az is a beadásos vonulatba tartozott. És legutóbb talán Pápán játszott igazán jól a Fradi, bár nyilván az lilák magabiztos legyőzésekor sem lehetett panaszt hallani, noha az Újpest is kiesés elől menekülő együttes. Ellenben rövid passzos, kényszerítős, kijátszott támadás után nem is lőtt még gólt ebben a szezonban a Fradi.

Edzőcsere? Edzőbuktatás?

Ettől függetlenül komoly hiba lenne Monizon elverni a port és elküldeni most vagy a télen. A Ferencvárosnál nagyon nehezen fogadnak el bármilyen szakvezetőt, pláne egy külföldit – Ricardo Moniz népszerűsége viszont a mostani eredmények, vagy inkább eredménytelenség dacára is töretlen. Konkrétan imádják a szurkolók, rajonganak érte. Azt azért már láthattuk korábban, hogy a holland ért a focihoz, külföldön is elismert (főleg a technikai képzésben), a motiválásban pedig páratlan hazánkban.

De talán a legnagyobb kárt azzal okozná az eltávolítása, hogy a jelenlegi keret nagyjából fele vele együtt elhagyná a csapatot, hiszen főleg miatta igazoltak ide, az ő személye volt a garancia a minőségi szakmai munkának. Ráadásul a legjobb légiósait veszíthetné el a Fradi (pl.: Besic, Leonardo, Jenner, Bönig), illetve a későbbieknek nemigen jönne a csapathoz olyan szintű játékos, aki korábban a Real Madridban vagy épp a brazil utánpótlás-válogatottban focizott. (Persze azt sem hallgathatjuk el, hogy akadt néhány melléfogása is a szakembernek, mint például Martinus, Valpoort, Tuijp, Ionescu.)

Viszont nem kizárt, hogy épp utóbbiak érkezése, és az ő bértömegük okozhat feszültséget az öltözőben, a régebb óta a klubhoz tartozó zsoldosok a szerződésüket is régebben kötötték ugye...

Legalább küzdeni kellene

Mikor Moniz a Fradihoz került, nem véletlenül lett nagy kedvenc, a csapat nem ismert lehetetlent, számtalan meccset megfordított, elképesztően jó kondiban volt és megalkuvást nem ismerve hajtott a lefújás pillanatáig. Most viszont nem egyszer lézengő, sétálgató játékosok (főleg a legfontosabb csapatrészben, a középpályán) játszanak zöld-fehér mezben, már a meccs elejétől fogva. A legfeltűnőbb Vladan Csukics kedvtelensége volt a Kaposvár elleni bajnokin (is), az amúgy kőkemény középpályás teljes nyugalommal andalgott a pálya közepén labdavesztés után. Mi történhetett...? Elfáradt? Indokolatlanul kemény és sok a hétközi terhelés? Esetleg néhányan elveszítették a motivációjukat, kedvüket?

Mi lehet a megoldás?

Óriási közhely, de találó: kell egy apró, kiszenvedett, szerencsés bajnoki győzelem (vagy egy 10–0-s magabiztos siker), hogy visszatérjen a zöldek hite, önbizalma. (Azt mondjuk továbbra sem értem, hova tűnt, mert 22 ezer néző előtt 3–1-re legyőzni az Újpestet nem annyira lehangoló esemény, mégis: utána snitt és jött a reménytelen futball.) Kell néhány szerencsésebb gól, vagy csak simán be kellene lőni a helyzeteket (vagy a tizenegyest). Bödének szüksége lesz további gólokra, de olyanokra, amik győzelmet érnek, Jenner előbb-utóbb formába lendül, ő az NB I egyik legjobb szélsője, kiválóan cselez, remek a rugótechnikája, ők nagyon fontos láncszemek, és tartom, ha Buzsáky százszázalékos lesz, sokkal dominánsabb lesz az FTC középpályája.

Leonardo visszatérése olyan lesz, mint egy falat kenyér, noha szerintem azért ennek a Fradinak, melynek meggyőződésem, hogy magyar szinten ritka erős a kerete, nem egy embertől kellene függenie. Most viszont nincs olyan játékos a pályán, aki képes cselekkel levenni egy-két embert a középpályán vagy a védelemben és így létszámfölényt kialakulnia. És az ő jelenléte a mostani – érzésem szerint egysíkú, nem hatékony és könnyen levédekezhető – taktikát is átrendezi, jóval kevesebb céltalan, eszetlen ívelés lesz, több kényszerítő, üresbe (lyukra) futás.

Amennyiben ezek közül néhány (mondjuk elég az egy szem kiszenvedett győzelem is) teljesül akár már Diósgyőrben, akkor célba veheti a Fradi a dobogót. De már nincs sok vesztegetni való ideje. És az edző felé mutatott töretlen bizalom is könnyen megroppanhat.

(Fotó: pfla.hu)