Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

„Catherine Bell? – Majdnem! Kettlebell!” Az esti programomat félrehalló kíváncsiskodónak adott válaszom. A JAG csinos Mackenzie hadnagya és a romantikus gyertyafényes vacsora helyett fura formájú súlyzók társaságában töltöttem el egy órát.

A napokban megnyílt Hegyvidék Harcosai Küzdősport Akadémiába lépve az egykori profi bokszolóba, Nagy Jánosba botlom. Még szerencse, hogy nem ökölvívó edzés vár rám az elkövetkezendő percekben, különben fennállna a csonttörés veszélye.

Helyette Rajcsányi Gergő korábbi világ- és Európa-bajnoki résztvevő dzsúdós ismerteti meg a velem együtt öt főből álló kezdő csoporttal ezt a napjainkban egyre divatosabb edzésformát, a Galba Zsolt kolléga által már alaposan bemutatott kettlebellt. Hogy szó szerint emlékezetes legyen mindannyiunk számára az első szertartás, arról egy sportcsatorna stábja gondoskodik, akik nyilván a mi foglalkozásunkon forgatnak riportfilmet.

Három füles golyót, azaz súlyzót kap mindenki. A hölgyek értelemszerűen könnyebbet, az urak nehezebbet. Gergő mellett cövekelek le, s rögtön flörtölni kezdek az egyik 16 kilós piros jövendőbelimmel. Húzom a számat, kicsit soknak érzem ezt a mennyiséget így elsőre, amikor közli, hogy nyugi, ez az övé, nekem bőven megteszi a fele annyit nyomó kis tünemény.

A Kettlebell története

A Kettlebell, vagy más néven Girya egy tradicionális orosz vassúlyzó, ami leginkább egy olyan ágyúgolyóra hasonlít, amelyhez egy bőrönd fogantyúját erősítették. Az első kettlebell-eszközök a takarmány mérésére szolgáltak, parasztok és mezőgazdasági munkások használták, és erejük vitán felül megnövekedett. Nagyszerűsége éppen egyszerűségében rejlik, aki valaha próbálta már tudja, hogy az egyik legjobb eszköz és módszer az állóképesség és az erő növelésére. Bővebben: Kettlebell.hu

A bemelegítést követően sem érintjük meg, először nélküle gyakoroljuk az úgynevezett szumó-felállást. Sóval azért nem szórjuk be a ringet, de a többi mozdulat nagyjából hasonló: mintha egy kényelmes vécézéshez foglalnánk el a királyi trónt. Miután szinte tökélyre fejlesztjük a mozdulatsort, jöhet maga a kettlebell. Első gyakorlatként mi sem egyszerűbb, mint a megtanult mozgásformációval emelgetni a nyolckilós golyót háromszor tízes sorozatban. Az első kettő viszonylag gond nélkül és viszonylag szabályos mozdulatokkal lemegy, a harmadiknál megérkeznek a fájások – méghozzá a combok környékén.

A második feladat hasonló az elsőhöz azzal a különbséggel, hogy lengetést, vagyis eredeti kettlebelles nevén szólítva swinget végzünk: az ismert technikával felvett súlyzót a lábunk közé lengetve csípőből előre kinyomjuk. A penzum ugyanaz, mint az előző körben, viszont sokkal nehezebb szabályosan végrehajtani – nem is megy mindenkinek rendesen. Én például figyelmeztetést kapok, hogy ne a vállamból emeljem fel a cuccot, hanem csípőből, lendületből. Épp végeznénk a három adaggal, amikor a tévések kérdezik, hogy a Gergővel készített interjú kedvéért mi lenne, ha tolnánk még egy párat, hogy a tükörből a háttérben látszódjon, ahogy lengetünk, míg az edző szerepel. A kérés fogadtatása meglehetősen vegyes, mindenesetre reméljük, nem kell háromszor felvenni a beszélgetést…

Derékfájás ellen kiváló

Gergő a cselgáncsedzések során ismerkedett meg a kettlebellel. Elvégezte a megfelelő kurzust és edző lett – hetente négy tréninget tart. „Mindenkinek tudom ajánlani, a »hétköznapi embertől« a profi sportolóig. Előbbieknek a napi nyolcórás munka után nagyon jól jön, ki lehet fújni magukból a stresszt. Derékfájósoknak szintén hasznos, hiszen hozzásegít a megfelelő testtartáshoz. Ha mondjuk heti két edzésen részt vesz valaki, úgy három hónap múlva komolyabb változásokat is észrevehet: javul az erőnléte és megváltozik az izomzata.

Földre fekszünk, de nem pihenni! Egyszerre két kettlebellel dolgozunk, mindkét karral kinyomjuk a levegőbe, fejenként hatszor, mindezt természetesen három sorozatban. Figyelni kell a csuklónkra, nehogy hátra törjön és persze nehogy a mellkasomra zuhanjon, de ennek megfelelő odafigyeléssel nincs realitása. Kellemesen fárasztó gyakorlat ez a guggolásokkal ellentétben, aminek még mindig érzem a hatását a combomban.

A negyedik, záró összecsapást a hasizmunk ellen vívjuk. Player-sportágpróba történeti pillanat következik: megdicsér az edző, hogy jól csinálom! Ilyen eddig még nem fordult elő és ez nem a szakemberek hibája. Annyira jólesnek ezek a szavak, hogy egy–két felüléssel többet is teljesítek puszta lelkesedésből. 

Heti kétszeri ágyúzás egy Szent Istvánért

Ökölvívás, kempó, dzsúdó, női önvédelem, MMA, karate, kick-box, thai-box, kettlebell, brazil ju-jitsu – csak néhány sportág azok közül, amelyek helyet kapnak a Budán található Küzdősport Akadémián. Havi tízezer forintért válthatunk bérletet kettlebellre, ezért az összegért heti kétszeri egyórás edzésen izzaszt minket Gergő.

A kisebb pihenőkkel megszakított egy óra hamar elrepül, a foglalkozásnak az immáron szokásosnak mondható nyújtás vet véget. Utólag talán nem ártott volna a combunkat kényeztetni még, mert távozáskor a lépcsőkön lemenetel valóságos kínszenvedés, úgy érzem magam, mintha egy kifejlett víziló ült volna előtte órákon át az ölemben.

Értékelés

  • Sportélmény: 8/10
  • Veszélyességi faktor: 1/10
  • Élvezhetőség: 7/10
  • Ár-érték arány: 6/10
  • Szórakoztatási ráta: 6/10

Túl vagyunk rajta, annyira nem is volt vészes, bár erről a combjaim másként vélekednek. Gergő szerint ennek magyarázata a kezdőknek szánt visszafogott adagban keresendő. A haladók és a profik nehezebb súlyzókkal, nehezebb gyakorlatokkal kínozzák magukat, ilyen például a török felállás vagy a szakítás (snatch). Legközelebb talán szakítok rá időt.

(Fotók: Pálfi Balázs)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.