Ha Csehországban járok és enni-inni akarok, mindig Švejket keresem. Ő az én iránytűm a rusztikus cseh gasztronómiában, még sose csalódtam benne.
Švejk kétségkívül a cseh nemzet legszimpatikusabb és valószínűleg legismertebb irodalmi figurája. A feletteseihez, a hatóságokhoz és Őfelségéhez minden épeszű határon túlmenően lojális, a lelketlen, ostoba hatalmat pont ezzel a parodisztikus engedelmességgel lefegyverző, hülyeség miatt kiszuperált, ennek ellenére frontszolgálatra tökéletesen alkalmassá minősített derék katona még egy világháború szörnyűségeit is képes volt vidám csetlés-botlással szórakoztatóvá varázsolni.
Švejk ma is élő ismertségéhez és népszerűségéhez Jaroslav Hašek befejezetlenségében is tökéletes regénye önmagában nem biztos, hogy elég lett volna. A legendához kellettek Josef Lada csodálatosan találó illusztrációi is, amelyek szinte életre keltették nem csak Švejket, de nagyjából a könyv összes többi szeretnivalóan részeges, bamba, erkölcstelen, buta vagy kétségbeesett fő- és mellékszereplőjét is.
A švejki világ kiemelten fontos helyszínei a Monarchia, elsősorban persze Csehország kocsmái, vendéglői, sörözői.
Nem is csoda, hogy a regény figurái, életképei a mai napig számos cseh vendéglátóhely berendezéséhez, dekorációjához nyújtanak ihletet. Úgy tapasztaltam, hogy érdemes is keresni azokat a helyeket, ahol Švejk mosolyog ránk bárgyún, Otto Katz tábori lelkész bámul ránk delíriumában, Müllerné pislog ránk rémülten és Vodička árkász mered ránk (különösen konkrétan tényleg ránk, megbízhatatlan magyarokra) a falról.
Az a néhány alkalom, amikor sikerült Švejk-figurákkal illusztrált cseh vendéglátóhelyeken remekül érezni magam, meg az a néhány másik, amikor se Švejk nem volt egy kocsmában vagy étteremben, se hangulat, természetesen nem jogosít fel valamiféle megfellebbezhetetlen axióma kimondására. Ajánlatot viszont tehetek:
ha Csehországban jársz és autentikus helyet keresel, keresd a Švejket!
Olyan még nem fordult velem elő sehol, se a cseh vidék mélységében, se Prága bel-, se pedig külvárosában, hogy egy švejkes hely ne lett volna üdítően helyi, jópofa környéki közönséggel, finom, a szó legnemesebb értelmében házias ételekkel és egyszerű, de hibátlan ízű, hőfokú csapolt sörrel. Flancos gasztroélményt vagy sörforradalmi kalandot persze nem ilyen helyeken kell keresni, de couleur locale-t cseh földön töményebben biztos nem találsz!
A Švejk-effektus túlterjed Csehország határain. A fenti képek egy prágai külvárosi sörözőben készültek; a helyet teljesen véletlenül találtuk, amíg a múlt heti nagyszabású Skoda-estélyre várva sétálgattunk a környéken. Másnap hazafelé tartva már szlovák területen álltunk meg ebédelni, és a Google Mapsről teljesen találomra választott, elsősorban a település neve miatt kiszemelt étteremben (Malacka) meglepően jót sikerült ennünk. Nem vezető útitársaim szerint a friss tartályos sörben se volt hiba és a hely hangulata is remek volt, kiváló személyzettel, helyi vendégekkel. Švejk ugyan hivatalosan nem volt jelen a dekorációban, de kifelé vajon ki vigyorgott ránk egy krétarajzon a napi menüs táblán?
Ha Burgenlandban ritkán futunk is össze Švejkkel, emlékezeteseket enni-inni azért ott is lehet:
A székelykáposztát Burgenlandban szegedi káposztáshúsnak hívják, de nem baj, mert úgy is nagyon finom!
Nemcsak körbebiciklizni élmény a Fertő tavat, hanem körbeenni is. Vagy össze is lehet kötni a kettőt, ahogy mi csináltuk. Gasztro-bringatúra Burgenlandban.
