Zsolt kedvencei
Sokáig vekenghetnék azon, hogy a melyik is volt a kedvenc tesztautóm, a vezetési élmény számít, vagy az, hogy melyiket venném meg a mindennapokra, vagy melyiket állítanám a garázsomba alkalmi használatra, de mivel a saját szabályrendszerünk szerint hármat lehet megjelölni, és idén hármat értékeltem tízpontosra, adja magát a top három.
A Toyota GR Yarist nem hagyhatja ki az, akinek az autózás nem csak helyváltoztatást jelent, és aki bár megérti az érveket a minél fenntarthatóbban gyártható és üzemeltethető, észszerű járművek mellett, csodálva rajongja a szinte kompromisszummentes őrültségeket is. Főleg, ha az az egyik leginkább racionális gyártó terméke, amely tuningcsomagos kiskocsinak tűnik, valójában azonban egy közútra homologizált, rendszámos raliautó. Hihetetlen, hogy létezik. Nem a napi programjaim intézném vele, hanem időnként programot szerveznék köré.
Olvass róla itt:
A GR Yarishoz képest az értelmes választás maga a Mercedes-AMG E 53, persze abban a furcsa univerzumban, ahol egy közel hatszáz lóerős limuzinra alkalmazható az „értelmes” jelző. Mivel azonban kívül-belül nagyon jól néz ki, hibridként és villanyautóként is jól működik, akár családi használatra is megfelelő, miközben egy iszonyúan erős sportautó remek kormányzással, futóművel és összkerék-meghajtással, szinte már józan döntés a megvásárlása. Én legalábbis tökéletesen megértem a vásárlóit.
Olvass róla itt:
A három közül a legelérhetőbb autó a Renault 5. Annyira vártam, hogy könnyen okozhatott volna csalódást, de szerencsére nem tette. Minden elemén érezni, mennyire lelkesen, szívvel tervezték, ennek az eredménye, hogy miközben remekül idézi meg a régi 5-öst, formájában és technikailag is modern, tisztességes menetteljesítményű és hatótávolságú, élvezetes, testre szabható, városi-elővárosi használatra ideális villanyautó. Mosolyt csal a vezetője, az utasai és a járókelők arcára is, erre pedig csak kevés jármű képes.
Olvass róla itt:
Vissza a cikkhez









