Egy ilyen kaland még műholdas térkép segítségével sem egyszerű, viszont annál több felfedezéssel kecsegtet.

A városi gyaloglás mindig is kicsit különc, kicsit menő dolog volt: nyilvánvalóan sokkal alaposabban fel tudsz fedezni egy-egy környéket, ha csak sétálsz, találkozhatsz ismerősökkel, betérhetsz boltokba vagy egyszerűen csak olyan részleteit fedezheted fel a városnak, amelyek egy járműből csak úgy elsuhannának melletted.

A Güell park Barcelonában – autóval nem bejárható (Fotó: Denise Jones/Unsplash)

A séta a legkörnyezetbarátabb közlekedési forma, ami kicsit meditáció is lehet, ha csak nézed az egyenletes ritmusban elvonuló látnivalókat, közben pedig hallgatod a kedvenc zenéidet. Nem véletlen a szervezett városi séták népszerűsége: sokan érezzük, mennyire más alaposan megismerni a törzshelyeinket, mint csak átszaladni rajtuk nap mint nap.

Mindezen még a járvány is dobott egyet, más arcát láttuk a városainknak, és sokkal értékesebbé is vált számukra, miután átmenetileg elzártak bennünket tőle.

Akkoriban futott fel igazán James Chevalier programozó 2013-ban indított CityStrides nevű side projektje, ami a nyílt forráskódú OpenStreetMap segítségével statisztikákat készít a város általunk bejárt – vagy befutott – részéről.

A cél: bejárni egy város minden egyes utcáját.

Chevalier már a kezdetekkor elhatározta, nemcsak magának készíti a programot, de ha működik, megosztja másokkal is. Jól tette: mára sok ezren járták végig egy-egy város minden egyes utcáját.

Őszi séta a bostoni Acorn Streeten - Fotó: Matt Collamer / Unsplash
München a magasból (Fotó: Ian Kelsall/Unsplash)

Nem kifejezés, hogy Chevalier ötlete másokat is inspirált: már több mint hatvanezren használják a CityStridesot, százharminc országban, így Magyarországon is, egyebek mellett Nyékládházán, Sopronban és Szegeden. Ahogy az egyikük, Eric Sepanski fogalmazott:

„Már majdnem tíz éve futottam eltökélten a városomban, de csak a honlap felfedezése után ébredtem rá, hogy AZ ÖSSZES MEGTETT MÉRFÖLDEM csupán a város két százalékát fedte le. Rossz belegondolni. A futás néha kiút volt, máskor házimunka – most viszont már kaland. Mindig.”

Hasonlót érzett Michael Shanks középiskolai tanár is, aki a GPS adataiból döbbent rá, hogy tizenöt év alatt Glasgow-nak csak a nyolc százalékát látta. Azóta már felfedezte a város mind a hatezer utcáját, ehhez pedig meghatározó motivációt adott neki a karantén, amikor csak napi egy órát lehetett a szabadban tölteni:

„Úgy éreztem, nem ártana produktívabban eltölteni ezt az időt, mint állandóan ugyanabban a parkban körözve.”

Vagy ahogy az Amerikában ismert terepfutónak számító Rickey Gates írta a blogján a CityStridesról, miután 2018-ban negyvenöt nap alatt befutotta San Francisco 2237 utcáját: „túl azon, hogy remek edzésösztönző, ez a projekt arra bátorít, hogy kipukasszuk a buborékokat, amiben élünk”.

A vietnámi Hoi An történelmi városa is gyalogprogram (Fotó: Hieu Tran/Unsplash)
Oszaka éjszaka (Fotó: Juliana Barquero/Unsplash)

Írtunk már arról, hogyan érdemes felfedezni Velencét a kliséken túl. A lista első helyén a „Szent Márk tér hajnalban” állt, ami – ellentétben a lelombozó nappali állapotával – ebben a napszakban felemelő. Aztán a lista a gyaloglással folytatódott:

„Csodálatos lábon felfedezni Velencét, két pont között megpihenni egy piazzán egy friss itallal, beszívni a várost úgy, hogy kapsz is levegőt, és nem taposnak folyamatosan a lábadon.”

Logikus körbesétálni a Szent Márk teret hajnalban, és máris kihúztál két pontot az ötből.

Velence gyalog, napfelkeltekor (Fotó: Geoffroy Hauwen/Unsplash)

Ha egy nagyobb várost jársz be, abban a személyiséged is megmutatkozik. Lehetsz tervező, matekos alkat, aki gondosan kiszámítja, merre menjen, ha nem akar sokszor végigmenni egy adott utcán. Shanks eleinte az otthona körül kezdte felfedezni Glasgow-t, mígnem rádöbbent, hogy most már tíz kilométert kell megtennie a legközelebbi ismeretlen utcáig. Ekkor taktikát váltott: a munkahelyéről utazva különböző megállóknál szállt le.

„Frusztráló volt újra végigjárni már felfedezett utcákat, mégis megtettem, mert szabadabbnak éreztem magam, ha random utcákat járok, és a végén kipipálom, ami már megvolt.”

Mehetsz egyenes úton vagy csalinkázva, kiszámítottan vagy összevissza, végig az egész városon vagy egy-egy környéket felfedezve. Shanks az utóbbit találta lenyűgözőnek az egy évig és kilenc hónapig tartó kalandja során: „Elsőként arra döbbentem rá, mennyire kevéssé ismerem Glasgow-t. A sok kis közösséget látva érződött, hogy a város nem egy egységes egész, másrészt szembetűnő volt, milyen sokan vagyunk egy kis területen.”

Meglepte, mennyire nyitottan fogadták szinte mindenhol, nem akadt hely, ahol ne beszélgetett volna könnyedén egy-két „őslakossal”, ugyanakkor miután ismert lett, kapott leveleket nőktől, akik úgy érzik, számukra nem lenne biztonságos a város egy-egy része.

A Szimplából viszont hazatérni jobb gyalog (Fotó: Liam Mckay/Unsplash)

Egy igazi metropoliszt bejárni megint más szint, ennek a hátulütőiről Denis Bafounta beszélt a The Guardian-nak. A Berlinben élő elemző-tanácsadó hiába járta be szinte a város összes utcáját, állandóan épülnek újak. Ez nagyobb macera, mint gondolnánk: volt év, amikor Bafounta még a Berlin melletti Schulzendorf falut is négyszer pipálta ki a probléma miatt.

Ám a lényeg mégsem a nyers teljesítmény, a legtöbb városjáró legalábbis a véletlen találkozásokat, a beszélgetéseket, az új közösségek megismerését tartotta a legfontosabbnak.

(Forrás: Guardian, CityStrides, fotók: Unsplash)

Gyalogolni Velencében is érdemes, de van ott más is:

Ezt az öt dolgot kötelező és tilos csinálni Velencében

Egy Velence-imádó szubjektív listája jön, amivel kimaxolhatod a lagúnákkal karistolt várost úgy, mint még soha.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Tegyél egy futóedzőt a fa alá!

Retrokvíz: felismered, hol készültek ezek a fotók a 80-as években?

Kék és zöld tó is van ebben a kráterben az Azori-szigeteken

További cikkeink a témában