A törökök már a 2000-es évek eleje óta özönlenek a mesés fekvésű kis településre, de a külföldi turisták csak most kezdik felfedezni. Még nem késő foglalni szállást.
Törökország nyugati partján, Izmirtől körülbelül egyórányi autóútra található az ország egyik legtradicionálisabb városa, Alaçatı. Az ápolt, hagyományos kőházakkal, szűk utcákkal, butikszállodákkal és utcai asztalos éttermekkel teletűzdelt települést nemes egyszerűséggel földi paradicsomnak neveznek a helyiek.
Persze amikor a kis városka macskaköves utcáin sétálsz, miközben a tenger türkíz színében pompázó fúvószenekar helyi folklórzenével szórakoztat, akkor tényleg a paradicsomban érezheted magad.
Az Athénnal egy magasságban fekvő nyugat-törökországi félszigeten található Alaçatı kék vize, tiszta levegője és hamisítatlan török életérzése utánozhatatlan.
„A levegő, amit itt belélegzel, értékes. Mindig van egy szellő, amitől jobban érzed magad, még akkor is, ha a nyári hónapokban nagy a forróság”
– mondja a Kurabiye Hotelt vezető Perihan Akbulut.
„Olyan könnyű – vagy mondjuk úgy, hogy egyszerű – megszervezni az életet itt Alaçatıban – teszi hozzá. De pontosan ezért vonz engem, ez egy olyan hely, ahol nem kell sokat gondolkodnod azon, hogy mit csinálj és hova menj.”
De nem volt mindig így, a 19. század közepéig ugyanis többnyire még csak egy mocsaras terület volt itt, aztán a hatóságilag úgy döntöttek, lecsapolják, hogy megszabadítsák a maláriát okozó szúnyogoktól. Majd a közeli szigetekről görög munkások telepedtek le, hogy szőlőket és olajfaligeteket műveljenek meg, aminek eredményeképpen a régió ma már Törökország első számú bor- és olívaolaj-termelő központja.
Az 1920-as években a térség más városaihoz hasonlóan Alaçatıt is sokan elhagyták, miután Törökország és Görögország vallási alapú lakosságcserét végzett. Az elmúlt két évtizedben aztán komoly változások történtek, sokan észrevették ugyanis a helyben rejlő lehetőségeket, akkor még könnyen és olcsón juthattak telkekhez, nyaralóhoz, és végül ők új életet leheltek a városba.
Napjainkra a helyi lakosoknak és az újonnan betelepülőknek egy olyan optimális elegye alakult ki, hogy Alaçatıban igazán soha nem érezheted magad magányosnak.
Az egész település egy ékszerdoboz, az említett rusztikus kőházak faajtói például élénk színűre vannak festve, az utcákon egymást váltják az előkelő éttermek és a modern művészeti galériák.
Alaçatı a kanyargós utcáival egy tipikus mediterrán város minden jegyével rendelkezik, amire ugye még rápakolnak némi könnyed török bájt.
Vannak persze pragmatikusabb turisták is, akiken nem a város hangulata nyert meg, hanem a közeli öböl markáns, egész évben használható szele – bizony, Alaçatı Törökország önjelölt szörffővárosa is lett, szóval kiapadhatatlan a forrásuk.
Minden tavasszal látogatók tömegét vonzza az Alaçatı gyógynövényfesztivál, melyen az helyben, valamint a közeli tengerparti városban, Çesmében termő gyógynövényeket mutatják be.
„Mi ezt a helyet a földi mennyországnak hívjuk”
– állítja Çesme polgármestere, Ekrem Oran, miközben a gyógynövényeket csodálja Alaçatı piacán, és a képeket elnézegetve nehéz ezzel vitatkozni.
Ha nem Törökország, akkor Ausztria:
Esetleg Anglia:
(Forrás: CNN)