Nem lett sikersztori ebből az úszó luxushotelből

Jó ötletnek tűnt az óceánon lebegő ötcsillagos szálloda, de már egy év alatt kiderült, hogy sikertelenségre van ítélve, a története pedig egyre furcsább fordulatokat vett, végül Észak-Koreában kötött ki a különös építmény.

Megnyitása idején az ausztráliai Nagy-korallzátony fölött lebegett ez az ötcsillagos úszó luxushotel, ami mára lepusztult állapotban egy észak-koreai kikötőben vesztegel. A története ígéretesen indult, a helikopterrel megközelíthető különleges szállodáról azonban hamarosan kiderült, hogy eredeti formájában használhatatlan, ezért kétszer is új helyre költözött, míg évtizedekkel a megnyitása után bontásra kijelölve várja a sorsát – vagy már el is bontották.

Minden egy olasz származású búvár és vállalkozó, Doug Tarca ötletével kezdődött. Az ausztráliai Queensland közelében élő férfi nagyon kedvelte a Nagy-korallzátonyt, és 1983-ban alapított cége egynapos kirándulásokat szervezett, katamaránon szállította a búvárkodni vágyó turistákat a parthoz közeli zátonyképződményekhez.

Majd kitalálta, hogy mi lenne, ha a vendégei az éjszakát is a zátonyok közelében töltenék.

Tarca eleinte régi tengerjáró hajókat nézett ki, hogy a zátony közelében horgonyozzanak,

de aztán rájött, hogy jobb megoldás is lenne egy eleve erre a célra tervezett úszó szállodát építeni. 1986-ban indult a munka egy szingapúri hajógyárban, és a szálloda a becslések szerint 45 millió dollárba került, ami mai értéken több mint 100 milliónak felel meg. Miután elkészült, hajóval szállították a számára kinézett helyre.

Ötcsillagos luxus a zátonyon

Hét hatalmas horgonnyal rögzítették a lebegő szállodát az óceán fenekéhez, méghozzá úgy, hogy ne sérüljön a védett zátony környezete. Sten Sjöstrand tervezte a 89 méter hosszú és 27 méter széles épületet, ami 24 méterrel magasodott a tengerszint fölé, és 11 ezer tonna volt a vízkiszorítása. Működése megegyezett egy tengerjáró hajóéval, a száz fős személyzet a legfelső szinten lakott, mivel rossz időben az ingadozott a legtöbbet.

A Four Seasons Barrier Reef Resort névre keresztelt ötcsillagos szállodát 1988. március 9-én nyitották meg. 140 szobájában és 34 lakosztályában összesen 350 ember fért el, a fedélzeten két éttermen kívül szórakozóhely és könyvtár is volt, búvárfelszerelést lehetett kölcsönözni. Kívülről is jól látható érdekessége volt a szintén

az óceán felszínén úszó teniszpálya, ahonnan valószínűleg elég sok teniszlabda landolt a Csendes-óceánban.

Óriási feltűnést keltett a szálloda, ami a búvárok álmának ígérkezett, és aki nem mert búvárfelszerelésben a mélybe merülni, annak egy speciális obszervatórium mutatta meg a víz alatti világot. Nem volt könnyű eljutni a szállodába, hiszen két órát kellett utazni egy fürgének számító katamaránon, vagy lehetett választani a sokkal gyorsabb helikoptert, amivel viszont több száz dollárba került egy utazás.

Pedig jó ötletnek tűnt

Csak a megnyitó után, a gyakorlatban derült ki, hogy az óceánon lebegő szálloda ötlete nem működik. Már az is kellemetlenséget okozott, hogy rossz időjárás esetén a katamarán és a helikopter sem tudott elindulni, ezért többen kényszerűen a fedélzeten ragadtak. Ott pedig nem telt éppen kellemesen az idő, ugyanis az épület kilengése miatt sokan tengeribetegek lettek, minél fentebbi emeleten laktak, annál inkább.

Mindezt tetézte, hogy alig egy héttel a nyitás előtt ciklon csapott le, ami megrongálta az úszómedencét és a teniszpályát, majd a szálloda közelében második világháborús lőszereket is találtak, a vendégek pedig unatkoztak, mert a búvárkodáson kívül nem nagyon lehetett mit csinálni a környéken.

A Four Seasons Barrier Reef Resort sosem érte el a teljes kihasználtságát, és fenntarthatatlansága miatt mindössze egy év után bezárt.

Nem vált elhagyatottá, mert hamarosan eladták egy vietnámi cégnek, ami a korábban Saigon néven ismert Ho Si Minh-városba vontattatta. 1989-ben a szálloda több mint ötezer kilométert úszott északra, és a Saigon folyón, Hotel Saigon néven nyitott újra. Az eredetinél jóval sikeresebb lett, valószínűleg annak köszönhetően, hogy úszott ugyan, de a város közvetlen közelében horgonyzott, nem volt elzárva a külvilágtól.

Észak-koreai fordulat

Mégsem tudott sokáig működni ebben a formájában sem, mert 1996-ban ismét bezárt. De itt még nem ért véget a története, meglepetésre ugyanis egy koreai cég vásárolta meg, hogy turistákat vonzzon az Észak-Koreától elválasztó demilitarizált övezet közelében lévő Kumgang-hegyre. Az ezredfordulón már Hotel Haegumgang néven nyitott meg, és dél-koreai turistákat üdültettek a különleges komplexumban.

A Kumgang-hegy arról ismert, hogy a két Korea egymástól elszakított családjai itt tudtak találkozni,

a hotel sorsát azonban egy tragédia megpecsételte. 2008-ban egy észak-koreai katona agyonlőtt egy dél-koreai nőt, aki a turistáknak kijelölt területen túlra, a katonai övezetbe merészkedett. Mindezek hatására felfüggesztették az ide utazó turnusokat, és a hotel a környékén lévő más turisztikai létesítményekkel együtt bezárt.

Észak-Korea sajátos működéséből fakadóan azóta nem tudni, hogy mi lett a hotel sorsa.

Azt mondják, hogy a kormánypárt tagjai üdülhettek itt, majd miután Kim Dzsong Un a környékre látogatott, és kritizálta a létesítmények elmaradottságát, az egész területet az úszó hotellel együtt bontásra jelölték ki. A Google Maps műholdképén egy ideig még látszott az észak-koreai kikötőben, de mára valószínűleg elbontották a világ egyik legérdekesebb szállodáját.