Érdekel egy képzeletbeli luxusszálloda a Kanári-szigeteken, ami sosem nyitott meg, és amit a sós szél lassan szoborrá formál?
Nemrég vezettük a Lexus NX Overtrailt, ami szembe megy az eddigi crossover-trendeknek, mert tényleg alkalmas arra, hogy terepet járjanak vele. És hogy ezt be is bizonyítsák, olyan terepviszonyokat kerestek, ami kihívás elé állítja az autót. Ilyen helyszín Lanzarote, a Kanári-szigetek – szerintem – legizgalmasabb szigete, ami minden másodpercben kínál valami izgalmas látnivalót. Például a Playa Blanca üdülőváros közelében lévő elhagyatott szállodát.
A történet az 1970-es évek végén kezdődött, amikor Lanzarote is felkerült a nemzetközi turizmus térképére.
A sziget akkoriban már jól ismert volt holdbéli tájairól, a különleges Timanfaya Nemzeti Parkról, és persze az óceánhoz simuló fekete homokos strandjairól. Ebben az időszakban virágzott a turizmus, a befektetők sorra jelentkeztek, hogy a szigeteken ötcsillagos szállodákat és luxusüdülőket hozzanak létre.
Egy csoport ambiciózus építtető fantáziát látott Lanzarote partjaiban, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik az Atlanti-óceánra és a környező szigetekre.
Az elképzelés grandiózus volt: egy többemeletes, hatalmas komplexum, ahol medencék, privát strandok és gyönyörű panorámás kilátók szolgálták volna a luxusra vágyó vendégeket. A helyet turistamágnesnek szánták, egy olyan központnak, amely még jobban fellendíti Lanzarote turizmusát. Az építkezést el is kezdték, hatalmas betonszerkezetek, oszlopok és emeletek álltak készen arra, hogy egyedülálló oázist kínáljanak a látogatóknak.
Az építkezés azonban egy ponton megakadt. Bár hivatalos dokumentumokat és egyértelmű választ ma is nehéz találni, több oka is lehetett annak, hogy az építkezés félbeszakadt.
Az egyik legvalószínűbb probléma a finanszírozás körül forgott: az építtetők állítólag kifutottak a költségvetésből, és a projekt vezetése képtelen volt biztosítani a további forrásokat. Van olyan elmélet is, hogy egy német milliomos golfpályát akart itt létrehozni, ám a terület zord körülményei miatt a füvesítés lehetetlennek bizonyult. Mások szerint az engedélyek hiánya okozta a vesztét, és egyesek szerint a két befektető egyike egyszerűen eltűnt a tőke nagy részével.
Lanzarote természetvédelmi és építési törvényei az évek során egyre szigorúbbá váltak, hogy megóvják a sziget egyedi ökoszisztémáját. Az UNESCO 1993-ban bioszféra rezervátummá nyilvánította Lanzarotét, és a szigorúbb környezetvédelmi előírások miatt már nem is volt lehetőség arra, hogy befejezzék a szállodát, még ha a pénzügyi akadályok el is hárultak volna.
Az építkezés elakadt, a befektetők elszálltak, és az álomból lassan csak betonvázak maradtak.
A félig megépült hotel az évek során sajátos turistalátványossággá vált. Az elhagyatott helyeket kedvelők, a városi felfedezők és a fotósok körében különösen népszerű. Az épület mára teljesen üres, Lanzarote napfényében a romok szürreális látványt nyújtanak, mintha egy poszt-apokaliptikus film díszleteit látnánk.
A szálloda története így egyszerre felemelő és kicsit hátborzongató, hiszen emlékeztet minket arra, hogy a természet sokszor jóval nagyobb úr, mint azt gondolnánk.
Ez is érdekelhet: