Diktátorok és filmsztárok is látogatták az afrikai kontinens első ötcsillagos szállodáját, amelynek üzemeltetését idővel az Intercontinental is feladta, majd az ország hányattatott történelme a hotel sorsát is megpecsételte, az egykor pompás üdülőhely több mint harminc éve romokban áll.

Libéria nem tartozik a legismertebb afrikai országok közé. Sierra Leone, Guinea és Elefántcsontpart határolja a kontinens nyugati csücskében ezt a Magyarországnál alig nagyobb területen fekvő, ötmilliós lakosú államot. A történelme pedig legalább annyira fordulatos, mint a luxusszállodáé, ami a hatvanas években rendkívül felkapott volt, de már több mint harminc éve elhagyatottan magasodik a főváros, Monrovia fölé.

Pedig az ország egykor az ígéret földje volt. Miután az Egyesült Államokban megszüntették a rabszolgaságot, a felszabadított fekete rabszolgákat telepítették erre a területre, még az állam neve is a szabadság földjét jelenti. 1821-ben alapították a fővárost, és bár az afrikai társadalom sosem fogadta be igazán az amerikai telepeseket,

Libéria élvezhette az Egyesült Államok nem hivatalos támogatását, a zászlója is az amerikait idézi.
A nyolcemeletes Ducor hotel, ahogyan a hatvanas években megnyitott, és lent napjainkban, az óceánparti nyomornegyed fölé magasodva

A jólét jeleként nyitották meg 1960-ban a Ducor Palace Hotelt is a város legmagasabb pontján, a Ducor-hegyen, bámulatos kilátással az Atlanti-óceánra. A jelentőségét fokozta, hogy ez volt az afrikai kontinens első ötcsillagos besorolású szállodája, a 120 szobás épületet pedig szinte azonnal tovább bővítették, 1963-ra további 110 szobát és tárgyalótermeket adtak át. 1962. április elsejétől az Intercontinental saját nevén üzemeltette a luxushotelt, amelynek belső tereit Neal Prince tervezte.

A fényűző szálloda kedvelt találkozóhelye volt az afrikai vezetőknek, akik közül többen is véreskezű diktátorként vezették országukat.

Az egyik legérdekesebb városi legenda szerint Ibi Amin, aki a hetvenes években katonai despotaként uralta Ugandát, annyira biztosra ment az itt tartózkodása alatt, hogy miközben a medencében úszott, akkor is magánál tartotta a fegyverét. A neves vendégek közt volt Hailé Szelasszié etióp császár is.

A sokkal jóindulatúbb Félix Houphouët-Boigny elefántcsontparti elnököt annyira lenyűgözte a Ducor Intercontinental, hogy megbízta az építtetőjét, Moshe Mayert egy hasonló luxushotel megalkotásával az országában, az abidjani Hotel Ivoire ma is pompás formában van. Az akkoriban újdonságnak számító légkondicionált szobákkal, medencével, teniszpályával, francia étteremmel és éjszakai bárral is ellátott Ducor hotelnek valóban

csodájára jártak nemcsak Afrikából, hanem Európából, Ázsiából és az Egyesült Államokból is.

Libériában azonban a nyolcvanas években minden a feje tetejére fordult, katonai puccs döntötte meg az addig stabil államrendet, majd gerillacsapatokkal harcoltak az elnöki székért, ami a kilencvenes évekre az ország kettészakadásához és polgárháborúhoz vezetett. Az Intercontinental már 1987-ben feladta a szálloda üzemeltetését,

a politikai zűrzavar miatt egyre kevesebben utaztak Libériába, ezért a Ducor hotel 1989-ben bezárt, és azóta sem nyitott újra.

A polgárháború óriási károkat okozott az országban, több mint 200 ezren haltak meg, kétmillióan vesztették el otthonukat, a fővárost kifosztották, Monrovia nyomornegyedének lakói pedig elfoglalták a szálloda szobáit. Csak az ezredforduló után kezdett jobbra fordulni Libéria sorsa, a békefenntartók felügyelete mellett 2005-ben megtartott választások után tudták elkezdeni az ország rendbetételét. Az újonnan alakult kormány pedig csak 2007-ben tudta kilakoltatni a hotelt elfoglalókat.

Manapság az elhagyatott helyek iránt érdeklődő turisták járják be a hotel tereit, de a kétezres évek elején még menekültek laktak a kifosztott szobákban

A Ducor sorsa még ezek után is furcsa fordulatot vett, a libériai államnak ugyanis 2008-ban éppen azzal a Líbiával sikerült megállapodást kötnie a szálloda felújításáról, amelyet akkor már csaknem negyven éve uralt Moammer Kadhafi. Az olasz Serapioni mérnökiroda el is készítette a felújítás terveit, és elkezdték a törmelékektől megtisztítani a szálloda környékét, de miután 2011-ben kitört a líbiai polgárháború, Libéria minden kapcsolatát megszakította Kadhafival, a felújítás terve is kútba esett.

Libéria még manapság sem számít a turisták kedvenc célpontjának, a Ducor hotelt azonban gyakran keresik fel az elhagyatott helyek rajongói, akiket a biztonsági őrök pár dollárért beengednek a területre. Akik pedig azt is bevállalják, hogy felmennek a romos lépcsőházban, a tetőről gyönyörködhetnek a panorámában. A Ducor modernista épülete még ebben az állapotában is lenyűgöző, és egy bizakodással teli, rég letűnt kornak állít emléket.

(Fotók: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Izland egyik legkietlenebb sarkában meg is lehet szállni

Hetven éve elhagyatott heringfeldolgozó gyár árnyékában működik a hotel.

Szállodának tűnik, pedig egészen más célt szolgált ez a brutalista épület

Romos, elhagyatott állapotában elismertebb lett, mint új korában.

Pokoli torony volt Afrika legmagasabb lakóháza, a Ponte

Menő felhőkarcolónak épült, a világ legmagasabb nyomornegyede lett belőle, ma újra lakható.

További elhagyatott helyekről szóló cikkeinkért kattints ide.

Támogatott és ajánlott tartalmaink
További cikkeink a témában