A második világháború pusztításaiból a lehető legjobban jöttek ki ezek a városok.
Jópár európai városban komoly pusztítást végzett a második világháború, van viszont néhány ezek közt, amelyik meglepően jól talpra állt az elmúlt évtizedekben – kisebb részben a régi épületek helyreállításával, de főleg modern és kortárs épületekkel, új terekkel, parkokkal. Az Independent olyan, általa „ronda városoknak” nevezett helyeket gyűjtött, amelyek megérdemelnek egy második esélyt, mert alaposabban megnézve őket valójában egész vonzóak. Ahogy Catherine Croft, a XX. Század Társaság (Twentieth Century Society) igazgatója mondja:
„Az európai közízlés az elmúlt évtizedben elnézőbb a háború utáni újjáépítésekkel, így a jobb brutalista épületekkel is; kevésbé rosszindulatú, és sokkal inkább elfogadó.”
Amerikában a nagy gazdasági válság idején akadt példa arra, hogy a nehéz időkre az építészetben megtestesülő optimizmus jelentsen gyógyírt, ahogyan az Empire State Building nem kis részben a jövőbe vetett hit szimbóluma volt. Európában a bombázások több lehetőséget teremtettek hasonlóra, de a gyűjtésben szereplő városokban az újjáépítés csak megágyazott az azóta is tartó megújuló, innovatív várostervezésnek. Nézzük is, melyek ezek a helyek!
Swansea, Wales
A város történetét bemutató Twentieth Century Swansea múzeumban – a kevés épületek egyikében, amelyik túlélte az 1941-es három éjszakán át tartó bombázást – többek között durva betontartályokat állítanak ki. Ezek már csak a múlt emlékei, pedig a pusztulás utáni helyreállítást az is nehezítette, hogy Swansea nehezen birkózott meg az egykor a virágzó rézipar hanyatló területeivel. Mára a régi Tengeri Negyed alaposan megújult: felépült a Nemzeti Vízparti Múzeum és a Dylan Thomas Központ; a vasútállomás körül a fotósoknak ideális terepet nyújtó művésznegyed alakult ki; és elkészült a Copr Bay nevű fenntartható városrész arénával, parkkal és híddal, ami végre összeköti a várost a tengerparttal.
Erősen ajánlott egy séta a városközpontban, az olasz tulajdonban lévő, az 1950-es évek óta alig valamit változó Kardomah Café felkeresése, a dűnék melletti brutalista Civic Centre és a háború után épült piac felkeresése. Na és mi lett a hajdani rézgyárral? Abból lett a Penderyn Distillery, egy kizárólag nők által működtetett whisky-lepárló üzem.
Rotterdam, Hollandia
Önmagában a lista létjogosultságát bizonyítja, hogy létezik egy KeepRotterdamUgly Insta-fiók. Hollandia második legnagyobb városa egy időben Európa legnagyobb kikötője volt. Nagyon más, mint a tipikus csatornás-kishajós-mézeskalács Hollandia, mégis évről évre több a turista. Itt is voltak csatornák, de a többségüket feltöltötték a bombázások utáni romokkal; az erőszaknak a De Verwoeste Stad (A lerombolt város) szobor állít emléket. Aztán minden évtizedben újabb és újabb jellegzetes építmény született: a Kockaházak, a Luchtsingel magasított sétány, az Erasmus-híd, a Breuer Marcell tervezte De Bijenkorf áruház, a Blakeburg irodaház vagy a New York-i ENSZ-székházra utaló egykori Shell-központ.
És vannak egészen friss épületek is, ami nem meglepő azok után, hogy olyan világhírű építészirodák központja Rotterdam, mint az OMA vagy az MVRDV: elég megnézni az utóbbi által tervezett piacot (fent) vagy a Depot műtárgyraktár épületét.
Rotterdamban nem építészeti napok vannak, hanem építészeti hónap minden júniusban, és természetesen befizethetsz egy Architecture Tourra is. És készülőben van Hollandia leghosszabb és legkeskenyebb tetőparkja, a Hofbogenpark is.
Plymouth, Anglia
Ezrek tragédiáját jelentette a háborús pusztítás, a kor kiváló várostervezőjének, Patrick Abercrombie-nak viszont a lehetőséget a Plan for Plymouth terve kibontakoztatására. A britek első Beaux-Arts városához Washington, Újdelhi, Edinburgh és Canberra is inspirációt jelentett, és bár a fanyalgók szerint a városrész „nem öregszik jól”, Abercrombie víziója most is jól észlelhető: Portland-kő, széles tengelyek, geometrikus kereszteződések és egy-egy funkcióhoz (pihenés, kereskedelem, kultúra) rendelt körzetek.
Az új városrész afféle szabadtéri múzeum, ami jól kiegészíti a régebbi Barbican és Hoe negyedet, és ahol a háború utáni brit építészet néhány szép példáját láthatjuk: bankokat, színházat, piacot, áruházakat – a Civic Centre brutalista épületét viszont már nem láthatjuk, zajlik a felújítása-átalakítása. A város felfedezésében segít a Plymouth Trails applikáció, és megnézheted a magasból is a Smeaton's világítótoronyból. És van hajókirándulás a Barbicanból a Royal William Yardba, a Királyi Haditengerészet egykori élelmiszerraktárába, ahol ma elegáns apartmanok, co-working irodák, éttermek és galériák vannak.
Le Havre, Franciaország
Szegény Auguste Perret nem élhette meg 2005 júliusát, amikor az Unesco felvette Le Havre-t a háború utáni modern városrendezés listájára. A gyorsaság kedvéért betonra és előregyártásra épülő projekt 40 ezer embernek adott újra otthont 18 évvel az 1944-es bombázások után. Ezzel együtt Perret bézs színű, dobozszerű lakóházait évtizedeken át gúnyolták, hogy mást ne mondjunk, a Szajna normandiai torkolatánál lévő ipari várost az ország hónaljának tartották.
Saint Joseph’s church in Le Havre, 1945-64, by August Perret. pic.twitter.com/4N24Rfzo6D
— Julia (@nejafeja) September 14, 2023
Oszlopok, szabadon hagyott vázszerkezetek, neoklasszicista hatások – az Unesco mindezt nagyra értékelte, ahogy az utóbbi időkben a laikus közönség is. Van ugyan látványos temploma a városrésznek, de igazán a lakóépületeket értékelik nagyra utólag, például az Appartement Témoin-ba egy 1950-es évekbeli lakás hű rekonstrukciójába ma is bejárásokat szerveznek. Ötletes megoldások, sok napfény, jó helykihasználás jellemi az otthont.
De Le Havre-ben nemcsak ezt érdemes megnézni, hanem például a kikötőt, a Modern Művészetek Múzeumát (MuMa) benne Franciaország egyik legnagyobb impresszionista gyűjteményével, és Perret fő művét, a Hôtel de Ville-t.
Perret-t átadta a „beton stafétabotot” Oscar Niemeyernek, aki megtervezte az azóta Unesco világörökségi helyszínnek nyilvánított Volcan kulturközpontot. Még később, 2008-ban pedig felépült a Jean Nouvel-féle Bains des Docks uszoda, egy „kortárs építészeti klasszikus” is.
Nyilván a lista folytatható, csak Németországból Drezdát, Lipcsét és Frankfurtot is emlegették az ügyesen talpra álló városok közt. Egyáltalán nem baj, ha más személyes kedvenced van, sőt.
(Forrás: Independent, fotók: GettyImages, Unsplash)
Ez is érdekelhet: