A szőröstalpú olimpia

Redneck-nek vagyis vörös nyakúnak a 19. század második felében század a földeken dolgozó parasztokat nevezték, manapság bizonyos helyzetekben elmaradott gondolkozású egyénekre is alkalmazzák. Vannak, akik büszkén bevállalják a pejoratív titulust, mint teszik azt az amerikai Nyári Paraszt Játékok résztvevői is, akik boldogan kergetnek malacot, pöckölnek csikket, dobálnak vécéülőkét vagy ugranak hasast egy sáros pocsolyába. A feladatok cseppet sem emelkedett színvonala nem véletlen, déli, georgiai suttyókhoz nem passzolna, ha például diszkrét matematika és algoritmuselmélet témájában mérnék össze képességeiket. A játékokat rendszerint egy „atléta” nyitja meg – idén egy Elbow nevű aszfaltmunkás – aki az olimpiai fáklya helyett egy méretes grillsütőt izzított be.

Sárszumó!

Eddig mindkét összeállításunkban szerepeltek japánok és egyre inkább kezd az a benyomásunk támadni, hogy a távol-kelti ország lakói sokkal jófejebb népség, mint azt a róluk élő kép alapján (öltönyös, kockafej technokraták) hinni lehet. Február vége felé a Dairokuten-no-Hadaka Matsuri keretében egy szál ágyékkötőbe (úgynevezett fundoshi-ba) öltözött férfiak vetik magukat bele a hideg vízbe, hogy aztán fagyos sárral dobálják egymást. A népszokás ősi hagyomány, és a célja, hogy elősegítse a jó termést és a jó egészséget. Észrevettük, hogy Japánban a hagyományok tiszteletére hivatkozni a legjobb indok, hogy valami agyament ökörségben vehessünk részt!

Extrém sminkelés indiai módra

A Holi ünnepet a színek fesztiváljaként szokás emlegetni. Az eseményen részt vevőknek egy céljuk van, mégpedig az, hogy színesre fessék embertársaikat. Tulajdonképpen egy hatalmas gruppen sminkelésről beszélünk, amelynek a végén mindenki úgy néz ki, mint egy Renoir festmény. A március első teliholdjakor rendezett esemény szilaj ünnepség, és egyike azon kevés alkalmaknak, amelyet férfiak és nők közösen ünnepelnek. A gigantikus festékpor hajigálás a Holi leglátványosabb része, azonban vannak normális szakaszai is, például teázás és füves pakora fogyasztása. Ez az ünnep a jókedvről, a lazulásról, és a felszabadultságról szól. Az amerikai Utahban annyira megirigyelték ezt a szokást, hogy évente egyszer ott is összejönnek, és jól összekenik egymást, de tulajdonképpen minden olyan helyen tartják, ahol népesebb számú indiai kolónia él.

A lovakat megülik, ugye?

Július hónapban rendezik meg a Rapa das Bestas nevű lovas fesztivált az észak-spanyolországi Galícia tartomány több városában. A vadlovak megszelídítéséről szóló esemény egy közel 400 éves hagyomány, és jól illik az olyan állatok részvételével zajló spanyol őrültségekbe, mint a pamplonai bikafuttatás, vagy a már betiltott bikaviadalok. A környékről befogott vadlovak megszelídítése és sövényük megnyírása igazi extrém sport, kicsit hasonlít az amerikai rodeóra, csak itt több száz ló és több tucat spanyol cowboy próbálkozik egyszerre.

A szerelem nem ismer lehetetlent

Nos, a finn Feleségcipelő verseny elnevezése beszédes, a versenyzőknek különböző atlétikai számokban kell összemérni erejüket, méghozzá úgy, hogy férfiaknak a feleségüket kell a nyakukban cipelniük. A finnországi fesztivál annyira sikeres, hogy a világ minden tájáról érkeznek résztvevők. A különböző akadályokkal telepakolt pálya 253 méter hosszú, és fontos kitétel, hogy az asszony nem lehet kevesebb 49 kilogrammnál, és nem lehet fiatalabb 17 évesnél. Ajánljuk mindenki figyelmébe a 41. másodpercnél látható párt: ez a szerelem. A megmérettetés gyökerei több évszázadra nyúlnak vissza, azokba az időkbe, amikor finn fiatalemberek úgy szereztek feleséget maguknak, hogy konkrétan nőket loptak. Mindez talán csak legenda, de annyi biztos, hogy a fődíj a feleség súlya sörben. Az elmúlt 3 éveben ugyanaz a páros győzedelmeskedett: Taisto Miettinen és Kristiina Haapanen. Őket kell lenyomni, srácok, ha elindulnátok az asszonnyal!

Ha még érdekel pár teljesen kattant buli, akkor ez  a te napod!