A kínai nagy fal mintha csak turistalátványosságnak készült volna, pedig nagyon nem ez a helyzet. Csak 1970. november 10-én nyitották meg a látogatók előtt, és most már tudjuk, hogy jó boltot csináltak vele.
Nem azért épült fel a kínai nagy fal, hogy ne lehessen belátni az országba, hanem azért, hogy egész civilizációkat és lovas népeket tartsanak távol. A monstrum évszázadokon keresztül mutatott megálljt mindenkinek, aztán 55 évvel ezelőtt, 1970. november 10-én alapjában változott meg a fal rendeltetése. Kína a maga rejtélyes és akkoriban végletekig zárt világában úgy döntött, hogy kinyitja a kaput, és a világ azóta is özönlik be rajta.
A nagy fal az áttörés előtt
Ne úgy képzeld el az 1970-es Kínát, mint a mai pezsgő, high-tech szuperhatalmat. A kulturális forradalom még bőven éreztette a hatását, az ország egy vörös erődítmény volt, ahová külföldi szinte be sem tehette a lábát. Mao Ce-tung uralma alatt a nagy fal nem egy turistacélpont volt, hanem a feudális múlt egy elhanyagolt, omladozó, bár szimbolikus darabja. A gondolat, hogy ide turistabuszok jönnek majd, nagyjából annyira volt reális, mint az, hogy ufók szállnak le rá. A fal egyszerűen csak ott volt, gigantikus határvonalként múlt és jelen között.
A nap, amikor üzlet lett a történelem
Aztán eljött ez a bizonyos novemberi nap. A pekingi vezetés – valószínűleg már a lassú nyitás és a diplomáciai kapcsolatok építgetésének szándékával – megtette az első apró, de annál fontosabb lépést. Hivatalosan is megnyitották a fal egy felújított szakaszát, a Pekinghez közeli Badalingot a nagyközönség előtt.
Eleinte persze ez a nagyközönség főleg csak a baráti szocialista országokból érkező delegációkat és a legbátrabb, speciális engedélyekkel rendelkező utazókat jelentette.
De a szellem kiszabadult a palackból. Ez volt az a pillanat, amikor a kínai nagy fal átlényegült: puszta katonai védműből globális látványossággá vált. Nem sokkal később, 1972-ben már Richard Nixon is itt fotózkodott, ami végképp feltette a helyet a világtérképre. A fal a kínai nyitás és büszkeség szimbóluma lett.
A fal, mint kötelező látnivaló
Ötvenöt évvel később a kínai nagy fal a világ egyik legismertebb és leglátogatottabb helye. Évente tízmilliók másznak fel rá, hogy elsüssenek egy szelfit ott, ahol egykor tízezrek haltak meg az építése vagy védelme közben. Azt is mondhatnánk, hogy ironikus, mert az elzárkózást szimbolizáló építmény a globalizált turizmus egyik csúcspontja lett.
Persze, ma már küzdeni kell a tömeggel, és a Badaling szakasz néha jobban emlékeztet a Sziget-fesztivál bejáratára, mint egy ókori erődítményre. De akár a felújított, „turistabarát” részen állsz, akár egy vad, omladozó szakaszon sétálsz egyedül, egyvalami tagadhatatlan: a kínai nagy fal egészen elképesztő.
55 évvel ezelőtt Kína megengedte, hogy rácsodálkozzunk a múltjára, cserébe a világ a bakancslistája élére tette, és ez, lássuk be, elég jó üzlet volt.
Ez is érdekelhet:
Az este, ami a berlini fal lebontásához vezetett
Pontosan 36 éve volt az éjszaka, amikor a történelem rárúgta az ajtót a berlini falra.
Kína megépítheti a második kínai nagy falat
A nomád törzsek támadásai helyett most a globális felmelegedés ellen fog egy nagy fallal védekezni Kína.
A magasból is szédítő látványt nyújt a Kínai Nagy Fal
A fele már eltűnt, harminc százaléka romokban, de a maradék húsztól libabőrös lesz az ember.
