Az megvan, hogy a világ összes országát nézve Svédország rendelkezik a legtöbb szigettel? És ebből jó nagy mennyiségben jut Luleå környékére. Ilyenkor télen az is jó, hogy a szigetek közötti átjárást megkönnyítik a befagyott tavak. Gyalog, futva, fakutyával, motoros szánnal, kutyaszánnal és autóval is sokkal gyorsabban jutunk át az egyik partról a másikra, mint nyáron.

A befagyott utak ugyanolyan közlekedési útvonalnak számítanak, mint a hagyományos aszfalt,

de nem árt szöges gumit szerelni az autóra, mi is ilyennel szerelt RAV4-esekkel derítettük fel Luleát és az északi vidéket. Stockholmtól alig egyórányi repüléssel elérhető a legészakibb megye, Norbotten fővárosa, ami már fentről is pazar látványt nyújt.

A meleg gyapjúzokni és a magasszárú túracipő erősen ajánlott felszerelés, akkor is, ha csak egy rövid esti sétát akarunk tenni az ötvenezer fős városban. Télen nagy a cidri, 0 Celsius-fok alatti hőmérsékletből és hóból van bőven. A látkép elmaradhatatlan része a karácsonyi kivilágítás, ami még februárban is látványos kisvárosi hangulatot áraszt. A szépség mellett ennek gyakorlati haszna is van, mivel a nap reggel 9-nél hamarabb nem kel fel, és délután 3-kor már el is köszön,

mi pedig rögtön ezután lelkiismeretfurdalás nélkül nézhetünk be egy kellemes sörözőbe délután.

Luleå erős acél- és techiparban, a legutóbb a Facebook nyitotta meg az egyik legnagyobb adatközpontját, többek között azért, mert a város egyeteme remek táptalaja a jól képzett munkaerőnek, másrészt a szerverek hűtésére kevesebbet kell költeni, és azt a keveset is tiszta energiából veszik.

Észak-Svédország gasztronómiája nem túl bonyolult. A húsgombóc állandó szereplője az étlapnak, ahogy a füstölt lazac és a fahéjas csiga is.

Főételként többnyire rénszarvast szolgálnak fel, ami mellé elmaradhatatlan kísérő a barnamártás és vörösáfonyaszósz. Látványos, különleges és tényleg finom ázsiai ihletésű előételekből válogattunk a szállodánkban vacsora előtt, de a rénszarvast itt sem tudták izgalmas módon elkészíteni. Annál inkább brillíroztak gin-tonikban, amit helyi ginből és tonikból kevertek ki.

Érdekes kulturális kanyar Gammelstad templomközössége, ami főúton autózva alig húsz perc.

A világörökség részeként nyilvántartott település története a 15. századba nyúlik vissza,

amikor az élet fontos része volt a templom és a hétvégi mise. Mivel gyalog több napnyi járóföld vezetett a templomhoz, a környékére kisebb házakat húztak fel (Gammelstad mellett mintegy négyszáz kisház van), ami nem szolgált más célt, csak hogy a hétvégét ott töltsék. Ennek megfelelően célszerű a berendezés, szekrényszerű ágyban, összetöpörödve töltötték az éjszakát, a hálószobán kívül nem is volt más az épületben, ez volt a konyha, nappali és étkező is egyben.

Luleába visszatérve érdemes izgalmasabb kanyarokat betervezni az útvonalra, hogy a hétköznapi vidéki életbe is bepillantást nyerjünk. Hatalmas fenyők és tóparti épületcsoportok szegélyezik a szűk utakat, egymáshoz közel négy-öt ház található, majd hosszú kilométerekig megint semmi.

(Képek: Toyota, Getty Images)

Ez is érdekelhet: