A Tal Banat mellett álló magas halmot, a Fehér emlékművet a Kr. e. 3. évezredben elhunyt háborús áldozatoknak emelhették.
A régészeti helyszínt korábban tömegsírnak gondolták, ahol az ellenség csatában elesett harcosai nyugodtak. Az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmány szerzői azonban úgy vélik, hogy az emlékhelyet inkább a közösség háborúban elesett tagjainak emelték.
A halottak következetes elhelyezése arra utal, hogy a sírhalom valószínűleg a harci szekereket használó állami hadsereg áldozatainak emlékműve volt. De felvetődött annak a lehetősége is, hogy az eltemetettek között az ellenség halottai is lehettek. Szíria északi részén számos hasonló lelőhely található, és egyesekről úgy gondolják, hogy győztes csaták emlékművei, ahol a legyőzött sereg elesett áldozatait véletlenszerűen tömegsírokba temették. Sok ilyen temetkezési helyen mezopotámiai feliratokat találtak, amelyek a győzelmet ünnepelték.
A Tal Banat-i lelőhely azonban különbözik ezektől mind a testek elrendezésében, mind magának a halomnak az összetételében: gondos megtervezése arra utal, hogy azt inkább a háborús halottak tiszteletére emelték.
Akkoriban is lerótták tiszteletüket a csatában elesettek előtt, akárcsak mi
hangoztatta Anne Porter, a Torontói Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője. Hozzátette: azt nem tudják, hogy az emlékhelyre a győztes vagy a vesztes sereg áldozatait temették.
Azt tudjuk, hogy a halottak holttestét valamilyen más helyről, talán jóval az esemény után vitték oda, és egy hatalmas halomban temették el őket, amely kilométerekről látható volt.
A tanulmány szerint lehet, hogy az emlékművel üzenni akartak a környékbeli közösségeknek. De azt is felvetették a szerzők, hogy a felfedezés fényében érdemes lenne a Szíria északi és középső területein feltárt régészeti helyszínek jelentőségét is tovább kutatni.
MTI; kiemelt kép: Getty Images