Na de ez a fogorvos, aki lelőtte azt az afrikai oroszlánt, mekkora pöcs má’!

Ne is folytasd, mert egyetértünk. A csávó jó nagy szarban is van miatta, a trollok teljes pályás letámadása legalábbis frankón megkeseríti az életét. Ha igazak a vádak, akkor az ürge védett területen ejtette el az állatot, ami nem csak Zimbabwében, de mindenhol máshol is elég csúnya dolognak számít.

Le kéne lőni!

Azt kívánsz a neki, amit akarsz, de azért megsúgom, hogy tutira nem fogják lelőni. Egyfelől arra sincs túl sok esély, hogy az Afrikában elkövetett törvénysértés miatt eljárás induljon vele szemben Amerikában, már csak azért sem, mert fizetett vadászaton vett részt, ilyenkor pedig ritkán hozzák ki a klienst felelősnek. A vadásztársaság vezetője, Theo Bronkhorst ellenben jó nagy kulimászban van, mert ellene Zimbabwében folyik eljárás, ahol elég vastagon büntetik a vadászat szabályainak megsértését. A vérszomjas fogorvosnak Amerikában nem sok baja eshet, ha pedig a zimbabwei hatóságok eljutnak odáig, hogy a kiadatását kérik, majdnem biztos, hogy az USA ezt meg fogja tagadni.

Igazából csak akkor ütheti meg komolyabban a bokáját, ha kiderül, hogy valóban megvesztegette az afrikai vadászati hatóságokat, mert a szövetségi jog a külföldön elkövetett korrupciós cselekményeket is büntetni rendeli. Reméljük, hogy legalább ezzel megkenik a faszit, aki egyszer már kapott egy felfüggesztett büntetést, mert medvevadászat közben félrevezette a vadőröket. Láthatod, Walter Palmer nem egy mintavadász.

Ja, de a többi vadász sem különb!

Ha szerinted kivétel nélkül minden rendőr bunkó, minden jogász vérszopó, minden óvóbácsi pedofil és minden kőműves kontár, akkor te vagy az, akivel teljesen parttalan lenne ez a vita. Inkább gondold ezt át még egyszer!

Na de most komolyan, milyen tré dolog már ártatlan állatokat öldösni?

Kezdem a demagóg résszel: eszel húst? És a hentesekkel hogy állsz? Őket nem utálod? A vágóhídon ráadásul olyan állatokat öldösnek, akik egész életüket fogságban élték le és esélyük sincs elkerülni, hogy belőlük legyen a vasárnapi húsleves. De mondok még valamit, amin meg fogsz lepődni. Tudod mi az alapvető problémája a vadállománynak? Nem a vadászok, haver. Te, meg én, meg az összes többi ember, aki városokba tömörült és ezzel súlyosan megbolygatta az ökoszisztémát, élőhelyekről szorította ki az őshonos fajokat, másokat meg konkrétan eltüntetett a Föld színéről. Ehhez mit szólsz?

A vadász akkor is szórakozásból öl. Az sokkal rosszabb.

Képzeld, a vadászok sem azért „gyilkolnak”, mert otthon nem tette szét a lábát az asszony, vagy mert poén bociszemű őzgidáknak kilőni a két szeme közét. A vadászatnak elég komoly funkciói vannak, nem hiába szabályozza teljes körűen a kérdést a hatályos jog. Egyfelől ott van a vadkárelhárítás, ami nem csak a mezőgazdásznak fontos, hanem neked is, hogy a letarolt búzatáblák miatt ne menjen fel a kenyér ára, mert akkor meg a pékeket utálnád. Aztán az sem mellékes, hogy például Európa nagy részén egyéb csúcsragadozó híján muszáj a vadállományt valamilyen formában menedzselni, mert a végén még éhes vaddisznók túrnák fel a hátsó teraszon berendezett trendi kis kertecskédet, és akkor te lennél az első, aki vadászért/rendőrért/papért kiált.

A génállományra is illik valakinek odafigyelni, hogy a gyilkos agancsú (ághiányos agancs, melynek tulajdonosa komoly veszélyt jelent a többi bikára; genetikai hiba, amúgy) szarvasbika egy kocsmai balhé közben ne döfje azonnal keresztbe szegény Bambi apukáját, mert a lelkednek az sem esne túl jól. De mehetünk még tovább; szerinted hogyan kerül az asztalodra a barnaszósszal hintett áfonyalekváros őzgerinc a kedvenc felvágós éttermedben, te kis gourmand? Azt sem úgy szedték ki a lepárlóból az őzgerincgyárban, elmondom. És a Télapó sem létezik. (Bocs!)

Jó, de erre vannak a hivatásos vadászok.

Hát igen, vannak, de marha kevesen. Szükség van a vadásztársaságokba tömörülő hobbivadászokra is. Ha nem lennének, a fenti feladatokat mind az államnak kellene megoldania súlyos adóforintokból, annak meg te sem örülnél. A gyilkolás szót pedig ezen a ponton akár el is hagyhatjuk, hiszen akár hivatásos, akár hobbivadász ejti el a vadat, minden lövés okkal dördül el. Vagy azért kerül sor az állat elejtésére, mert beteg (mondjuk veszett a róka, és ugye te sem akarod, hogy elterjessze, mert a végén még a kis Vuknak is habzani kezdene a szája), mert túlszaporodott és veszélyezteti a fajok egyensúlyát vagy kárt tenne a környezetben, vagy mert kell a Costes étlapjára, hogy elkápráztathasd a csajod.

Na jó, akkor lehet, hogy mégis szükség van rájuk. De akkor is, egy hivatásos vadász csak teszi a dolgát, mint például a hentes, de aki önként, szórakozásból megy ki gyilkolni, annak a lelkével tutira baj van.

Most is az egyszerűbb végén kezdem, aztán ha addig nem pattansz le, akkor jönnek a magvasabb gondolatok. Ernest Hemingway, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond vagy akár Fekete István is mind szenvedélyes vadászok voltak. Ha azt mondod, hogy az erőszakos, beteg lélek képes gyönyörű, felemelő dolgokat létrehozni, akkor máris a saját lábadra tapostál.

Izé…

Várj, folytatom. Marha régen azért vadásztak, hogy ne haljanak éhen, de az idők során ennek a tevékenységnek nagyon komoly tradíciói épültek ki. Te csak akkor hallasz róla, ha elfognak egy olasz orvvadászt kilyuggatott védett madarakkal a határon, vagy történetesen egy tetű fogorvos ejt el egy nagyragadozót védett területen, de a vadászat ennél azért sokkal többről szól. Van például olyan, hogy vadászetika, és nem, nem azt tárgyalja, hogyan szappanozd be a hátad nyársra húzott kölyökrókákkal. Madarat röptében, nyulat futtában, nagyvadat álltában szabad csak lőni – ez az első tétel.

Az igazi vadász tiszteli a vadat, a természetet és betartja az összes erkölcsi, etikai és jogi szabályt. Róluk nem hallasz, mert nem kerülnek a híradóba, mint ahogy azt sem tudod, hogy a vadászok a vadállomány védelmében etetőket helyeznek ki, védik őket a szabályokat totálisan lefosó orvvadászok ellen, ha pedig árvíz van, elindulnak kimenteni a bajba került állományt.

Nem tudsz meggyőzni. Ölni rossz – ennyi a lényeg.

Elérkeztünk a filozófiához. Nálad ez tök egyszerű: meghal egy élőlény, és aki miatt meghalt az csak gonosz lehet. Nos, az, hogy a különböző fajok egyedei megölik egymást, a természet törvénye, az ember pedig a természet része.

De az állatok nem ölnek szórakozásból.

Te láttál már macskát egérrel játszani, ember? Tuti, hogy az a kurva aranyos Grumpy Cat is bevisz néha a házba egy kis cuki cincogót pajkosságból kibelezni. De tudod mit? Inkább beemelnék egy részletet a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi (!) Tanács 1963. május 10-én, Párizsban tartott közgyűlésén hozott – az alapelveket megállapító – egyhangú határozatából, mert jó:

„A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel, elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.”

Te tutira vadászol.

Akár hiszed, akár nem, nem vadászok. Soha nem tudnék bántani egy élőlényt. (A szúnyogot azért le szoktam ütni.)

Akkor mégis mire ez a nagy győzködés?

Nem akarlak én meggyőzni semmiről. Egyszerűen csak annyit szerettem volna, ha legalább elgondolkozol, mielőtt kiküldöd az összes vadászt az erdőbe egymást agyonverni. Hiszek abban, hogy a legrosszabb, amit egy felelőtlen és önző ember gusztustalan cselekedete láttán tehetsz, hogy megbélyegzel egy egész szubkultúrát, melynek legtöbb tagja évszázados értékek és tradíciók mentén gyakorol valami olyasmit, mely a kezdetektől az emberiség sajátja.