Dudikoff, Rothrock, Kosugi és "The Dragon" Wilson. Emberek, akiket sokszor láttunk, de a hangjukat elnyomta egy másik, nazális rettenet. Bemutatjuk, mi történt a narrátoros korszak legnagyobb sztárjaival.
Cynthia Rothrock
Remegve vettük kézbe a kilencvenes évek legszebb időszakában a piacon bagóért vásárolt, Düh és dicsőség 2. feliratú, Adachi videókazettára másolt narrátoros betevőnket, amely alkotásban egy szőke lány, bizonyos Cynthia Rothrock rúgott le mindenkit, aki nem tudta, mi a dolgok olajozott menete a világban. A most 55 éves színésznő ellen ötszörös karate-világbajnoki címét elnézve még most sem szívesen állnánk ki egy jóízű kölcsönös pofozkodás erejéig. Túl öregnek érezte magát, 47 évesen már inkább az egy szem lányát, Skylart akarta nevelgetni, így a 48. filmjével búcsút intett a skorpiórúgások világának.
De ahogyan az lenni szokott, nem nagyon bírt ülni a fenekén. Egyből három fantasztikus remekművel készül visszatérni, ráadásul ebből kettőt még idén megkapjuk az arcunkba. A beszédes című, karácsonyi filmnek szánt Santa’s Summer House-ban és a Rogue Space: The Adventurer of Saber Raine című epikus mozikban olyan szupersztárok mellett parádézhat, mint mindenki kedvence, Mark Steven Gore, vagy a szintén C-kategóriás Christopher Mitchum. És most tessék megkapaszkodni: jövőre érkezik a Double Fury, egy igazi régi vágású gagyi akció, amelyben az a Richard Norton lesz a partnere, aki az olyan kihagyhatatlan Rothrock alapvetésekben alkotott hatalmasat, mint a Düh és dicsőség vagy a China O’Brien. Hát mi ez, ha nem maga a boldogság? Ha pedig addig nem bírjuk ki, akkor látogassunk el a honlapjára, ahol kiderül, hogy főhősnőnk szemináriumokat és magánórákat is tart. Kezdhetünk gyűjteni.
Michael Dudikoff
Karriert befejezni nem is lehetne szebben, mint ahogy az olcsó akciófilmek sztárja, az örökös amerikai nindzsa, Michael Dudikoff tette: 2002-ben intett búcsút a filmvilágnak az Űrbázis végveszélyben című, szigorúan csak videóra kijött alkotással, melyet az IMDB olvasói nagylelkűen 2,4-es pontszámmal illettek. A film nyilván nézhetetlen, de már csak azért is illik végigrágnunk magunkat rajta, mert valószínűleg, sőt, remélhetőleg sosem láthatjuk majd egy produkcióban Ice-T-t és Michaelt. A film forgatókönyvírójánál egy bealtatózott wombat is kreatívabb lett volna, de aki minőségre számított, az csak magára vethet.
Dudikoff ezek után teljesen visszavonult, és (tessék megkapaszkodni) csak a házak tervezésének, a fotózásnak és a szobrászkodásnak élt. Olyan fontos ügyek mellé állt, mint a rákgyógyítás, a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítése, az állatok védelme vagy az örökbefogadás. Ha sokáig nézzük a képeit, tisztán kivehető a halványan ragyogó glória a feje felett. Dudikoff művésznek tartja magát, és ahogyan az a hivatalos honlapjáról kiderül, élvezi az élet minden pillanatát. Nem is lenne buli a buli, ha nem térne vissza, jövőre állítólag a Havana Heat című filmben lesz egy kisebb szerepe, melyet a Hegylakó sorozat producere, Ken Gord írt.
Don „The Dragon” Wilson
A sárkány szúrós tekintete végigkísért minket a narrátoros időszakon, az olyan alapvetések, mint a Lángoló ring és a Kick-boksz harcos (Bloodfist) mind a nyolc (!) része pedig sajnos örökké felejthetetlen emlék maradt számunkra. Filmes karrierjét egészen eddig nem fejezte be, állítólag éppen most vonult vissza, de erre szokás mondani, hogy hisszük, ha látjuk. Idén még egy filmben, a Liberator-ban feltűnik, amelyben az egykori Hulk, Lou Ferrigno lesz a főszereplő. Wilson már jó ideje nem tekinti a filmezést főállásának, mellékesen kommentátorkodott a UFC meccseken, majd átnyergelt a King of the Cage küzdelmek közvetítésére. Saját maga azt állította, hogy ha elég rajongó követeli, akkor beáll ő is ketrecharcosnak. Szerencséjére vagy pechjére a rajongói pont letojták az egészet. Hogy most mi lesz vele, az még kérdéses, de ha minden igaz, a hivatalos honlapján szerényen „the internationally acclaimed kickboxing legend action movie star”-nak titulált akcióhős folytatja a filmezést.
Sho Kosugi
Minden nindzsafilm nindzsája, aki szinte csak fekete szerelésben volt látható az összes filmjében. A nindzsa színre lép, A nindzsa bosszúja, A nindzsa imája a halálért – hogy csak néhány mesterművet említsünk a Kosugi életműből. Talán már ebből is látszik, hogy a színész valószínűleg már akkor is feltűnt minden random forgatáson, ha azon valaki suttyomban kiejtette a száján a ninja szót. Kosugi karrierjét talán a Vak végzet óta már nem követtük figyelemmel, pedig egészen 1998-ig gyártotta a kétes minőségű filmeket, hogy aztán 11 évvel később, 2009-ben a Ninja Assassinben újra előkerüljön, majd megint eltűnjön a süllyesztőben.
Nem nagyon unatkozott egyébként sohasem: amikor éppen nem filmezett, alapított egy taiko dobcsapatot lakhelyén, Kaliforniában, később pedig Los Angelesben és Japánban egyaránt oktatott színészeket saját iskoláiban. Mellékállásban fiával, Shane-nel és tanítványaikkal együtt ninja show-kon parádézott. Másik fiával, Kane-nel csúnyán összeveszett, amikor az nem volt hajlandó segíteni apjának egyik iskolája vezetésében, a fekete bárány inkább a japán tévézést választotta. Azóta állítólag kibékültek, de ezt csak azért mondjuk el, hogy ezzel egy picit áldozzunk a bulvár vértől és könnytől tocsogós oltárán, és ne maradjanak elvarratlan szálak a történetben.
Nemrég bemutattuk a világ tíz legrosszabb akciójelenetét. Ha nem láttad, most pótolhatod!