Megjött a Saturday, a Friday című Rebecca Black-sláger második epizódja. Van olyan rossz, mint az elődje?
Nincs. Rebecca Blacket valamilyen módon egy kicsit kivakatrák a kakkanatból, raktak alá egy rendes autotune-t, kapott egy közepes szövegírót (vagy ő maga tanult meg legalább sablonokból építkezni), zeneileg pedig egy fokkal sem rosszabb az átlag amcsi tinizenekaroktól. Persze máris beindult a fikaáradat, de Black dala abban a közegben, amelynek készült, egyáltalán nem számít rossznak. A Bowie-rajongók nyilván nem fogják benne megtalálni a számításukat.
