Volt egy kis gond a PlayStation 5 mellé csomagolt Astro's Playroom című alkotással. A játék funkciója annyi lett volna, hogy megmutassa, mire képes a konzol és a forradalmi DualSense kontroller, de a produktum techdemónak túl élvezetes, teljes értékű játéknak viszont túl rövid volt. Épp emiatt teljesen jogos elvárás volt a közönség részéről, hogy a Sony egy kicsit többet foglalkozzon az eddig jobbára kabalafiguraként funkcionáló Astróval, és végre egy dedikált címmel lépjen be az egyébként nem túl telített platformerszcénába.

PlayStationön ebben a műfajban a LittleBigPlanet-franchise darabjai voltak eddig a legpotensebb nevezők, és bár ez a cím igen elhivatott, de nem túl számos rajongótábort épített ki az évek során, sajnos a közelébe sem került a Nintendo saját system selleréhez, a Super Mario-sorozathoz.

A Sony érezhette, hogy az Astro's Playroom körüli légüres tér egyúttal piaci résként is értelmezhető, és megbízta a Team Asobi nevű fejlesztő stúdiót, hogy csináljon egy AAA-címet a kis robot főszereplésével. Nagy vállalás, hiszen bármennyire is szeretjük, el kell ismerni, hogy Astrónak egyébként nemigen van személyisége. A karakter 2018-ban kapott először saját játékot az Astro Bot Rescue Mission című alkotás formájában, mely a Playstation VR élvezetesebb darabjai közé tartozott, majd 2020-ban jött a már említett Playroom, ami egy néhány óra alatt kipörgethető kalanddal tálalta elsősorban a PlayStation 5 mellé csomagolt új kontroller erősségeit.

A konzolt megvásárlók először itt érezhették a haptikus visszacsatolás és a felkeményedő ravaszgombok valóban zseniális élményét, amikor Astro üveglapon szaladgált körbe-körbe, vagy egy rugókarú robotba ülve lőtte ki magát a magasba. Nem csoda, hogy sokan emlékezetes játékélményként raktározták el magukban, már csak azért is, mert a technikai finomságok mellett a játék kiváló hangulattal és remek pályatervezéssel is büszkélkedhetett.

És most ebből kaptunk sokkal, de sokkal többet, ami – most már leírjuk feketén-fehéren – az év egyik legjobb videójátékos híre. A PlayStation-fanok idén kicsit mellőzve érezhették magukat, hiszen 2024-ben igen szegényes lett az exkluzív felhozatal. Az Astro Bot így különösen nagy figyelmet kaphat, és bizony az a helyzet, hogy ezt meg is érdemli.

A sztoritól mondjuk nem érdemes megváltást várni: egy hatalmas PlayStation 5 száguld az űrben, mígnem egy gonosz alien megtámadja a konzolt, ellop belőle néhány kulcsfontosságú alkatrészt, és ott hagyja az enyészetnek. Astróra vár a feladat, hogy egy DualSense alakú kis űrhajóba pattanva az idegen nyomába eredjen, és közben megmentse a galaxisban szétszóródott bajtársait. Igen, az Asobi továbbra is a Sony ökoszisztémájára húzta fel az egész történetet és a játék dizájnját, így a karakter annyira a PlayStation brand sajátjának érződik, amennyire csak lehet.

A LittleBigPlanet-sorozat tagjai, bár egytől-egyig kiváló alkotások, a platformer játékmechanika tekintetében nem igazán érződtek teljesen kiforrottnak. Sackboy egészen egyszerűen furán ugrott, különösen azokban a részekben, melyekben a játékosok állították elő a tartalmat, pedig egy platformerben nagyjából az ugrás megvalósítása a legfontosabb elem. Astro ezzel szemben pont úgy ugrik, pont olyan magasra és olyan messzire, ahogyan kell. A mechanika egyszerűen tökéletes, és a játék többi elemét is alapos mérlegelés után integrálták a kalandba. A főhős az egyes pályákon speciális segítségeket, kiegészítőket kap. Hol hatalmas, rugókra szerelt öklökkel csépelheti az ellent, hol egy jetpackkel repked, hol lufivá változva lebeg, hol egy ágyúra hajazó kutya hátán ülve töri át a falakat. Nekünk a Ratchet & Clank-sorozat fegyverei jutottak az eszünkbe, hiszen az Insomniac ezekbe fektetett annyi kreatív energiát, amennyit az Astro Bot fejlesztői mutatnak a játékukban.

Ezúttal a tartalmat illetően sem maradhat senkiben hiányérzet, hiszen a játékban nyolcvan pálya járható be, és a legtöbb egymástól markánsan különbözik mind a hangulat, mind a pályaelemek, mind a használható power upok tekintetében. Az egyes bolygókra egy galaxistérképen repkedve szállhatunk le, így bármikor visszalátogathatunk bármelyikre, ha nem mentettünk meg elég robotot a továbbhaladáshoz, az új bolygók ugyanis ettől függően nyílnak meg a kalandozásra. A nehézség miatt senki nem fogja kitépni a haját. Az Astro Bot nem támaszt a játékosok elé leküzdhetetlen akadályokat, a teljes sztori végigjátszható hajtépkedés és kontrollerdobálás nélkül, de jó hír, hogy a hardcore arcok sem maradnak hoppon, hiszen az egyes kihívások kimaxolása igen komoly képességeket kíván.

Akik viszont nem akarnak izzadni, egy frusztrációmentes, elképesztően élvezetes kalandnak örülhetnek, mellyel igazi flow-élmény játszani. Az ugrálás, az olykor kifejezetten trükkös felfedezés és a jó ütemben adagolt újdonságok hihetetlenül jutalmazó játékélménnyé állnak össze, ami az első pillanattól az utolsóig képes fenntartani a na, csak még egy pályát lenyomok attitűdöt.

Nem hiába emlegettük a címben a Nintendo kabaláját, hiszen az Astro Bot túlzás nélkül egy lapon említhető a Super Mario-franchise darabjaival. A mívesre csiszolt játékmenet, a vidám hangulat, a karakterdizájn és a Pixar műveire hajazó grafika az idei év legkedvesebb játékélményét nyújtják a játékosnak, akinek azonnal elégedett mosoly terül el az arcán, amint leül az alkotás elé.

Nem gondoltuk volna, hogy az Astro Bot lesz az év legjobb PlayStation-exkluzívja, de az Asobi munkája simán megérdemli ezt a titulust, sőt, az év legjobb platformere címére is esélyes nevező lesz, platformtól függetlenül.