Itt a Black Mirror hatodik évada, ezúttal öt, még lazán is csak alig kapcsolódó, de a nézőt a komfortzónájából különböző irányokba egyforma határozottsággal kilökdöső filmecskével. Én már meg is néztem mindet: az inas a gyilkos!

Nem, nem, nyugi, semmit sem fogok elspoilerezni, mind az öt film megérdemli, sőt: igényli, hogy teljes tudatlansággal nyomjon rá az ember a Play gombra. Annyit azért elmondhatok, hogy a nagyban misztikum- és retró-orientált új antológiában nagyon kevés a kütyü, annál több viszont az emberi dráma, nem nagyon van jövő, van viszont sok (igaz, alternatív) múlt.

Ezért amúgy lelkes sci-fi-fanként kicsit mérges is vagyok a Netflixre. A disztópikus mi-lett-volna-ha helyett engem történetesen jobban érdekel a disztópikus mi-lenne-ha, és nagyon vártam a kellemetlen jövő kellemetlen eszközeit is. Hiányzik az új gyilkos robotkutya!

És ha már múlt: meglettem volna a helyenként illúziórombolóan túltolt mennyiségű fizikai retró-cucc nélkül. De úgy néz ki, ha tetszik, ha nem (nekem nem tetszik, már írtam is erről korábban), ez a tárgyi nosztalgiázós filmes divathullám egyelőre nem gyengül, sőt.

A Black Mirror legfőbb vonzó és taszító ereje az új antológiában is a régi. Az emberiség (akár a társadalom, akár az egyes ember) természetének egy-egy visszás vonását minden rész az emocionális és intellektuális kényelmetlenségig, szinte a fájóig piszkálja, babrálja, böködi. Mi meg a magunk fizikai kényelmében ülünk a fotelben vagy heverünk a kanapén és azonosulunk az egyes sorsokkal, miközben viszolygunk tőlük. Mindezt egyszerre. Csak épp most kiderül, hogy működik ez úgy is, ha kihagyjuk belőle a kütyüket (nagyrészt) és nem előre, hanem visszafelé megyünk az időben.

Azért pedig igazán hálás vagyok a készítőknek, hogy néha, habár tényleg csak egy-egy pillanatra azért megkönyörültek a nézőn, leálltak a nyomasztással és megengedtek nekünk (meg szerintem maguknak) egy-egy könnyedebb, vicces pillanatot is:

Az eddigi évadok és a hatodik széria közötti legnagyobb eltérés, hogy most nem azt látjuk, hogy milyen gáz lesz, ha ez lesz, hanem azt, hogy milyen gáz lett volna, ha az lett volna. Na sebaj. Ha szívesen bámultál bele a korábbi fekete tükrökbe, őszintén ajánlhatom, hogy merülj el bátran az újakban is!

De azért remélem, hogy a hetedik Black Mirrorba majd megint visszajön az igazi sci-fi és újra elkezdhet nyomasztani életem hátralévő része. Mégiscsak nagyobb a tét, ha azon tépelődhetünk egy-egy jól sikerült epizód után, hogy mit hozhat a jövő, mint ha azon, hogy vajon mit hozhatott volna a múlt.