A ’90-es években gyakorlatilag a csapból is ők folytak, de aztán hirtelen vége lett a véget érni nem akaró pumpának. Mi történt velük azóta?

2 Unlimited

Nónóó, nonnonóónóó – szólt a walkmanekből 1993-ban a dal, amit ha akartál sem tudtál volna kikerülni. A No Limit vagy vad szeletelést, vagy a stop gomb, illetve tévé esetén a távirányító igen gyors megkeresésének vágyát váltotta ki a hallgatóság körében. Mindkét verzió teljesen érthető, el nem ítélhető verzió. Anita és Ray a ’90-es években felvettek néhány mindent vivő slágert, az előbb említett opusz előtt például már előkerült a tarsolyukból a Twilight Zone és a Get Ready for This is, de ki ne emlékezne még a Let The Beat Control Your Body-ra, a Maximum Overdrive-ra vagy a The Real Thing-re, amelyek kíméletlen bpm-mel irtották az agysejteket a szerény hallgatóság körében.

Hogy miért oszlottak fel igazából, azt máig sem tudni pontosan. Egyesek szerint Anita és Ray viszonya tehetett mindenről, a páros ugyanis valóban összejött, de csak pár éve vallották be. Más verzió szerint viszont csupán annyi a sztori, hogy a páros ötéves szerződése lejárt, melyet egyiküknek sem volt kedve meghosszabbítani. Raynek továbbá már nem igazán volt kedve a dance-hez, sokkal inkább húzott a szíve ahhoz a stílushoz, amit mindig is imádott, ez pedig a hip-hop.

Anita a feloszlás után műsorvezető lett a holland TMF csatornán, 2000-ben pedig még egy szólólemezt is kidobott, elég kevés sikerrel. A most negyvenéves énekesnő sosem hagyta abba a dalolászást. Fel-feltűnt különböző formációkban, fellépéseken, mígnem 2009-ben újra színpadra állt Rayjel az I Love the 90s partin Belgiumban. Alig egy évvel később már készen is volt a nagy visszatérő klip, az In Da Name of Love, melyet nem sokkal később követett a Still Unlimited, majd a Nothing 2 Lose is, a dalokat azonban jogi problémák miatt csak Ray & Anita néven dobhatták ki. Abban az évben rossz híreket közöltek Anitával: daganatot találtak a mellében, de még a kemoterápia alatt sem volt hajlandó abbahagyni a koncertezést.

Az énekesnő azóta már teljesen tünetmentes, Rayjel pedig régi producerükkel megegyezve és együttműködve újra 2 Unlimited néven folytathatják tovább, és tavaly óta már az új lemezt készítik. Jaj a világnak!

Snap!

Az eurodance történetének egyik legkedveltebb bandája, akik olyan dalokkal tettek rendet a tánctéren, mint a The Power, a Rhythm Is a Dancer vagy az Exterminate!. Már csak azért is szimpatikusabbak voltak társaiknál, mert nem játszották az eszüket, Turbo B-ről például kiderült, hogy hatalmas Nirvana-rajongó. Hát mennyire kúl már ez, kérem!

A német csapatban megfordult jó néhány tag, de akkor oszlott fel csak igazából, amikor 1996-ban az alapító Michel Münzingnek sem volt kedve újabb és újabb epizódszereplőket castingolni a bandához. Nem egészen négy évvel később azonban Münzing valahogyan visszanyerte maga mellé Turbo B-t, és kihozott vele egy dalt, a Gimme a Thrill-t, a track azonban minden lehetséges módon megbukott. Ennek örömére ki sem hozták a tervezett új lemezt, ami a keresztségben a One Day on Earth címet kapta volna.

Mintha nem tanultak volna az esetből, a két alapító tag, Münzing és Anzelotti újabb slágerekkel bombázta meg a listákat, de a bombákról kiderült, egyszerű fingpárnák csupán. Egyik próbálkozásuk sem lett slágerlista-kompatibilis, szóval itt valami nagyobb furfangra volt szükség, vagy a végleges feloszlásra. De olyan, mint tudjuk, egyszerűen nem létezik.

A Snap! sosem oszlott fel igazán. A mai napig is működik, koncertezgetnek ilyen-olyan felállásban, néha igencsak átütő sikerrel. Azt lehet, hogy nálunk nagyon kevesen tudják, de a Snap! kifejezetten népszerű volt Angliában, olyannyira, hogy még a Glastonburyn is felléptek 2010-ben, ahol állítólag legalább annyian maradtak kint a sátoron kívül, mint amennyien befértek. Biztosan lesz még új kislemez, de az eddigieket elnézve lehet, hogy nem is hallunk majd róla.

Culture Beat

A németek csodagyerekei sok slágerrel büszkélkedhettek, ott volt például ugye a Mr. Vain, a Got to Get It, az Inside Out, na és persze a Crying in the Rain, amelyek igencsak előkelő helyen végeztek a toplistákon, mondjuk úgy, hogy az első ötben biztos. A Culture Beat viszont úgy fogyasztotta a zenekari tagokat, mint egy Hummer az üzemanyagot, ha megnézzük az eddigi közreműködők listáját, jogosan merül fel a kérdés, vajon nem egy soundsystem volt-e az egész, amolyan akinek van kedve, az beszállhat alapon. Sajnos nem erről volt szó.

A legnépszerűbb verzióban Tania Evans volt az énekesnő és Jay Supreme a rapper, a még jelenleg is létező csapatban azonban már egyikük sem vesz részt. A Culture Beat lényegében a magyar Fresh csajbanda tökéletes párja lehetne, ugyanis az alapító tagok közül már egyetlen egy arc sem tagja a zenekarnak. Egyikük, Torsten Fenslau jogosan maradt ki a bandából, ő ugyanis 1993-ban egy buliról hazafelé jövet elaludt a kormánynál, és életét vesztette.

Tania, aki jelenleg Londonban él férjével, és mélyen vallásos lett, lecserélődött a szintén londoni Jacky Sangsterre, aki 2001 óta tolja együtt a zenekar szekerét Torsten öccsével, Frankkel. Az új csapat minden egyes trackje megbukott, kivéve a Mr. Vain újraértelmezett változatát, de ugye az nem számít. Aztán 2008-ban valami csoda történt, mivel a Your Love című daluk első lett a német dance-slágerlistán. Azóta semmi újat nem dobtak ki, csak fellépegetnek. Ha ne adj’ isten november 16-án Dubaiban járnánk, akkor egy hatalmas népünnepélybe futhatunk bele, egyetlen este alatt ugyanis fellép a Culture Beat, a Snap!, Haddaway, a No Mercy, a La Bouche és Jenny az Ace of Base-ből. Ez a fesztivál, nem a Glastonbury!

Tovább:
A Player legfrissebb cikkekhez
A rovat legújabb cikkeihez
A szállító sorozat kritikájához: van-e szállító Jason Statham nélkül? 

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon