Németország szupersztárjai lassan, de biztosan tűntek el. Azóta is van zene, csak másképp, Henning pedig már inkább polgármesterségre gyúr, mint a színpadon ugrálásra.
Sosem fogom elfelejteni, egy miskolci rádió ezzel a szöveggel konfolta le a Move-ot ’94-ben: „én múvom, te múvod, ő múvja”. Move Ya. Érted. Akkoriban tény, hogy mindenki Move-ta, a Münsterből betoppant H-Blockx szólt mindenhonnan, főleg, amikor a mindent vivő slágert még meg tudták fejelni egy Risin’ High-jal, egy Go Freakyvel, és egy újabb mindent vivő Little Girllel. Az H-Blockx volt a világ ura, de Németországé és a környező országoké mindenképpen.
Azt sem fogom soha elfelejteni, ahogy a 2001-es Szigeten a Nagyszínpadon parádézó H-Blockx dobosa pár dal után eltörte a kézfejét, mire próbálták összekapni magukat, de még helyettes dobost sem találtak, majd visszatért emberünk befáslizott kézzel és egy How Do You Feel?-t még kipréselt magából, aztán levonult. Ezután Henning egy hosszas „látni akarjátok a seggem”-nevezetű játékba bonyolódott, melynek végén sajnos megmutatta mindenkinek a hófehér valagát. Aztán mindenki ment a dolgára.
Ügyes kis csapat volt Henning Wehlandé, mert a második lemezzel semmit sem vesztett a lendületéből, sőt, a Discover My Soul még jobb is lett, mint az első nekifutás, szupersztárok maradtak olyan dalokkal, mint a How Do You Feel? vagy a Gimme More, hogy a Step Backről már ne is beszéljünk. Jobban is fogyott ez az album, fel is kapaszkodott a német eladási lista hetedik helyére. A következő lemezek is görcsmentesen hozták a slágereket: Fly, C’Mon, Ring of Fire (amiért lehet ám utálni őket rendesen, de mégis működött, na), Get In The Ring, Countdown To Insanity, aztán valahogy egyre inkább eltűnt a zenéjükből a pattogás, jöttek helyükre a dallamok, sajnos az egyre felejthetőbbek, kiveszett az erő a projektből, majd 2012-ben hirtelen vége lett az H-Blockx-bulinak.
Legalábbis gondolnád. Az H-Blockxot ugyanis a Söhne Mannheimsszal is mozgolódó Wehland sosem oszlatta fel, csak épp nincs. Vagyis pontosabban van is, meg nincs is, mert bár úgy tűnik, a szétválást nem mondták ki, Wehland nagyon is halott projektnek tekinti a zenekart. Az biztos, hogy mindenki nagyon mással van elfoglalva már hat éve. Henning csinált egy német nyelvű szólólemezt, egy sokkal líraibbat a megszokotthoz képest Der Letzte an der Bar címmel, amin még Sarah Conorral is duettnek, ennek megvalósulására ’98-ban pedig legalább annyi esélyt adtunk, mint egy Szandi featuringnek egy Marduk-lemezen.
Henning beszállt mentorkodni tehetségkutatókba, de most jön a csavar: csak a gyerekverzióikba. Ő volt a The Voice Kids egyik arca, de a Superkids nevezetű show-ban is ő volt az egyik megmondóember. Még 2001-ben megalapította a BLX-Music nevezetű ügynökséget, ahol olyan zenekarokkal foglalkozik, mint a The BossHoss, amelynek egyébként a mai napig ő a menedzsere.
De Henning most már nem a seggét akarja mutogatni nagyszínpadokon, egy ideje már arra készül, hogy ő legyen hazájának, Münsternek polgármestere. Imádja a várost, jelenleg is folyamatosan azon dolgozik, hogy felvirágoztassa, közben pedig olyanokat nyilatkozik az H-Blockxról, hogy „halott lovon nem akarsz tovább lovagolni”. Ez nem úgy fest, mintha bármikor is összejönne a banda megint „múvolni”, vagy segget mutogatni, de soha ne mondd, hogy soha. Mindenki összeáll, majd pont ők ne állnának össze. Még talán az a Szandi-Marduk-feature is összejöhet. Szandinak csak egy „n”-betűt kellene elvenni a nevéből, hogy még névben is passzoljon a bandához.