Az Electronic Arts évek óta nincs rákényszerítve arra, hogy kockázatot vállaljon, megpróbáljon igazán megújulni, hiszen komolyan vehető konkurencia nélkül uralja a focis videojátékok világát. Éppen ezért a FIFA 22 sem lesz az a darab, amelyre úgy tekintünk majd vissza, mint életünk legjobb FIFA-játékára. Továbbra is bántóan a mikrotranzakciókon van a hangsúly, de cserébe azért kapunk néhány újdonságot is, és gameplayben egy más játékot, mint ami a FIFA 21 volt.
Hardcore fifás vagyok. Az a típus, aki csak online játszik, akit még mindig lenyűgöz az Ultimate Team alapkoncepciója, és aki már évek óta nem vár csodát a legújabb FIFA-tól, csak egy olyan játékot, amelyben megpróbálják kiküszöbölni az előző szériák legidegesítőbb hibáit. És aki az elmúlt 5-6 széria mindegyikébe beletölt pár száz online meccset. Valószínűleg ez alól nem lesz kivétel a FIFA 22 sem.
Az Electronic Arts az elmúlt években úgy döntötte meg a bevételi rekordjait a FIFA-szériákkal, hogy közben a játékok évről-évre rossz vagy egyenesen borzalmas kritikát kaptak. Ez leginkább annak tudható be, hogy a felhasználók minden évben elvárják, hogy valami nagyon nagy dobás következzen, az EA eközben ezt nem tudja és nem is akarja meglépni. Szalagmeló lett a FIFA-k gyártása a cégnek, ráadásul egy nagyon jövedelmező szalagmeló. Ez részben annak köszönhető, hogy igazán komolyan vehető konkurenciája nincs a FIFA-sorozatnak. Oké, mondhatjuk, hogy ott van a Pro Evolution Soccer, de már nincs. Érkezett helyette az ingyenes eFootball 2022, amit még úgyis nehéz komolyan venni, hogy ingyenes.
Eközben az EA Sports továbbra is lubickol a mikrotranzakciók eredményezte zöldhasú-tengerben. Egy júniusi kimutatás szerint az Ultimate Team-játékosok száma 16 százalékkal nőtt az előző évhez képest, és minden szériát figyelembe véve (FIFA, Madden, UFC, NHL) 1,6 milliárd dolláros bevétele volt a cégnek 12 hónap alatt. Viszonyításképp, 2017-ben az Ultimate Team csak 775 millió dollárt tett be a kanadai cég malacperselyébe.
Mi az a mikrotranzakció?
A mikrotranzakciós modell eredetileg az ingyenes játékok világában jelent meg, és azt jelentette, hogy a játék ugyan ingyenes, de a különböző kiegészítőkért fizetni kell. A FIFA esetében ez úgy működik, hogy a játékért is fizetni kell, de az Electronic Arts az igazán komoly bevételeket a FIFA-pont eladásaiból generálja. Ez valós pénzért megvásárolható virtuális fizetőeszköz, amely a FIFA legnépszerűbb játékmódjában, az Ultimate Teamben használható fel. Lehetővé teszi különböző csomagok megvásárlását, az ezekben szereplő értékekkel (általában játékoskártyák) fejleszthetjük az álomcsapatunkat.
Oké, de milyen az új FIFA?
A nextgen korát éljük, és ez azért a FIFA 22-ön is észrevehető. Persze minden évben megkapjuk a marketingszöveget, hogy a történelem legélethűbb játéka a következő. Ez idén sincs másképp. Azt viszont meg kell hagyni, hogy újgenerációs konzolon Lionel Messi szakálla egészen élethű (vonatkoztassunk attól most el, hogy Messi már nem szakállas), és Jack Grealish vádlija sem volt soha még ennyire valóságos egy videojátékban. Konkrétan négyezer új animációt kapunk a HyperMotion Technologynek hála, amelynek következtében elvileg a játékosok fizikalitását, reakciókészségét és a futballélmény intenzitását is új szintre emeli a FIFA 22. Ezek mindenképp pozitívumok, de aki már fifázott vagy játszott bármilyen más videojátékot, az tudja, hogy a filtereknél sokkal fontosabb a gameplay.
Gameplayben az előző kiadásnál érezhetően lassabb tempójú a FIFA 22, és megpróbál a lehető legrealisztikusabb lenni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ebben a verzióban már nem kivitelezhető, hogy végigcselezzük az egész mezőnyt, a futballban alig létező cselkombinációkra képes játékosaink vannak, és gyakorlatilag levédekezhetetlenek ezek a trükkök (üdv, FIFA 19 és részben FIFA 21). A FIFA 22-ben nem éri meg eszetlenül rángatni a jobb oldali analógkart. A türelmesebb, építkezős stílus a hatékonyabb, a passzjátékon, a realisztikusabb futballélményen van a hangsúly. Ami jó. De persze vannak hibák a játékban. Ott vannak például a kapusok. Akik a tizenhatoson belül Pókemberként mozognak, és elképzelhetetlen védéseket mutatnak be, de a távoli csavartlövésekkel kábé semmit sem tudnak kezdeni. Valószínűleg ezt később patchelik, mert egyszerűen muszáj lesz.
A szerelések, labdaszerzések idén sem javultak, néha teljesen a FIFA-isteneken múlik, hogy hányszor kell tisztán szerelnünk, hogy végül meg is szerezzük a labdát. Lábakon, mellkasokon és egyéb testrészeken áthaladó labdákkal azonban még nem találkoztam, de lehet, hogy nem játszottam eleget. A meccsvégi animációk viszont teljesen megújultak, rengeteg eddig nem látott statisztikai mutató jelent meg, ilyen az xG, a passzaink száma, típusa vagy a játékosok hőtérképe.
Évek óta másik kritika a FIFA-szériával kapcsolatosan, hogy túlságosan Ultimate Team központú a játék (épp a már említett mikrotranzakciók miatt). Ez az idei kiadásról is elmondható. A karriermód minimális fejlesztésen esett át, és néhány órán belül roppant unalmas tud lenni. A meccsek közötti animációk folyamatosan ismétlődnek, edzőként kábé két perc után kiszámítható, hogyan kell nyilatkoznunk, hogy a csapatmorál emelkedjen. Az átigazolásoknál az átvezető animációknál meg simán megtörténik, hogy ugyanazzal az ötvenes edzővel tárgyalunk több klub esetében is. Apró dolgok, de épp ezek miatt lesz nagyon lapos és rövid idő után unalmas a karriermód.
A VOLTA továbbra is az a kategória, ami szórakoztató, de ugyancsak néhány órát követően elfogy a lendület. Viszont az Ultimate Team továbbra is pörög. Részben megújult a játékmód, a különböző bajnokságok lebonyolítását átszervezték. Rengeteg órát bele lehet ölni a csapatunk fejlesztésébe, és az egész rendszer úgy van felépítve, hogy minél inkább magához láncolja a felhasználót, és arra biztassa, hogy az idő, energia mellett pénzt is invesztáljon a játékba. Több országban is betiltották tavaly a mikrotranzakciókat, mondván, hogy a FIFA gyakorlatilag úgy működik, mint a szerencsejáték, hiszen nem lehet tudni, hogy a játékban megvett csomagok milyen – játékbeli – értéket rejtenek. Ennek a viszonylagos megoldásaként most már korlátozva ugyan, de van lehetőség megnézni, hogy mi van az adott csomagban, és utána eldöntheti a felhasználó, hogy megveszi az adott pakkot vagy sem. A kártyák száma természetesen idén is növekedni fog, megannyi verziójú új lap fog érkezni, új ikonok is vannak a játékban, és először lesznek Heroes, azaz Hős-lapok is. Ebben nagyon erős a FIFA, mindig van, amiért játszani, mindig van egy új kihívás, egy új felturbózott kártya, aminek a megszerezéséért érdemes harcolni. Na meg az idei kiadásban ismét van magyar csapat, bekerült a Fradi.
A FIFA 22 nem fogja megváltani a gaming világot, és a kapott élmény nagyban függ a felhasználói elvárástól. Ha valakinek kimaradt néhány széria és közben meglépte a konzolváltást is, az biztosan talál majd számos újdonságot a játékban. Aki leginkább a haverokkal szokott élőben játszani, de nem hardcore fifás, annak viszont a naprakész kereteken és néhány apróságon kívül olyan nagyon sok újdonság nem lesz. A leginkább online játszóknak meg valamilyen szinten mindegy, nekik ott van az Ultimate Team, nem kiemelkedő gameplayjel, de rengeteg tartalommal.