Elég megnézni az intrót, hogy az ember elkönyvelje: a Gran Turismo Sport szinte már vallásos áhítattal készült, a Polyphony Digital szakemberei pedig egytől-egyig elvakult autóbuzik.
Ehhez képest a számok tekintetében a játék hatalmas csalódás. Az eddigi részek 1000 pluszos autókínálata, aszfaltcsík-túladagolása sehol. Összesen 163 vezethető jármű és 28 pálya kapott helyet a játékban, ami az előzmények tükrében szinte szánalmasan kevés. Kampány helyett egy amolyan autósiskola-módot kapunk, ráadásul netkapcsolat nélkül gyakorlatilag élvezhetetlen a játék, hiszen ilyenkor csak Arcade módban körözgethet a játékos, amíg meg nem unja. Arról nem is beszélve, hogy ezúttal nincsenek változó napszakok, sem változó időjárás.
Ez különösen azért lehet fájó, mert a GT-sorozat első része éppen húsz éve karácsonykor jelent meg, azóta pedig ez a cím vált az eget rengető tartalom szinonimájává. A Sport így abszolút nem tűnik jubileumi kiadásnak, de gyorsan jegyezzük is meg, hogy a fejlesztők nem véletlenül tértek le az előző részekkel kijelölt útról.
Amiatt például sokaknak fájt korábban a foga, hogy az ezer feletti járgány közül több száz megvalósítása finoman szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után. A mélypont ilyen tekintetben az ötödik rész volt, ahol az ezres gépjárműparkból 800 verda grafikája simán a Playstation 2-es időket idézte. Ezzel szemben a GT Sport mind a 163 járműve szemet gyönyörködtető. Az alapoktól lettek lemodellezve, így az utolsó szegecsig brutális látvánnyal kényeztetik a játékos látóidegeit, és természetesen azt sem zárhatjuk ki, hogy a fejlesztők később további vasakkal növelik a létszámot.
A kvázi kötelező online kapcsolatnak még ennél is kézenfekvőbb okai vannak; a Sony a legújabb Gran Turismóval szeretne egy szeletet az eSport tortájából, amire – látva a végeredményt – minden esélye meg is van.
A GT Sport ugyanis a soványka tartalom ellenére is magabiztosan pályázhat a legszórakoztatóbb konzolos szimulátor címére.
Először is muszáj futnom még egy kört a játék grafikájával kapcsolatban, a stuff ugyanis tényleg parádésan néz ki. Nemcsak a futamok alatt küszködik az ember azért, hogy csukva maradjon a szája, de kaptunk egy olyan fotómódot, amire igen nehéz szavakat találni. Ez is csak azt mutatja, hogy a készítők ismét lehengerlő maximalizmussal és tisztelettel nyúltak a témához. A Scapes nevű módban a garázsban lévő bármelyik autóddal befeszíthetsz válogatott helyszínekre, majd ott olyan aprólékos beállítások mellett lőhetsz látványos képeket, hogy a rendszer minden csínját-bínját képtelenség néhány óra alatt kiismerni. A fotorealizmushoz még egyik játék sem volt közelebb, mint a GT Sport ezen szegmense.
Ha esetleg ott figyel a Playstation 4-ed mellett egy Playstation VR-sisak, akkor szerencséd van, ugyanis a suta Driveclub VR-hoz képest az új Gran Turismo egyértelmű szintlépést jelent. Igaz, nem húzhatod bármilyen játékmódban a fejedre a headsetet, de a virtuálisvalóság-garázsban egészen hihetetlen élmény nézegetni a verdákat, az egyetlen gépi ellenfél ellen lenyomott verseny közben pedig garantáltan eldobod az agyad, ha nem tapasztaltál még ilyesmit. VR-tekintetben nagyon rendben van a cucc, ha pedig egy force-feedbackes kormány mögé is be tudsz pattanni, akkor elérkezett számodra az autós mennyország.
Ennél már tényleg csak a nagyságrendekkel drágább PC-s VR-konfigurációk tudnak szebbet, jobbat, többet.
Ha már említettük a Driveclubot, arra is érdemes kitérni, hogy a Gran Turismo egy teljesen más műfaj, bár ezzel a régi játékosoknak biztosan nem mondtam sok újat. Ez bizony szigorúan véve szimulátor, annak is a konzolos szcénához képest profibb válfaja. Míg az Xbox ékköve, a Forza-sorozat az utóbbi részekkel elment egy kicsit könnyedebb, megengedőbb irányba, a Gran Turismo Sport nem engedett a komolyságból. Itt nem driftelheted végig a kanyarokat, és nem rángathatod ész nélkül a kormányt, mert hamar az aszfalt melletti kavicságyban köthetsz ki.
Egy árkád-megszállottnak az ilyesmi elsőre fura lehet, de a GT Sport a karrier-mód helyett bedobott autós iskolával úgy terelgeti a játékost az okosabb, odafigyelőbb, technikásabb vezetés felé, hogy néhány óra múlva már nekem is a fülemig ért a szám, pedig én előtte úgy gondoltam, hogy a Burnout-széria a konzolos autóverseny csúcsa. Kezdőknek egyébként tényleg tanácsos az alapoktól megtanulni a játékot. Nem kell aggódni, bár kezdetben a szánkba van rágva a lényeg, a tanulás folyamata egyáltalán nem unalmas, az értékeléssel pedig kellő ösztönzést kapnak még a teljesen tapasztalatlan játékosok is.
Bár a fentiek miatt a GT Sport tökéletes belépő lehet a sorozatot nem ismerők számára is, közben egy vérbeli kompetitív versenyjátékról beszélünk, amit kifejezetten az eSportok világába szántak a készítői. A jövőben érkező online bajnokságok között gyakran lesznek olyanok is, melyekre a FIA hivatalos logója is felkerül, ami egészen biztosan felteszi a játékot a térképre. Ha a cím képes lesz összeszedni egy vaskos hardcore rajongói bázist – erre egyébként simán megvan az esélye –, a relatív olcsó elérhetőség miatt akár egy újabb sztárjátékos-generációt is kitermelhet, ami hatalmas siker lenne a Sony számára.
Ami megkülönbözteti a GT Sportot a többi szimulátortól az az, hogy a Polyphony-nál tényleg válogatott megszállottak dolgoznak. A játékból csak úgy árad az elegancia és az autók iránti tisztelet, ami hamar elhiteti a felhasználóval, hogy most valami igazán különleges került a kezei közé. Végül a kezdetben soványnak tűnő tartalom ellenére is úgy éreztem, hogy a Sony egyik legmegbecsültebb stúdiója nagyon jól tette, hogy beáldozta a mennyiséget a minőség javára.
A Gran Turismo Sport erőlködés nélkül száguld be az autószimulátorok élvonalába. Konzolon találhatsz tartalmasabbat, de olyat, amit nagyobb műgonddal pakoltak össze, aligha.