Valami igazán paranormális élményre vágysz? Azt hiszed, a Spárta a köbön után nem jöhet rosszabb? Ennyire súlyosan még sosem tévedtél.
Isten látja lelkem, én mindig megpróbálom mindenben megtalálni a jót. Önjelölt Teréz anyaként tekintek a világra, magamhoz ölelem a kisdedeket, a nagydedeket, teszem mindezt a We Are The World dallamára, válogatás nélkül. De erre az egészre nincs magyarázat. Hogy egy viszonylag szórakoztató paródiamozi-sorozat ötödik epizódja egyetlen századmásodpercre se váljon viccessé, az már maga is egy paranormális tevékenység.
Persze, már a negyedik is több helyen maga volt a megtestesült poénpokol, de ezúttal még messzebb mennek a néző kínzása terén, a forgatókönyvíró ugyanis valamiért úgy gondolta, hogy 2013-ban egy csecsemő felgyújtása, ütlegelése, a folyamatos gyerekverés és a pizza bakelitlemezként való felhasználása a vicces, Frank Drebin mehet a levesbe, majd most megmutatjuk, mi az igazi poén!
A Horrorra akadva ötödik részében senki, azaz SENKI sem kapott egyetlen jó poént sem, a kínos viccekkel azonban bőkezűen bánt a mozi teremtője, szórta őket bőven, és még azt sem bánta, hogy tulajdonképpen nincs elegendő horrorfilm, amit kiparodizálhatna nyolcvan perc alatt. De sebaj, mondjuk azt, hogy a Majmok bolygója prequelje is horror, nem érdekel majd senkit, hogy a Fekete hattyú és az Eredet csak bajosan fér bele a koncepcióba, az egészet pedig tömjük tele Benny Hill-féle gyorsításokkal, azt úgyis kajálja a nép. Hogy A szürke ötven árnyalata könyvsikeréből nem készült még film? Nem baj, csak legyen itt, mert népszerű a jelenség. És a kötelező fostartályt is zúdítsuk rá a nézőre, de ne csak képletesen, legyen annyira aljas az egész, hogy még Adam Sandler is elszégyellje magát!
A film annyira gyenge lábakon áll, hogy össze is zuhan már az elején, amikor még a Charlie Sheen/Lindsay Lohan ágyjelenet borzalmas poénfaktorától fel sem tudsz ocsúdni, pedig a mit rögzített a kamera éjszaka-gegekben lett volna szufla, ha nem egy humortalan idióta rakja őket össze. Míg a korábbi epizódok azért csak-csak szállítottak néhány vaskosabb poént, ezúttal csak egy-egy félmosoly az, amit kapsz a pénzedért.
Az egyetlen képsor, amire emlékezni fogsz, az a leszbiszex közbeni alagút-hasonlat. Abban van valami Zucker–Abrams–Zucker-íz. A film minden más képkockája felháborítóan értékelhetetlen. De nézzük a jó oldalát, a mű levetítésével viszonylag hatásosan lehetne tüntetéseket feloszlatni, vagy visszaverni egy idegen faj Föld ellen irányuló támadását. Nem értenék, amit látnak. Mondjuk mi sem értjük.
