Shop-stop. Egy film, ami esetében nem az a kérdés, hogy láttad-e, inkább az, hogy hányszor. Kicsit több, mint 27 ezer dollárba került, de az idők során a hárommillió dolláros bevételt is átlépte. Kevin Smith mindent egy lapra tett fel, eladta féltve őrzött képregénygyűjteményének nagy részét, belefeccölte az egyetemi tanulmányaira félrerakott pénzét és egy rakás kölcsönt is a Shop-stop-ba, ami annyira kevés pénzből készült, hogy még a haveroknak és a családtagoknak is szerepelniük kellett benne a költséghatékonyság jegyében. Dante karakterét teljes egészében magáról mintázta, a helyszín pedig az a Quick Stop volt, ahol Smith abban a pillanatban dolgozott, főnöke azonban munkaideje végezte után megengedte neki, hogy a boltban forgathasson. Állítólag legtöbbször maximum egy órát aludt a forgatás huszonegy napja alatt. Smith elárulta, hogy az utolsó jelenetek felvételein már alig tudott ébren maradni.

A filmnek eredetileg más véget szánt a rendező úr, meg is nézhető a verzió, Dante egy lövöldözés következtében életét veszti, miután haverja, Randal (akit Smith barátjáról, Bryan Johnsonról mintázott) hazamegy. A lövöldöző egyébként maga Kevin Smith az alternatív befejezésen, amelyet azért vetett el, mert mentorai szerint túlságosan sötét vég ez egy ennyire (sötéten) vidám filmhez, de bevallotta, hogy azért szánt ennyire drasztikus véget főhősének, mert igazából fogalma sem volt róla, hogyan fejezze be a mozit. Nem is baj, hogy életben hagyta a karaktert, mert így még többször visszatérhetett közénk eredeti és animációs formájában is, legközelebb a Shop-stop 3-ban boldogít majd minket (a bemutató időpontja még kérdéses, de állítólag a forgatókönyve már készen van). A jubileum örömére nézzük meg, mit adott nekünk az első rész, avagy lássuk, mi a helyzet a Halálcsillag építőivel, mik az önszopás nehézségei, közben Olaf elnyomja a Berzerkert.