Ha az elmúlt hetekben a közösségi médiában égetted az időd, jó eséllyel belefutottál egy furcsa, csámpás, pici szörnypofába, amely egyszerre tűnik aranyosnak és enyhén fenyegetőnek. Igen, ő az: LABUBU.
És most, hogy ezt olvasod, vagy ki is mondtad, valószínűleg máris 17 különböző hirdetés követi majd, hogy vegyél egyet (műanyag, vinyl, limitált, NFT-sített verzió — kinek mi jut). De mi ez az egész, és miért érzi mindenki úgy, hogy a Labubu megjelenése és létezése alapvetően formálja a kultúrát, hatással van a pénztárcánkra és a világbékére? (Na jó, ez talán kicsit túlzás, de...)
A szörnyecske, aki az Insta-trónra tört
A Labubu a Pop Mart nevű kínai dizájnerjáték-márka gyermeke — gondoljunk egy funko pop és egy LSD-s tündér találkozására. Egy német származású, de Japánban élő illusztrátornak, Kasing Lung-nak köszönhetjük. Az apró vinyl figurák random csomagolásban érkeznek (blind box), vagyis zsákbamacska tulajdonképpen az egész: nem tudod, melyik karaktert kapod, csak fizetsz érte, minden józan belátást magad mögött hagyva. Klasszik ázsiai szerencsejáték.
A trend Kínából indult hódító útjára, majd természetesen belakta a social platformokat, a TikTokon és Instagramon landolt, ahol a minimalista lakások és kávézóasztalok 2025-ös új dísze lett. A Labubu rajongótáborában keveredik a műgyűjtő, az influenszer és a nosztalgiára éhező millennial, aki titokban sosem nőtte ki a Kinder tojásos hétköznapokat.
A társadalom új megosztó kérdése
Akit arcon simogat a hype szellője, különböző attitűddel kapcsolódik a jelenséghez. Nagyjából így:
- Boomerek: „Mi a fene ez a foghíjas troll, és miért kerül annyiba, mint egy vadiúj autógumi? Ez az új Moncsicsi, vagy Tamagochi? Esetleg a cumi???”
- Z generáció: „Ez nem csak játék, hanem vibe, lifestyle, core identity.”
- Millennialok: „Értem, hogy fura, de van limitált Glow-in-the-Dark Nightcrawler Labubu? Mert ha igen, jövő hónapig nem eszünk.”
És persze ott vannak a befektetők, pörög a Marketplace, a 8000 forintért vett Labubut 80 ezerért próbálják továbbadni, a vevők pedig csak az érdekli:
„Ez eredeti vagy kamu?”
Környezeti lábnyom — vagy inkább környezeti Labubu-nyom
Minden egyes apró figurát külön műanyag zacskóba csomagolnak, amit egy műanyag dobozba raknak, amit egy műanyag védőfóliába csomagolnak, majd egy műanyag zacskóban adnak át.
Csodás. Éljen a zöld jövő, a fenntarthatóság és a zero waste...
Mit jelent ez nekünk, halandóknak?
A Labubu annak a bizonyítéka, hogy FOMO és az Instagram együtt masszív pénzégetésre tudja rávenni az embert. Státuszszimbólum lett (már amelyik rétegnél): ha van Labubud, értesz a trendekhez. Ha nincs, valószínűleg van lakásod/házad és megtakarításod. De a trendérzékenység ugye 14-24 éves kor között ezerszer fontosabb mindennél.
De miért fogjuk elfelejteni két éven belül?
- Új hype jön: két év múlva valószínűleg egy lebegő, síró digitális macskahal NFT lesz az új Labubu, vagy valami, ami még csak gondolatban sem létezik, de mindenképp valami oltári baromság.
- Infláció vs. PVC: amikor egy figura már 60 ezer forint, hirtelen kevésbé izgalmas, inkább kijózanító lesz. Ha lejössz a cuccról, akkor azért elgondolkozol, hogy ez tényleg kell-e neked...
- Esztétikai telítődés: ma még menő (?) a polcodon, de holnap már porfogó lesz.
A Labubu tökéletes lenyomata a 2020-as évek fogyasztói pszichológiájának: pénzünk már van, de a lelkünk mélyén még gyerekek vagyunk.
Addig is érdemes még időben kiposztolni a Labubut, amíg még lehet szívecskét kapni rá (és hátha leesik cserébe egy könnyű csók az ismerkedés veszélyes ösvényein), mert két év múlva már csak egy kellemetlen emlék lesz.
