Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A Tankcsapda frontemberét faggattuk az öregedés ellenszeréről, regenerálódásról, tehetségkutatókról, újrakezdésről, na és arról, hogy úgy általában „mi a f*sz van”.

Városi legenda, vagy tényleg igaz, hogy hatalmas bulizó maradtál még ennyi idősen is?

Nem feltétlenül vagyok már olyan, mint régen, de előfordul, hogy keményebbek az estéim.

Hogy bírod ezt még energiával?

Nyilván az évek múlásával az ember regenerációs képessége egyre inkább csökken. Ezért sem lehet minden este szétcsapni magam. Ettől függetlenül azért néha igen erősen sikerül.

Nem nagyon öregszel. Legalábbis nem nagyon látszik rajtad.

Dehogyisnem! Hogyne öregednék!

Miben nyilvánul ez meg nálad? Mert hogy a kinézeteden alig látszik valami.

Például pont a regenerációs képességemben, amiről az előbb is beszéltünk. Nem lehet, vagy inkább nem érdemes ugyanolyan intenzitással és lendülettel bulizni, piálni és éjszakázni, mint régebben.

A mostani felállásotokon aztán végképp nem hallatszik, hogy öregednétek. Sokan az új dalotokat, a Mi a f*sz vant inkább egy visszanyúlásnak tekintik a régebbi dolgaitokhoz, mondjuk a Jönnek a férgek időszakhoz.

Ez kétségtelenül így van, de azt érdemes tudni, hogy ez a dal már jóval korábban megszületett, mint hogy Sidi beszállt volna. A szöveg váza már megvolt a tavalyi év közepén. Az viszont biztos, hogy a Sidi érkezésével olyan lendületet kapott a zenekar, amilyen a régi időkben volt.

Nyilván sokat fejlődtetek azóta, de mennyit változtál mondjuk te személy szerint az elmúlt 23 évben?

Sokkal rutinosabb vagyok, mint régebben, ennyi idő alatt valamennyi profizmus azért ragadt rám, de az attitűd mostanában a kezdeteinkhez hasonlít.

Az azért meg tudja borítani a munka dinamikáját, amikor egy új ember érkezik a jól működő zenekarba valaki helyett. Nálatok ez hogyan történt?

Szerencsére nem borított meg semmit. Egyszerre készítünk lemezt és turnézunk, ami a szó fizikai értelmében fárasztó. Sokat utazunk, amikor pedig pont nem, akkor próbateremben vagyunk. És ezt veheted szó szerint is. Fizikailag le vagyunk harcolva. De mivel imádjuk, amit csinálunk, ezért örömmel vagyunk fáradtak.

Mennyire volt nehéz megtalálni Cseresznye utódját? Automatikus döntés volt egy régi haver felvétele?

Nem volt automatikus döntés, de a felmerült nevek között Sidié nyilvánvalóan a sor elején tanyázott, pontosan azért, mert több mint 10 éve ismerjük egymást, és persze azért is, mert jó gitáros. De tulajdonképpen azért esett rá a választás, és nem másra, mert elsősorban embert kerestünk, akinek tudnia kellett gitározni, de nem a gitártudás volt az elsőszámú szempont.

Nálatok mennyire fontos az emberi oldal? Mindenek felett álló tényező?

Az a legfontosabb. Másképp nem működik. A gitáros poszt kiválasztásánál látszik ez a legjobban. Nagyon sokan jelentkeztek anélkül, hogy kértük volna őket bármire is. Küldtek YouTube linkeket, felvételeket, és voltak köztük olyan zenészek is, akik úgy játszottak, mintha három ember gitározott volna egyszerre, de nem ez számított. Nekünk egy harmadik zenekari tag kellett, nem egy bérgitáros.

Te hogyan látod ezt a mostani felállást? Mi lesz ez? Folytatás? Új kezdet?

Fel lehet fogni így is, úgy is. Én szívesebben mondom ezt folytatásnak. Egy dolog biztos, amíg az új lemez nem jelenik meg, addig folytatásnak lehet mondani, hiszen koncerteken a régi dalokat játsszuk. De amikor megjelenik majd az album, akkor mindenki számára egyértelmű lesz, hogy a folytatás egyben egyfajta új kezdet is.

Eléggé harmonikusnak tűnik a munkafolyamat közöttetek.

Jól látod. Olyan, mintha mindig is együtt dolgoztunk volna.

Látszik, hogy nagy az egyetértés, de volt már valaha olyan dalotok, ami nagy ellenállást váltott ki a zenekaron belül?

Ha akadt is olyan ötletünk korábban, amit az egyikünk nagyon nem akart, akkor inkább nem csináltuk meg. A zenélés örömforrás, és ha ez nem okoz valaki számára örömet, akkor nincs értelme. Természetesen nem minden számunk tetszett mindenkinek egyformán, van, amit jobban szeretsz, vagy amit kevésbé, de ez belefér.

Nagyon egységben vagytok. Sosem mozogtok külön. Neked például sosem jutott eszedbe az, hogy szólózz, vagy hogy beszállj más produkciókba?

A Tankcsapda még csak 23 éve alakult, szóval még bármi lehet. De a viccet félretéve, a kérdés jogos, viszont azért nem merült fel bennem egy szólólemez realitása, mert semmiféle igényem nincsen rá. A Tankcsapdában én maximálisan ki tudom élni magam, én írom a dalszövegeket, ki tudom bennük magam fejezni, azon kívül pedig a dalok vázát is gyakran én írom. Három akkord, aztán a próbák és a közös munka által lesz belőlük több, de a magja többnyire az enyém. Minek hozzak össze akkor egy másik zenekart, ha itt minden kreativitásomat ki tudom élni?

Az előbb három akkordot mondtál. Meddig lehet szerinted variálni őket? Meddig lehet egyáltalán tovább vinni a Tankcsapdát?

Ugyanezt a kérdést tettük fel magunknak 10 és 20 évvel ezelőtt is, de nézd, valamiért mégis itt vagyunk, és beszélgetünk. Nem tudom. Örülünk annak, hogy megélhetjük azt, amit megélünk, örülünk a pillanat örömének, hogy klassz körülmények között, jó kaják és piák társaságában, jó hangulatban tudjuk csinálni, amit a világon a legjobban szeretünk. Természetesen vannak terveink. Nem nagyon hosszú távúak, de mondjuk úgy, hogy másfél-két éves etapokban gondolkodunk. Így működik.

Megfogalmaztátok már magatokban valaha, hogy hogyan vagytok képesek úgy folyamatosan fiatal rajongókat szerezni, hogy azok is kitartottak mellettetek ennyi év alatt, akik felnőttek rajtatok? Ez szinte egyetlen magyar zenekarnak sem sikerült eddig.

Lehet, hogy itthon ez kevésbé jellemző, de a világban számtalan példa van arra, hogy régen alakult zenekarok a régieket és az újakat is meg tudják érinteni, ott van például a Motörhead, a Rolling Stones vagy az AC/DC. Na nem mintha magunkat ezekhez a zenekarokhoz szeretném hasonlítani, de akkor is, ezek jó példák!

Pont olyan zenekarokat említesz, akik nem sokat változtak a kezdés óta…

Egy dolog biztos: a Tankcsapdában én vagyok az egyetlen alapító tag. A zenekarban voltak tagcserék, voltak változások. De azt gondolom, hogy a Tankcsapda népszerűsége abban rejlik, hogy maga a lényege sosem változott. Az a központi mag, amire rárakódtak a rétegek mindig ugyanaz volt, ezért lehetséges az, hogy azok az emberek is magukénak tudják érezni, akik az elején is ott voltak már, és azok is, akik most hallanak életükben először Tankcsapdát.

Mennyire vagytok tudatosak? Egyáltalán mennyire volt tudatos az, hogy most megint egy dühösebb vonalon folytatjátok tovább?

Ez semennyire sem volt tudatos. Mi nem tudunk úgy dalt szerezni, hogy leülünk, és azt mondjuk, hogy „na, most írjunk egy 125 BPM-es, középtempós szerelmes számot, C-ből kezdődjön”! Mi nem vagyunk erre képesek. Éppen ezért ha megkérdezik tőlem, hogy milyen zenét játszunk, akkor azt szoktam mondani – és bár tudom, hogy ez nagyon profánul hangzik egy 23 éve működő rockzenekar énekesének szájából –, hogy „A.S.”. És ha megkérdezik, hogy az mit jelent, akkor elmondom, hogy: „hát Ami Sikerül”. Ez a fajta dühösség is csak úgy jött, de nem akarattal, egyszerűen bennem volt.

Fotók: Petrány Máté

Mondjuk azt érezni a dal szövegén, hogy a sok más terület mellett felhergelted magad a tehetségkutatókon is. Mi olyan dühítő bennük?

Az a bajom a tehetségkutatókkal, hogy totálisan értelmetlenül ontják ki magukból az egyébként közepesen, vagy még annyira sem tehetséges énekeseket, vagy magukat énekesnek tartó embereket. Másrészt az velük a problémám, hogy ezek ugyanolyan reklámidő-eladásra született műsorok, mint bármi más, csak ezt a zene köntösébe bújtatják, és megpróbálják az emberekkel elhitetni, hogy zenei műsort néznek, pedig ez egyáltalán nem igaz.

Nem tartod valószínűnek, hogy valaki egy tehetségkutatóból indulva véghez viszi azt, amit ti?

Egyáltalán nem tartom lehetetlennek. Azért a valóban jó, minőségi előadók, mint mondjuk Caramel vagy Rúzsa Magdi ott vannak a szeren még a mai napig is. Aki igazán tehetséges, és igazán jó az, amit csinál, jó dalszerző, jó előadó – és Caramel abszolút jó példa erre –, azok számára jó lehetőség egy tehetségkutató. A legnagyobb baj az, hogy oktalanul, értelmetlenül félévente jönnek az új sztárok, az új megák, az új faktorosok, pedig nincs ennyi jó énekes az országban, de még ha lenne is, akkor sem lenne értelme. Nem sok az eszkimó és kevés a fóka, hanem rohadt sok az eszkimó, és iszonyatosan kevés a fóka. Nincs már hova rakni ezt a sok énekest, ráadásul egy jó része nem is különösebben tehetséges. De ez legyen az ő problémájuk. Mi szerencsére kimaradunk ebből a körből, csináljuk a magunk dolgát továbbra is.

Ami ugyebár most egy új lemez az új felállással. Hasonló hangvételű lesz a lemez, mint a Mi a f*sz van? Mármint a dühösségére nézve…

Lesznek rajta hasonló dalok. De egy Tankcsapda album attól kerek, hogy van rajta mindenféle stílusú szám. Most is így lesz, az viszont tény, hogy akad majd rajta néhány dühösebb tétel is. Tényleg nem szeretnék elé szaladni a dolgoknak, de azt érzem, hogy az utóbbi 10 év legjobb Tankcsapda lemezét írtuk meg, és ebben biztosak lehettek.

Erőszakos ifjúság

Itt a Csapda új videója, az Argo szereplőivel és gyerekekkel rögzített Hatalom nélküli rend. Nem fog rosszul szólni a koncerteken.

Még olvasnál? Akkor böngéssz a kult & szórakozás rovat anyagai között!

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.