A múltkor rákattintottam egy Player-cikkre, melynek címében a szerző azt ígérte nekem, hogy Erzsike nagyon rendben van. Nézegettem Erzsike képeit és én speciel simán elhittem, hogy a címben nem kaptam fals infót. Már éppen kezdett a számban összeszaladni a nyál, amikor a Facebookra visszatérve szembejött velem Géza kommentje, aki azt okádta a cikk alá, hogy szerinte Erzsike nem is tudna egy rendeset fingani. Hoppá, bazmeg, én meg erre nem is gondoltam!
És amúgy tuti, hogy engem vert meg ilyen buta ízléssel a sors, mert a legtöbb nőben tényleg képes vagyok meglátni a szépséget. Ha pedig modellekről van szó, akkor lássuk be – Géza, gyere, ülj le mellém, pattintok egy sört! –, azért nem annyira nagyon nehéz belátni, hogy egy hivatásos jónő a külsőt tekintve valószínűleg felülről veri az átlagot, még akkor is, ha neked pont nem tetszik. Lehet, hogy fingani tényleg nem tud akkorát, mint te, na de nem is azért fizetnek neki különböző magazinok. Meg egyébként is, most komolyan; beteg vagy te, hogy erre gerjedsz, vagy mi bajod van?
Na de hagyjuk is Gézát! Biztos csak rossz napja volt. Beszéljünk inkább arról, hogy miért is éreznek néhányan égető vágyat arra, hogy online leugassanak egy olyan lányt, aki egyébként alsó hangon tízezreknek tetszik. És félreértés ne essék, nálam senki nem tudja jobban, hogy a szépség bizony relatív, mint ahogy nagyon sok minden más is a világon.
Műtakony, például!
A gyerekek tökre szeretik, szerintem meg marhaság, semmi értelme és még gusztustalan is. Kérdezem én, jobb hely lenne a világ, ha elmennék az oviba és leugatnám Pistikét, amikor műtaknyot kotyvaszt a dadusnénivel?
Ugye érted, mit szeretnék ezzel? A rinyálásnak is megvan a helye és az ideje, de van, ahol teljesen feleslegesen nyitja az ember panaszra a száját. Mert teszemazt nekem éppen bejön Erzsike, de ugyanúgy nem kommentelem oda a cikk alá, hogy blokkolnám, mint ahogy azt sem kommentelném oda, hogy nem tetszik, ha történetesen ez lenne a helyzet.
Szóval alapból nem értem a jelenséget, azt meg főleg nem, amikor a kommentelő teljesen irreális túlzásokba esik. De tényleg, aki égető vágyat érez arra, hogy egy meztelen nőről készült összeállításon felbuzdulva beleordítsa a virtuális térbe, hogy a csaj kutyafejű, csontkollekció vagy esetleg simán csak büdös kurva, az a magánéletében is ilyen lendülettel szórja a bókokat?
Itt van például Csaba, aki annyira szakértő, hogy simán le merte oltani egy ilyen szöveggel ezt a modellt:
Meg akartam nézni, ki ekkora raj, de Csabiról a profilképe alapján nem sokat tudtam kideríteni: egy lerottyant BMW, amit ránézésre a kétezres évek elején lehetett utoljára autónak nevezni, amíg valaki el nem döntötte, hogy kartonferrarit csinál belőle. Aztán találtam egy képet, melyen emberünk a születésnapját ünnepli, miközben egy kedves duci hölgy puszit nyom a szájára, és hirtelen összeállt a kép. Csabi barátnője nyilván nem a külső adottságaiból él, de mivel emberünk is ellenérzés nélkül alkot értékítéletet egy másik lány arcáról és testéről, ezért én is lehetnék egy kicsit bátrabb. Mégsem érezném frankónak, ha megmondanám Csabesznak, hogy nekem nem igazán tetszenek a molett lányok.
Megmagyarázni valakinek, hogy a szerelme szerinted nem szép, olyan, mintha egy mélyen vallásos embert akarnál arról meggyőzni, hogy nincs Isten.
Nemcsak lehetetlen vállalkozás, de értelmetlen is, ráadásul echte bunkóság és tapintatlanság. Talán okosabb, ha nem is firtatjuk ezt a dolgot. A lényeg: most már tudjuk, hogy Csaba szerint az a modell ott fent kurva ocsmány. Biztos úgy gondolta, hogy ez hasznos info valakinek.
Ha már belelendültem, folytatom Bélával.
Béla a teljes kitárulkozást választotta. A profilképén félmeztelenül nyomja egy tó partján egy napozóágyon tespedve, Kőbányaival a kezében, és akkora pocakkal, ami egy hatvan éves félalkoholistának is a becsületére válna. Nem lehet tudni, miféle frusztráció táplálta a fenti megszólalását, de abban már egészen biztos vagyok, hogy a következő beokádása esetében a Kőbányai mellé levert Nyírség vodka a ludas.
Vicces lenne megkérdezni a girhes szőrmókot, hogy mit gondol egy a húszas évei közepére szépen megtorgyant pasasról, de inkább ne menjünk bele feltételezésekbe! Természetesen nem mindenki ordas türhő, aki negatív véleményt fogalmaz meg. Zoltán például egy igazán eredeti és elegáns sértéssel tűnt ki a tömegből, amikor csak úgy félvállról odaköppintette, hogy...
És valóban, köszönjük a kijózanító szavakat! János legalább ennyire a fején találta a szöget a következővel:
Mondjuk Jánosra igazából nem tudok haragudni. Hatvan év felett az embernek bizony átrendeződnek a prioritásai, és ezek szerint olyan is van, akinek már az ötvenhez közelítve is az jut eszébe egy meztelen nőről, hogy vajon tud-e nokedlit szaggatni. Bár jobban belegondolva, egy kicsit mégis haragszom.
János, nem azért mutogatnak neked a neten pucér csajokat, mert feleségül akarják őket adni, következésképp amiatt sem kell aggódnod, hogy ez a bige el fogja sózni a bablevesedet, vagy rosszul pikkelyezi ki a halat.
Ez a lány azért mutatta meg a melleit, hogy lássanak ilyesmit azok a hímek is, akik soha a büdös életben nem kerülnek egy ilyen csaj közelébe.
Lehet, hogy te is pont ilyen hím vagy, de lehet, hogy nem. Az viszont biztos, hogy ha neked pont nem tetszik ez a lány, akkor teljes lelki nyugalommal letojhatod, hogy tud-e pogácsát sütni. Vess egy keresztet, és szörfölj szépen tovább!
Ott vannak még az inverz sóbertnorbik – belőlük félelmetesen sok rohangál szabadlábon –, akik valamiért egész álló nap magas proteintartalmú kajákkal tömnék a csajokat.
Gatya – csak így, foghegyről. Nem is tudom, sajnáljalak-e vagy inkább felnézzek-e rád, Ernő. Vitatkozni biztosan nem fogok, mert vannak itt más vélemények is, melyekkel a tieddel ellentétben lehet valamit kezdeni. Itt van például Tamás, aki ugyan látszólag szintén egy gagyi közhellyel akar indulni a fikaversenyen, de aztán letesz egy olyan eszmefuttatást az asztalra, amivel egy csapásra rávilágít a probléma természetére.
Mert egyébként egy rakás köpködő fixa ideája, hogy márpedig a mi lányaink a legszebbek a világon, és rajtuk kívül mindenki 12 egy tucat (Miklós, 26), meg a körúton minden második lány így néz ki (Péter, 29), mintha személyes sértés lenne számukra, amikor valaki azt állítja, hogy egy olyan lány is lehet különleges, aki nem magyar. Nekik üzenem, hogy a magyar lányok tényleg szépek, de amíg nem jártatok Ukrajnában, Lengyelországban, Oroszországban vagy Dél-Amerika egyes országaiban, addig jobb, ha nem hisztek el senkinek semmit!
Na de kanyarodjunk vissza Tamáshoz, aki egy ilyet költött a legutóbbi csajról szóló cikk alá, amíg több száz más férfi az öklét harapdálta a képek láttán.
„Nem értem miért kell a nagy melleket osszepárosítani az "ideális női képpel". Nagyon jó! Vannak mellei. Fasza. És? Tudok vele együtt élni? Tud főzni finomakat? Fel tud adni nekem egy csekket, ha nekem nincs időm? Meg tudom vele beszélni a problémámat? Tud lelki támogatást nyújtani, vagy csak az érdekli, hogy békenje magát minden szarral, hogy a holnapi fotózásra jól nézzen ki. Tudok vele nagyokat nevetni? Tudok vele beszélgetni aktuális problémákról? Gyerekekkel hogy áll? Vannak céljai azon kívül, hogy mutogatja magát? Ha igen, akkor le a kalappal. Ha nem, akkor miért is olyan nagy szám, hogy valakinek vannak emlői?!”
És én meg is világosodtam. Tényleg nem nagyon lehet olyan nőket látni a Playeren, akikről azonnal lejön, hogy ugrásra készen keresik a lelki támogatást igénylő megmihálylott férfiakat, csekket adnak fel, bevásárolnak és séróból tolják a borsófőzelék receptjét, de úgy, ahogy a nagyi csinálta. Figyelj, Tamás, mert most úgy tömöm be ezt a piaci rést, hogy tényleg összetojod magad!
Ez a csaj például nemcsak befizeti a csekkedet, de még online rendelni is tud a teszkóból. Ha szépen kéred, átnézi a fizetési jegyzékedet, és ha észleli, hogy átcseszett a munkáltató néhány forinttal, felveszi a telefont és intézkedik. Erre még kérni sem kell.
Ő itt úgy vásárol be, hogy megőrülsz, és bár a képről nem jön le azonnal, de a körömpörköltjével még egy bronzszobor szívét is megolvasztaná. Etetni meg nyilvánvalóan nem szükséges.
Ha az eddigiektől még nem kezdett el hevesen verni a szíved, akkor most beviszem a kegyelemdöfést. Ez a csaj ugyanis pszichológus. Lelki támogatás? Hah, ő ebből él! Szexi, mi?
Milyen faja lenne, ha ilyen nőstényekkel lenne tele a Player, ugye? Egy pillanat! Nem én vagyok gyökér, amiért ilyesmivel viccelődök. Te tévesztettél házszámot, kedves Tamás, ha egy szexinős anyagról az élet nagy kérdései jutnak az eszedbe, meg az, hogy az aktuális vizuális ingerkeltő mennyire felelne meg barátnőnek.
Azok a népek meg főleg rossz nyomon járnak, akik nyálcsorgatás vagy továbbgörgetés helyett felidegesítik magukat egy lengén öltözött csaj fotóján. Persze, értem én, hogy néha kibukik a frusztráció, ha nem igazán jönnek össze a dolgok, ha felugrik egy kis plusz a csajodra, pedig nem kéne, ha nem ír vissza a péntek este megismert csajszi (ésatöbbi), de azért érdemes óvatosan osztogatni a kritikai észrevételeket. A legtöbb esetben ugyanis nagyon vágós, hogy a finnyás kommentelőnek nem a szépérzéke túlfejlett, egyszerűen csak savanyú neki szőlő.
Mert akinek nincsen tüske a körme alatt, az nem is piszkálja.