Miért akartatok folytatást forgatni a Dumb és Dumberhez? És miért most?

Bobby: Azért tartott húsz évig elkészíteni, mert az első 19 évben nem tudtunk mindenkit egyszerre összeszedni a közös munkára. Volt, hogy Jim Carrey nem akarta, volt, hogy a stúdió húzódozott, vagy mi csináltunk valami teljesen mást, de olyan is előfordult, hogy Jeff Daniels akart valami más melóval foglalkozni.

Ezalatt a hosszú időszak alatt sok teljesen különböző ötletet írtatok össze a film sztorijához?

Peter: Igen. Jegyzetfüzeteket írtunk tele komplett ötletekkel, vagy kis buta tréfákkal, amikről úgy gondoltuk, hogy még bármikor felhasználhatunk, akár Dumb és Dumber-filmhez, akár máshoz. Ha hallok valamit, vagy ha csak úgy eszembe jut bármi, akkor azt azonnal leírom. Így sokkal könnyebb lesz az életem később.

Hogyan hoztátok össze a forgatókönyvet?

Peter: Nagyon sokáig dolgoztunk rajta. Amikor úgy éreztük, hogy elég jó, odaadtuk Jimnek és Jeffnek. Imádták. Akkor tudtuk, hogy tényleg jó lett. Ez már három évvel ezelőtt történt.

Bobby: Jim és Jeff olyan emberek, akik nem kamuzzák azt, hogy valami tetszik, ha egyébként nem. Úgy kell érezniük, hogy valóban el tudják adni az összes nekik szóló sort.

Peter: Egyébként Jeff szerintem talán mondaná, de Jim soha.

Mennyi időt töltöttetek az írással?

Peter: Nagyjából egy évet?

Bobby: Talán kettőt.

Peter: Nagyon keményen dolgoztunk. Mindig, amikor úgy gondoltuk, hogy nagyot alkottunk, letettük a melót pár hétre, és csak utána tértünk vissza hozzá. Vagy volt, hogy odaadtam pár vígjátékíró haveromnak, hogy mondják meg, mit gondolnak. Mutassák meg a gyenge részeket. Mi az, ami nem jó benne? Ők pedig elmondták, hogy „ez itt egy picit gáz” vagy hogy „az a rész ott jobb is lehetne”. Aztán megint dolgozni kezdtünk, eldobtuk az ötletet, majd megírtuk újra és újra. A Dumb és Dumber nagyon magasra helyezte a lécet. Az emberek szerették. Arra gondoltunk, hogy inkább nem készítjük el a filmet, minthogy egy olyan mozit forgassunk, ami nem hű az első részhez.

Hogyan jutott eszetekbe ez a sztori? Ezt is egy olyan ötletből jött, amit a jegyzetfüzetetekbe írtatok le?

Bobby: Az ötlet változott. Ha mondjuk tíz éve készítjük el ezt a filmet, akkor teljesen más sztorival álltunk volna elő. Akkor nem lehetett volna az a történet, hogy Harrynek meg kell keresnie a lányát, hogy megszerezze a veséjét, mivel akkor csak tízéves lett volna. Szóval a sztori pont azért lett ez, mert ennyit vártunk a folytatással.

Az alapsztori kitalálása volt a legnehezebb rész?

Peter: Abszolút.

Bobby: Meg kellett magyaráznunk, hogy mi történt az elmúlt húsz év alatt.

Milyen verziókat vetettetek el?

Peter: Amikor kitalálod, hogy melyik ötletre fókuszálsz, akkor eltűnik az összes többi. Emlékszem, hogy egyszer felmerült az is, mi lenne, ha Jim nővére eltűnne. De sosem említettünk semmilyen nővért az első részben. Olyan témákat vettünk elő, amiket legalább egy pillanatra megemlítettünk korábban. Pont mint Fraida Felcher karaktere, akit Kathleen Turner játszik a Dumb és Dumber kettyóban, őt is említettük húsz évvel ezelőtt. Azt akartuk, hogy minden kapcsolódjon az első részhez.

Bobby: Mindennek szerepelnie kellett az elsőben is. Azon gondolkodtunk, vajon mivel foglalkozhatnak a karakterek húsz év múlva? Arra jutottunk, hogy Lloyd egy elmegyógyintézetben lehet, mivel egy kissé kettyós.

Peter: Egy pillanatig ez is volt az alaptörténet.

Bobby: Egy darabig ezen a vonalon mozogtunk.

Peter: Harry hozta volna ki az intézetből és állította volna talpra. Ez volt a terv.

Bobby: Aztán valaki bedobta, hogy mi lenne, ha azt mondaná „megvagy!”, hogy „csak tettettem az egészet, hogy átverjelek”. És akkor rájöttünk, hogy ez az. Egyszerűen tökéletes!

Peter: A semmiből jött elő. Tetszett az ötlet idiótasága.

Azt mondtátok, hogy a forgatókönyv megírása volt a legnagyobb kihívás. Volt olyan időszakotok, amikor elzárkóztatok a külvilágtól, hogy csak dolgozzatok?

Peter: Voltak olyan kisebb időszakok, amikor ezt tettük. Egyszer autóba ültünk, és egészen a montanai Whitefish-ig vezettünk, ahol bezárkóztunk egy házba, és három hétig nem látott minket senki.

Bobby: Az autókázás mindig jót tesz nekünk. Imádunk autóban lenni, mert semmi mást nem tudunk kezdeni magunkkal, mint vezetni és beszélgetni a forgatókönyvről. Ha elérkezünk egy olyan ponthoz, amikor nem tudjuk, merre lépjünk tovább, akkor az autót és az utat választjuk, ami szó szerint megmutatja nekünk a helyes utat. Hatalmas rajongói vagyunk az autókázásnak.

Peter: Később Cape Codra is elvezettünk, hogy pár hétre elzárjuk magunkat. Nem sűrűn tudjuk megtenni ezt, mert ugye családos emberek vagyunk. Úgyhogy eltöltünk pár hetet itt, eltöltünk pár hetet ott, hogy erősen tudjunk fókuszálni. A Joshua Tree Nemzeti Parkban is töltöttünk két hetet. Ilyenkor megvan a rutin, reggel felkelünk, edzünk, aztán írunk este hatig. Aztán kimegyünk sétálni, kajálunk, írunk éjfélig, majd lefekszünk aludni. Ha ezt csináljuk heteken keresztül, akkor nagyon bele tudunk jönni az írásba. Sokat tudunk dolgozni.

Elsősorban írónak tartjátok magatokat és csak másodsorban rendezőnek?

Peter: Amikor papírokat töltök ki, akkor a foglalkozás-mezőbe írót írok. Büszke vagyok arra, hogy rendezek is, de elsősorban írónak tartom magam.

Azért rendezitek a saját filmjeiteket, mert nem tudjátok kiengedni a kezeitek közül a forgatókönyveiteket?

Peter: Ha tudnánk, hogy a rendezők úgy csinálják majd meg a filmeket, ahogy azokat mi szeretnénk, akkor büszkén átadnánk a rendezés jogát.

Meséljetek, milyen Jim Carreyvel és Jeff Danielsszel dolgozni? Mit tudnak letenni az asztalra, ha egy agyament vígjátékot kell forgatni?

Bobby: Ők hozzák az asztalt, a székeket, a bort, az ételt, és mindent, amit rá tudsz tenni. Nem tudnánk nélkülük csinálni ezt. Azok a srácok fantasztikusak.

Peter: Jim Carrey egy zseni. A színészkedés mellett mindig átfutja a forgatókönyvet és segít a szerkesztésében is. Mindent megcsinál. Jeff pedig úgy fordítja irányba Jimet, ahogy senki más. Hozzátesz Jim játékához. Szóval mindketten sokat tudnak letenni az aszalra.

Hogyan szereztétek meg az Empire of the Sunt filmzenei fronton?

Peter: Fura dolog történt három évvel ezelőtt. Egy New York-i hotelben laktam. Hétfő volt, lent ültem a bárban, egyedül vacsoráztam, a pincér pedig beszélni kezdett hozzám.

Bobby: Nem kell azt mondanod, hogy vacsoráztál. Lent ültél a bárban egyedül.

Peter: Oké, piáltam. Egy Martinit kortyolgattam egyedül, amikor a pultos srác megkérdezte, hogy milyen zenét hallgatok. Azt mondtam, ami az utóbbi öt évben mindent vitt, az Empire of the Sunt. Erre közölte, hogy épp itt voltak. Mondtam, hogy az nem lehet, mivel ausztrálok. Erre azt válaszolta, hogy pont itt ültek a pultnál húsz perccel ezelőtt. Tudom, hogy hívják őket, úgyhogy odasétáltam a recepcióhoz, és kértem, hogy kapcsolják nekem telefonon Luke Steele szobáját. Felvette. Azt mondtam, „helló, Luke Steel az Empire of the Sunból? Benne vagytok a filmünkben, az Elhajlási engedélyben. Gyere le, igyunk valamit”.

Lejött a társával, Nick Littlemore-ral, csatlakozott hozzánk néhány barátom is. Az egyik haverom megkérdezte, hogy miért nem ők csinálják a zenét a Dumb és Dumber kettyóhoz. Én sosem kértem volna tőlük ilyesmit, mert szerintem iszonyatosan nagy nevek. Nem hittem volna, hogy benne vannak. Aztán azt mondták, hogy azonnal benne vannak.

Szerintetek mit kapnak a nézők a Dumb és Dumber kettyótól?

Peter: Remélem, hogy jól érzik majd magukat. Ha jól működik a film, akkor a nézők azt érzik majd, hogy a régi barátaikkal találkoznak. Harry és Lloyd olyanok, mint két régi haverunk. Az a cél, hogy ezt érezd. Nincs üzenet. Nincs semmi. Csak egy rakás baromkodás. Legalábbis ezt reméljük!

Interjú: Freeman Film