A rapper első filmje pontosan olyan kemény lett, mint a címadó dala. Így van ez jól.

Pattogós ütemek, kemény szöveg és egy brutálisan tehetséges rapper. Plan B, azaz Ben Drew első rendezése meglehetősen kellemesre sikeredett (kritikánkat itt olvashatod), de a kvázi filmzenelemezként is funkcionáló, minket és a világ legnagyobb részét is térdre kényszerítő, azonos című Ill Manors-nál azért nem jobb. Az abszolút ronggyá hallgatható lemez nyitódala zárja a filmet, úgy engedve minket haza, hogy teljes bizonyossággal akarjunk autókat felborítgatni az éjszakában. A már korábban megjelent albumot csak ajánlani tudjuk, ahogy tettük is azt már régebbi cikkünkben.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Soroljuk a 21. század tíz legjobb pszichothrillerét

A titokzatos napfogyatkozás, amely az embert és az egész bolygót az őrületbe kergeti – Saros-teszt

„Én ilyen titkosított rendőr vagyok, én nem adhatom meg a nevemet igazából” – mondta a csaló álrendőr

A Player kérdése: Te tudod, mennyit keres a feleséged?
72% Igen
18% Nem
10% Nem szoktunk erről beszélni