A világ leghülyébb ötletének tűnt, amikor kiderült, hogy Ryan Reynolds lesz az élőszereplős Pokémon-filmben Pikachu, pláne, miután jó ideje már Deadpoollal azonosítjuk, Reynolds viszont tett róla, hogy a szokásos kissé paraszt humora már a marketing kampányban is megjelenjen, magyarul arra lehetett számítani, hogy ez a film úgy lesz gyerekeknek való, hogy néha azért a jó öreg Ryan ad majd pár jó dumát a szülőknek is. És nem, nem ez történt.

A Pikachu, a detektív ugyanis nem igazán ad semmit a felnőtteknek, kivéve akkor, ha gyerekkorukban álmukból felkeltve is egyből azt mondták, hogy „szerezd meg hát mind”, mert ami itt van, az kiszolgálja a Pokémon-rajongókat, még akkor is, ha azért bőven ki lehetett volna hozni többet is ebből a filmből minden tekintetben, és nem most kellett volna mozikba küldeni, hanem jóval-jóval korábban.

Ha úgy vesszük, akkor viszont a Detective Pikachu egy orbitális siker, mivel minden hibája ellenére is szerethető, és játékból készült, ami sosem jelent jót, de ez a film mégis működik, viszont benne van a játékból készült filmek összes gyerekbetegsége. Akkor miért jobb mégis az átlagnál? Pikachu és Reynolds miatt. Pikachu ugyanis annyira imádni való, hogy órákig elnéznéd, cuki, vannak jó pillanatai, és minden pillanatban megölelgetnéd, sőt, akarsz egyet otthon magadnak belőle. Akár plüssből is, tökmindegy. Ez a film amúgy is úgy fogja beindítani a Pikachu-plüssbizniszt, hogy szinte ide hallani a kassza csörgését.

A sztori lazán követi a 2016-ban megjelent Great Detective Pikachu című Nintendo 3DS-játékot: egy srác, bizonyos Tim egyik nap elveszíti az apját, aki egy fura balesetben eltűnt. Mivel a fater eléggé szoros kapcsolatot ápolt a Pokémonokkal, akik a világban csak úgy fel-alá lófrálnak az emberekkel szimbiózisban, nem nagy meglepetés, hogy hamar kiderül, Harry eltűnéséhez is közük van. Előkerül aztán egy amnéziás Pikachu, akit valamilyen oknál fogva Tim abszolút jól ért, úgyhogy dumálgatnak, és többedmagukkal igyekeznek megtalálni Harryt, plusz megállítani a közelgő világvégét, mert az ilyen film világvége nélkül szélnek eresztett lepkefing csupán.

Az a furcsa az egészben, hogy tényleg olyan ez a mozi, mintha a ’90-es években valamiért nem mutatták volna be, és most került volna a vásznakra egy 3D-konverzió után. Süt belőle egy elég erős retró-fíling, de hát mi is áradhatna egy Pokémon-filmből, mint a frissen kisült nosztalgia illata, és ebből a szempontból a Pikachu, a detektív abszolút tökéletesen is hozza az elvárhatót.

A sztori azonban már bajosabb, bár elég ügyesen végigvezetik a történetet, vannak benne csavarok és meglepetések, több ponton is fura a forgatókönyv, néhány jelenet például teljesen felesleges a sztori szempontjából, csak azért kerültek a filmbe, mert jól néznek ki. Ha így nézzük, akad benne időhúzás bőven, de még ezek a részek is szerethetőek, lehet közben nyomni a szánkba a popcornt markostul, és nem agyalni azon, hogy ez most mi az úristen volt.

Ami rosszabb, az itt-ott a CGI minősége, mert bár Pikachu tényleg szupercuki, és a többi Pokémon is remekül lett megrajzolva, Mewtwo valahogy nehezen fogadható be, néha kifejezetten elnagyolt, mintha siettek volna vele, és nem dolgozták volna ki rendesen. Lehet, hogy azt gondolták, úgyis Reynolds Pikachuja viszi majd el a hátán a filmet, és tényleg ez is történik, csak éppen azt felejtették el, hogy nem ártott volna tényleg ütős egysorosokat adni a szájába, mert egy ilyen összeborulástól ezt várná az ember, de nem, mindvégig megmaradtak a sajnos túlságosan is semmilyen dialógusoknál, pedig állítólag Reynolds minden egyes sorára kb. 85 verziót mondott fel, még erősen felnőtt verziót is össze lehetne vágni a filmből, ha nagyon akarnánk.

Az utolsó probléma viszont sokkal érdekesebb mind közül: a jó isten se tudja eldönteni, hogy a Pikachu, a detektívet mi indokolja pont most a mozikban és kinek szól. A felnőtteknek túlságosan is gyerekes, de a gyerekeknek több helyen túl félelmetes, úgyhogy igazán senki sem jár jól vele. De nézzük a jó oldalát: tényleg élvezhető, szerethető, és az összes hülyesége és butasága ellenére is szórakoztató film, amihez nem árt, ha rajongó vagy. És még jobb, ha utána meg sem próbálsz elgondolkodni a sztorin. Inkább vegyél egy plüss Pikachut, ölelgesd meg, ültesd magad mellé, aztán kezdj el játszani Nintendo Switch-en a Pokémon: Let’s Go Pikachuval. Így mindenki jobban jár.