A héten felkerült az HBO Maxra az Aaron Sorkin féle Steve Jobs film. Ne várj tőle dokumentumfilmes pontosságot és őrült fordulatokat, de a Michael Fassbender által játszott Jobs képes odaszögezni a tévé elé közel két órára.
Steve Jobs életét filmre vinni nem könnyű meló, az Ashton Kutcher főszereplésével készült Jobs mozinak nem is sikerült. Két évvel később Danny Boyle és Aaron Sorkin meg sem kísérelte, hogy az egész Jobs és Apple életművet feldolgozza, helyette egy sajátságos eseménysorozaton keresztül engednek be egy kicsit a kulisszák mögé. A Steve Jobs film nem is nagyon próbál hiteles életrajz lenni, és pont ettől működik. Nem azt akarja megmutatni, mi történt pontosan, hanem azt, milyen volt belülről az a világ, amelyből az Apple kinőtt.
A történet három nagy bemutató előtti pillanat köré van felhúzva. Backstage-ek, folyosói viták, félmondatok és el nem mondott sértések adják a vázát.
Elsőre furcsának tűnhet ez a szerkezet, de közben nagyon apple-ös gondolkodás: nem mindent látunk, csak azt, ami számít.
Aaron Sorkin dialógusai gyorsak, pattognak, néha túl okosak, néha kicsit mesterkéltek, de pont úgy működnek, mint egy jó Apple-prezentáció. Visznek magukkal. Az egész inkább egy sűrített esszé arról, hogyan gondolkodott Steve Jobs a világról, az emberekről és főleg a termékekről.
Michael Fassbender egyáltalán nem hasonlít Steve Jobsra, mégis pár perc után elhiszed neki a szerepet. Nem a külső jegyek miatt, hanem azért, ahogy jelen van. Ahogy belép egy szobába, ahogy beszél, ahogy mindenki más egy kicsit összehúzza magát körülötte. A film Steve Jobsa kemény, gyakran kifejezetten kellemetlen figura, de közben világos, hogy nem öncélú bunkóságról van szó, hanem egy megszállott fókuszról.
Aki kicsit is ismeri az Apple történetét, pontosan érzi, hogy sok minden túl van húzva.
A konfliktusok gyorsabban jönnek, a drámák sűrűbbek, a megoldások elegánsabbak, mint a valóságban voltak. De ez nem zavaró. Sőt. A film közben egészen jól kirajzolódik, mi volt az Apple igazi ereje. Nem a technológia önmagában, hanem az a megszállott kontroll, amellyel mindenhez hozzáálltak.
Ez az a gondolkodás, amit ma is pontosan felismerünk. Amikor azon bosszankodunk, hogy miért nincs valami egy iPhone-ban, miért ilyen vagy olyan egy megoldás, akkor tulajdonképpen ugyanazzal az Apple-lel találkozunk, amit a film mutat. Persze lehetne sorolni, mi nem stimmel. Hogy ezek a beszélgetések nem így zajlottak, hogy egy-egy technikai részlet máshogy volt, hogy az időzítés sántít.
Ez a film jó tempójú, okos, beszélgetős szórakozás, ami közben szépen, észrevétlenül mesél az Apple gondolkodásáról.
Arról, hogy a siker mögött nem feltétlenül kedves emberek, hanem nagyon következetes döntések álltak. És arról is, hogy a mítosz, amit ma Apple-nek hívunk, mennyire tudatosan volt felépítve.
Ez is érdekelhet:
Megjött Steve Jobs életrajzi filmjének előzetese
Meglepően jónak tűnik a jOBS. Ashton Kutchernek remekül áll a geekszerep.
Az összeomlás határán táncolt Steve Jobs kezében az első iPhone
Nem sokon múlt a lebőgés, végül hangos siker lett.
Tudtad, hogy volt egy harmadik Apple-alapító, aki egykor a cég 10%-át birtokolta?
Ronald Wayne-nek ma 100 milliárd dollárja lenne, ha nem szabadult volna meg a tulajdonrészétől 12 nap után.
