Teszteltük az újraálmodott The Legend of Zelda: Link's Awakeninget, és megint gyerekek lettünk pár órára. Nagyon boldog gyerekek.

Az egész úgy kezdődött, hogy a Gamescomon bebocsátást nyertem a Nintendo belső szentélyébe, ahol kipróbálhattam ezt-azt. Igen, a Witcher 3-at is, de most nem ez a lényeg. Kb. azonnal le is csaptam a már messziről is hívogató The Legend of Zelda: Link’s Awakeningre, mert egyszerűen nem volt más lehetőség. Ez a játék olyan, hogy ha csak ránézel, már véged van. Túlcsorduló, mégsem zavaró színek, cukiságorgia, jó zenék, igazi old school Zelda-hangulat. És akkor még ki sem próbáltad. Onnantól tényleg nincs menekvés.

A Link’s Awakening úgy tért vissza Switch-re, hogy az gyakorlatilag tananyag lehetne. A ’93-as Link’s Awakening remake-je, nem remasterelt változata, nem csak hozzáadtak ezt-azt, aztán kasza, a nulláról építették fel újra, és adtak hozzá a mai kornak megfelelően néhány újítást. De a lényege ugyanaz, és pont ettől rettenetesen jó ez a játék.

Bár a klasszikus JRPG-k mostanában szépen működgetnek, ennyire vegytisztán egyikük sem hozza vissza a régi hangulatot. A Link’s Awakening úgy retró, hogy igazából veszettül mai, a grafikája pedig annyira kényezteti a szemet, hogy legszívesebben le se tenné az ember a Switch-et, csak hadd maradjon Link világában még egy kicsit.

A remake annyira hű az eredetihez, amennyire csak lehet. A lényeg és a sztori továbbra is ugyanaz: Link hajótörést szenved, majd egy fura szigeten köt ki, ahol elkezd kalandozni, felfedezni, és bejárni a hely veszélyes útvesztőit. Szépen lassan leszünk egyre erősebbek, és ha fejlődünk, csak akkor tudunk továbbjutni a nem túl nagy, de izgalmas tájon. A játék a továbbjutást mindig egy-egy képesség megszerzésétől teszi függővé, ha még nem vagyunk elég erősek, vagy ha nem tudunk ugrani, akkor például esélyünk sincs eljutni a sziget bizonyos pontjaira.

Közben beszélgetnünk kell a lakókkal, meg kell ismerkednünk velük, és pénzt kell szereznünk, amiből egyéb tárgyakat tudunk venni magunknak. Maga a játék különösebben nem veszélyesen nehéz, a pajzs és a kard együttes használatával nagyjából bármire képesek vagyunk, a bossharcok szívet melengetően klasszik „nintendósak”, az egész olyan, hogy legszívesebben megölelgetnéd, ha nem játék, hanem emberformát öltött volna.

A grafikára vissza kell térnünk, mert az valami csoda. A játék úgy néz ki, mintha az egészet felvásárolta volna a Playmobil, de mégsem erőltette volna a figuráit a fejlesztőkre, inkább csak azt sugallta nekik, hogy lehetne az egész olyan, mintha egy gyerek a műanyagfiguráival játszana. És ez elmondva nagyon rosszul hangzik, de amint meglátod, beleszeretsz. Nagyon színes, nagyon ügyesen mai igényekre formált, handheld módban és tévére pakolva is szemet gyönyörködtető kaland ez, amit nem csak a rajongók fognak értékelni, hanem az is, aki csak egy régivágású RPG-re vágyik.

A Game Boy verzió persze még nem volt képes arra, hogy a térképen pontokat jelölhessünk ki, de a Switch-változatnak ez már sima ügy, a térkép ráadásul könnyen előhívható és kezelhető, amivel egyébként a játék poénkodik is, bár nincs már meg, milyen lehetett a Game Boy-verzióban, valószínűleg a leghalványabb köze sincs kezelhetőségében az újhoz.

Az irányítás tökéletes, a grafika, a zenék, a hangulat és a kihívás is perfekt, bár azt azért hozzá kell tenni, hogy a játék framerate-je mintha néha egy picit bezuhanna, de hála istennek nem zavaróan. Kifejezetten poén, hogy itt-ott megjelenik egy-két „játékidegen” karakter, beugrik a képbe például Yoshi is, de csak poénból, egy mellékküldetésként, de a többiekről inkább egy szót sem.

Van azért itt valami, ami némileg árnyékot vet a szuper koncepcióra, ez pedig a Link’s Awakening dungeon-készítő funkciója. Mert ezt nem gondolták át rendesen. Itt a már megismert elemekből gyárthatunk új útvesztőket, ami eleve nem annyira izgalmas ötlet, viszont ami a legrosszabb, ezeket a saját műveket csak Amiibon keresztül oszthatjuk meg barátainkkal, online nem. 2019, helló!

Viszont ha ezt kivesszük a képletből, a The Legend of Zelda: Link’s Awakening ott van minden idők legjobb játékremake-jeinek toplistáján, nagyon előkelő helyen, és büszkén feszíthet ott majd még jó sokáig. Az új és csodálatos grafikai megvalósítás, az elképesztően jól visszahozott hangulat, az old school játékelemek visszatérése kötelező vétellé teszi, ne is harcolj ellene, inkább merülj el benne újra, légy gyerek pár órára megint, és légy boldog. Ez minden pénzt megér.

9
  • Csodálatos grafika
  • Szinte minden porcikájában magában hordozza a régi játék hangulatát
  • A dungeon-készítőt nem igazán gondolták át

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon