Megint jönnek és hörögnek
Miért nézünk zombikat egyáltalán, minek köszönhető az élőhalott inváziók reneszánsza a popkultúrában? Nos, kétféle megközelítést ismerünk, az egyik civilizációnk erősödő apokalipszisérzete, vagyis, hogy a világ a pusztulás felé halad, a zombie filmek pedig ennek az elnyomott, de sokak tudattalanjában lappangó félelmet szólaltatják meg. Konkrétan olyan vélemények is vannak, mely szerint az élőhalottak a harmadik világ menekültjeit szimbolizálják, és azt a nem kimondott félelmet, amit a nyugati, első világban élők éreznek, nevesül: az elmaradott világok millió fel fognak kerekedni, és elindulnak, hogy mindent elvegyenek. Ebből a szempontból érdekes volt a Fear the Walking Dead előzménysorozat negyedik részében elhangzó mondat: "A házunkból menekülttábor lett."

A másik megközelítés szerint a feltámadó holtak a nyugati civilizáció emberének halállal, meghalással szemben tanúsított félelmeit jelképezik. A halál, a meghalás tabutéma, a saját mulandóságunkkal való konfrontálódást elkerüljük, a mozivásznon és tévéképernyőn masírozó élőhalottak pedig ezzel a struccmagatartással szembesítenek bennünket, nyugati civilizációkban élőket.

A zombitrend tehát itt van már pár éve, erős, hiszen amikor a nem trendszetter, hanem trendkövető Hollywood rárepül egy népszerű vonalra, az azt jelenti, hogy már előtte is létezett és nagyon nagyon népszerűnek számított. Hollywood nem foglalkozik rétegműfajokkal, a zombi végképp mainstream lett, és ebben a Walking Deadnek is komoly szerep jutott.

Na, ennyit a WD népszerűségének, a zombik jogosságának okairól, nézzük a hatodik évad első részét.

Spojlerezni nem szeretünk, de az első rész rendben volt, ahogy az egy évadnyitó darabhoz illik. A WD-nek fel is kell kötnie képzeletbeli gatyáját, ugyanis az év élőhalottas jelentét eddig nem ők, hanem a Trónok harca, illetve annak epikus nyolcadik része hozta. Az a húsz perc minden sorozatnak, főleg egy zombis szériának sztratoszférfikus magasságba emelte a lécet, szóval Ricknek és társainak bele kell húzniuk, ha tartani akarják a lépést.

A Ricket alakító Andrew Lincoln szerint ez sikerülni fog, állítólag a kilencedik rész olvasása közben hangos bazmegolással eldobta a forgatókönyvet, mondván, nem hiszi el, ami történni fog.

Az első rész folyamatos flashbackekkel okosan mesélte el a sztoriját: Rickék igyekeznek megvédeni az Alexandria nevű miniközösséget. Rátalálnak egy nyílt színi bányára, ahol zombik tízezrei nyomorognak, majd próbálják őket elterelni a városuktól minél messzebb. Ahogyan az a WD-univerzumban lenni szokott, messze nem a kiszámíthatóan viselkedő zombik a legveszélyesebbek, hanem a kiismerhetetlen logika szerint működő emberek. A jó és rossz közötti határvonal régen elmosódott, Rick pedig egyre könnyebben zárja le a nézeteltéréseit az ellenfelei gyors megsemmisítésével.

Nem kérdés, hogy a hatodik évad egyik fő szála Rick és saját csoportja közötti konfliktus lesz. A nagy kérdés nem az, hogy sikerül-e túlélni, hanem az, hogy közben sikerül-e humánus, érző emberi lénynek maradni. Közben lesz egy ellenséges embercsoport, akik mindenféle kellemetlenségekkel, és saját zombikülönítménnyel fogják bosszantani a hősöket, lesznek belső ellenségek, biztosan eltűnik pár főkarakter is. Az első rész mindenesetre ígéretesen sikerült, és cseppet sem néz ki úgy, hogy a sorozat kifulladt volna. A bizalmat megelőlegeztük, reméljük, a negyedik-ötödik rész felé sem fogjuk elhamarkodottnak értékelni az optimizmusunkat.

Ami a nézettséget illeti, az első rész 7,4-es ratinget ért el, ami 14,6 millió nézőt jelentett Amerikában. Ez nagyon erős szám, de elmarad a tavalyi évad első részének számaitól. Akkor a rating 8,6 volt, ami 17,3 millió nézőt jelentett.