Meg fogsz döbbenni, hogy néztek ki kedvenc gyümölcseink a háziasítás előtt
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Ha eddig nem tudtad volna, ezután már fogod; az agrártudomány csodákra képes. Az elmúlt évszázadokban minden finomabb, nagyobb, lédúsabb és szebb lett. Néhány növény vadon termő eredetijére nem fogsz ráismerni.

A dinnye

A XVII. századi festő, Giovanni Stanchi főleg csendéleteket hagyott az utókorra. Az egyik festményén szerepel az alant látható furcsa szerzet, ami nem más, mint a nyár legnagyobb slágere, a görögdinnye. Van néhány szkeptikus, aki azt mondja, hogy a festményen szereplő dinnye feltehetőleg azért néz ki így, mert nem volt rendesen öntözve, de ennek ellentmond, hogy a gyümölcshúsban kifejlett magok láthatóak. Jobb lesz elfogadni, hogy az ezerhatszázas években az embereknek tényleg ilyen gyenge eresztésű görögdinnyékkel kellett frissíteniük magukat, melyekhez képest a mostani példányok olyanok, mintha telenyomták volna őket tesztoszteronnal.

A kukorica

A mai kukorica nagyjából ezerszer nagyobb, mint kilencezer évvel ezelőtt és sokkal egyszerűbb a termesztése, hogy a hántásáról ne is beszéljünk. Emellett körülbelül 6,6% cukrot tartalmaz, míg a régimódi kukoricában a cukor aránya csak 1,9% volt. A kukoricát egyébként a XV. században kezdték el nemesíteni az Európából az Újvilágba vándorló telepesek.

A banán

Nem tudjuk pontosan, mikor kezdték el eleink fogyasztani a banánt, de szakértők szerint legkorábban tízezer évvel ezelőtt. Mondjuk akkor még meg kellett elégedniük egy nehezen hámozható, gyérebb tápanyagtartalmú, lyukacsos izével. Köszönjük meg szépen az agrártudománynak, hogy nekünk már ez a jól ismert sárga finomság jut osztályrészül.

A répa

A répát ismereteink szerint először Perzsiában termesztették a tizedik században. A hozzáértők szerint akkoriban még fehér vagy - meglepetés! - bíbor színű lehetett, több ágból álló vékony gyökérzettel. A nemesítés során aztán a gyökér elveszítette a bíbor pigmenteket, melynek köszönhetően narancssárga színű lett.

A padlizsán

A padlizsán meglehetősen változatos formában, méretben és színben található meg a természetben. Van olyan fajta is, melyen a termés nem nagyobb egy borsószemnél, a ma legszélesebb körben használt nagy, sötétlila padlizsán közepén pedig korábban egy kemény, fás gerinc volt található. Legkorábban Kínában kezdték el termeszteni, a nemesítés során eltűnt belőle a fás gerinc és hatalmasra hízott.

A barack

A barackon érthető tetten a leginkább, hogy mit is szeretne az emberiség egy finom gyümölcstől; több gyümölcshúst, fogyasztható héjat, minél kisebb magokat. Kínában fogyasztották először i. e. 4000 környékén, amikor a mérete még inkább hasonlított a mai cseresznyére és egy kicsit sós íze volt. A mai barack 64-szer nagyobb, 27%-kal lédúsabb és 4%-kal édesebb.

(via Business Insider)

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.