Bezzeg ő!
Az utolsó igazán nagy focistánk, Détári Lajos partvonalon kívülre került a magyar futballban, nem használja a foci közege, amit sérelmez is a korábbi világválogatott labdarúgó és csapatfaló edző. Meg úgy általában mindent sérelmez.
A Ripostnak adott interjút, abban elmondja, ő már régen tudott mindent, amit a mostaniak akarnak.
„Amit Dárdai Pál most mondott, azt én tíz éve szajkózóm: a 6-12 éves gyerekekkel kell foglalkozni.
Amit abban az időszakban nem tanulnak meg, azt nagyon nehéz lesz fejleszteni. Azt látom, hogy néhány utánpótlás csapatnál 22-24 éves edzők dolgoznak. Ők hol futballoztak? Hogy tudják bemutatni, mondjuk a lövő cselt? A gyereknek az kell, hogy beállítsd a lábát, így tartsd, úgy tartsd, ez erről szól. Itthon van nagyjából 120 pro-licences edző, aki jelenleg nem dolgozik a magyar labdarúgásban. Miért nem lehet ezeket az embereket az utánpótlásba irányítani?”
Azért tegyük hozzá, ez nem egy új keletű felismerés, évtizedek óta oktatják a egyetemeken, főiskolákon is, az más kérdés, hogy a magyar labdarúgás közege olyan öntörvényű és dölyfös, hogy nehezen engedi be a tudományt, vagy akár csak a tudást. Mondjuk Détári szakmai eredményei és felkészültsége miatt akár be is engedhetné ez a bennfentes kör.
„Kicsit rossz irányba mentünk el. Dárdainak, Lőwnek és Szabicsnak megvan a saját munkája, ők nem nagyon érnek rá arra, hogy a magyar labdarúgás problémáit megoldják. Azokat az embereket kell megtalálni, akik itthon vannak.”
Hogy magára gondolt-e, azt nem nehéz kitalálni, de elárulta azt is, hogy Kiprich Józsefre, Nagy Antalra, Kovács Kálmánra, Vincze Istvánra (is) gondol.
„Ennyire jók vagyunk, hogy őket félre lehet rakni? Egy gyerek hazamegy a suliból, kimegy térre, és kérdezik tőle, ki az edződ? Nekem Kiprich Józsi. Uh, mekkora focista volt. Neked? Gipsz Jakab. Azért ez nem mindegy.”
Ez igaz, kár, hogy Kiprichnek és Gipsznek nagyjából ugyanolyan eredményei vannak.
Elméletben egyébként méregerősek vagyunk. Vagy inkább szóban: