A Manchester United idén nyáron (is) már több mint kétszáz millió fontot költött új játékosokra, és a jelek szerint még nincs vége a bevásárlásnak. A The Telegraph újságírója, James Ducker elmagyarázta, miként lehetséges az, hogy az adósságban úszó manchesteri klub ilyen mértékű költekezést engedjen meg magának.
A United legfrissebb igazolása, az RB Leipzig szlovén csatára, a 73,7 millió fontos Benjamin Sesko, aki azok után érkezett, hogy a klub leigazolta a brazil Matheus Cunhát a Wolverhamptontól 62,5 millió fontért, Bryan Mbeumót a Brentfordtól 71 millió fontért, a paraguayi Cerro Portenóból a 18 éves Diego Leónt 6,5 millió fontért, és – még januárban – a dán Patrick Dorgut a Leccétől 29 millió fontért.
Az elmúlt három nyáron is rengeteget költött új játékosokra a Manchester United: 2022-ben, Erik ten Hag első idényében 227 millió fontot, 2023-ban 179 millió fontot, tavaly pedig 204 millió fontot. Ez persze nem egyedülálló a Premier League-ben, de a Manchester Cityvel, a Liverpoollal és a Chelsea-vel ellentétben a United híresen gyenge a játékoseladásban, így ilyen módon nem tudott jelentős bevételeket szerezni, hogy csökkentse a nettó kiadásait.
Hogyan engedheti meg magának a Manchester United ezt a költekezést?
A Manchester United friss résztulajdonosa, Sir Jim Ratcliffe már tavasszal jelezte, hogy az elmúlt hét évben a klub többet költött, mint amennyit keresett, és 2025 végére kifogyott volna a pénzből, ha nem vezet be több költségcsökkentési intézkedést is. Például az elmúlt egy évben 450 munkahely szűnt meg, minden kiadást átvizsgáltak, így tízmilliókat takarítottak meg, és az előző évi 66,2 millió fontos veszteséggel szemben most egymillió fontos nyereséget könyveltek el. A bérköltségek 21 százalékkal 71,2 millió fontra csökkentek, ami némileg ellensúlyozza az európai kupaszereplés hiányát, de a szezon végére így is várhatóan 80 millió fonttal lesz alacsonyabb a büdzséjük a tavalyinál.
A Premier League profit- és fenntarthatósági szabályai (PSR) lehetővé teszik a klub számára a nagyobb mozgásteret, mivel a veszteségeket 105 millió fontban maximalizálják hároméves ciklusonként, és a United anyavállalata, a Red Football Limited könyvelési trükkökkel további költségeket tudott lefaragni.
Pénzügyi mozgástér és azok a bizonyos könyvelési trükkök
Marcus Rashford kölcsönadása a Barcelonának 12,75 millió fontos bérmegtakarítást jelent, és további pénzt hozott a korábbi játékosok, név szerint Anthony Elanga (Nottingham Forest→Newcastle United), Álvaro Carreras (Benfica→Real Madrid), Maxi Oyedele (Legia Warszawa→Strasbourg) továbbértékesítéséből származó 15,7 millió font, valamint egy ötmillió fontos kötbér, amit a Chelsea fizetett Sancho átigazolásának meghiúsulása miatt – egyébként utóbbi esetében ez az összeg a játékos idénybeli fizetésének alig a felét fedezné, ha a klub nem tudná eladni.
Az új igazolások árát részletekben fizetik, legalábbis Cunháét három, Mbeumóét négy részletben, de a legfrissebb negyedéves pénzügyi jelentés szerint így is nettó 175,5 millió fontnyi átigazolási díjakból származó tartozása van a Unitednek, amit 2026 márciusáig kell törleszteniük.
A klub finanszírozását hitelek is segítik: április végére a Manchester United mintegy 160 millió fontot hívott le a három rendelkezésre álló, összesen körülbelül 300 millió fontos hitelkeretéből. Egy hónappal korábban ez az összeg még 212,3 millió font volt, mielőtt egy 50 millió fontos törlesztést teljesítettek volna. Fontos, hogy ez a hitelkeretből származó tartozás teljesen külön áll attól az 500 millió fontos adósságtól, ami a Glazer család 20 évvel ezelőtti klubfelvásárlásához kapcsolódik, valamint a 331 millió fontos, átigazolásokból fennálló fizetési kötelezettségtől is, ez utóbbi ráadásul még nem tartalmazza az idei nyári igazolások kiadásait.
Eladás nélkül ugyanakkor nincs több mozgástér a további erősítésre
Ruben Amorim szeretne védekező középpályást és kapust igazolni a szeptember elsejei átigazolási határidő előtt. Szóba került Carlos Baleba (Brighton) és Gianluigi Donnarumma (PSG) is, de új érkezők minden bizonnyal csak eladások után várhatók. A klub árulja – a nem kívánatossá vált – Alejandro Garnachót (a Chelsea érdeklődik), Jadon Sanchót (Juventus, Dortmund), Antonyt (Real Betis, Atlético Madrid) és Tyrell Malaciát (szaúdi érdeklődés) is.
És Sesko érkezése Rasmus Hojlund helyzetét is bizonytalanná tette: a United eladná, ha megfelelő ajánlat érkezik, a dán viszont inkább maradna. A csatár eladási ára legalább 38,4 millió font kellene, hogy legyen (az ügynöki díjak nélkül) ahhoz, hogy a könyvelésben szereplő értékét fedezzék.
A játékoseladásokkal egyébként a United javíthatná a pénzügyi mérlegét és a PSR-pozícióját is, ami több mozgásteret biztosítana Amorim számára az igazolásokhoz.
Összeségében elmondható, hogy a Manchester United költekezése mögött nem egy hirtelen pénzbőség áll, hanem tudatos költségcsökkentés, kreatív könyvelési megoldások, kölcsönadásokból és eladásokból, pontosabban továbbértékesítésből származó bevételek, valamint részletfizetési konstrukciók.
(Forrás: The Telegraph, fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet:
8 ok, amiért várjuk az idei Premier League-et
Pénteken elkezdődik a világ legnépszerűbb és talán legerősebb bajnokságának, a Premier League-nek a 2025-26-os szezonja. Mutatjuk, hogy miért várjuk az új PL-szezont.
