Az elmúlt időszak egyik legjobban várt sportkönyve a Jürgen Klopp karrierjét bemutató Hadd szóljon!, ami még úgyis kötelező olvasmány a futball szerelmeseinek, hogy azért közel sem tökéletes.
Raphael Honigstein az egyik legismertebb német sportújságíró, korábban már több sikeres sportkönyvet írt, így a személye garancia volt, hogy érdekes lesz a Jürgen Klopp pályafutását bemutató Jürgen Klopp – Hadd szóljon!
Ami sok tekintetben hasonlít a Liverpool mostani, a Mainz és a Borussia Dortmund korábbi edzőjére. Szinte végig pörög, könnyen olvasható, rengeteg olyan sztori van benne, amit látva elmosolyodik az olvasó, és azt mondja magában, „Igen, ez Klopp!”
A Hadd szóljon! egyik erénye a részletessége. Alaposan bemutatja az örök mozgó, fiatal Kloppo életét, akinek mindene a mozgás és a futball. Majd ahogy felküzdi magát a Bundesliga 2-ig, és ahol kiderül, hogy egyszerűen nem elég tehetséges ahhoz, hogy ennél magasabbra jusson. Az akarata, a tudása, az elszántsága megvan, de a tehetsége csak a német másodosztályra elég. Ami persze nem kevés, de ő is úgy érzi, mintha egy kalitkába zárt madár lenne.
Majd jön a fordulópont az életében, a másodosztályban épp a kiesés ellen küzdő Mainz minden mindegy alapon kinevezi – az akkor még aktív játékost – a csapat edzőjének. És ekkor születik meg Jürgen Klopp, az edző, akit később a futballvilág is megismer. Honigstein részletesen bemutatja ezt az időszakot, számos sztorival, interjúval, hogyan lett a Mainz a Bundesliga 2 karneválcsapatából Kloppnak köszönhetően a német másodosztály egyik legjobbja, hogyan bukta el többször drámai körülmények között a feljutást, majd sikerült kiharcolni a Bundesliga-szereplést.
Nyilván, aki kicsit is ismeri Jürgen Klopp pályafutását az tudja, hogy ő Mainzban minimum hős, de még így is teljesen beszippant a könyv, amikor a mainzi sikerekről, kudarcokról, a Klopp-imádatról ír Honigstein. Visz előre a lendület, jönnek folyamatosan a sztorik, amelyeket könnyű vizualizálni. Még úgyis, hogy Kloppot
népmesei hősként állítja be a szerző,
ami egy idő után azért némiképp zavaró.
Jürgen Klopp zseniális edző. Borzasztóan könnyű megszeretni a csapatait, a személyiségét, mert mindig olyan futballt akar játszatni, amely kiszolgálja a közönséget, szerinte ez kell, hogy legyen a foci legfőbb célja. De nyilván ő sem tökéletes. A túlzott fanatizmusa már okozott neki többször problémát, ahogy azt sem szabad elfelejteni, hogy eddig nem az a kifejezetten győztes típus. Nyolc döntőt játszott eddig az aktuális csapataival, ezek közül egyet tudott megnyerni. Két BL- és egy Európa-liga-döntőt bukott, különösen az utolsó lehet fájó, hiszen a Liverpool volt az esélyes a Sevilla ellen.
A könyv ezekről viszont szinte semmit sem ír,
ahogy a lehetséges okokról, Klopp edzői hiányosságairól sem. Ami azért hiányosság, ha az összképet nézzük.
A Hadd szóljon! szórakoztató könyv, függetlenül attól, hogy mennyire vagy Klopp-rajongó – nyilván, ha bírod, akkor még hatványozottabban. Könnyen olvasható, rengeteg sztori van benne, néha talán túl sok is, de nem felszínes. A Klopp által kedvelt futballfilozófiát, a gegenpressinget, a heavy metal futballt részletesen, de mégsem unalmasan tudja bemutatni a szerző. Klopphoz hasonlóan egy rakomány dinamithoz hasonlít Honigstein könyve, egy vad menet, amit nagyon hamar be lehet darálni. És az elolvasása után kicsit másképp fogod nézni a következő Liverpool-meccset, ha Kloppot mutatja a kamera, akkor valószínűleg rögtön beugrik egy-egy sztori a könyvből: amikor túlélőtúrára vitte a játékosait, visszautasította az MU-t, vagy ahogy képes még egy vereséget is megünnepelni.