Egy arany- és két bronzéremmel érkeztek haza a magyar gyorskorcsolyázók Pekingből. Az elképesztő teljesítmények mögött olyan összetett csapatmunka áll, ami ma már bőven túlmutat a kőkemény edzésmunkán.
Azért, hogy jobban megértsük a professzionális sportélet hátterét, Utassy Dominikával, a Synlab senior dietetikusával készült interjú arról, milyen komplex módszerek állnak a felkészülés hátterében. Ebből kiderül, hogyan dolgozik együtt a gyakorlatban egy olimpikon, egy edző- és egy dietetikus csapat, annak érdekében, hogy a sportoló egy adott percben a maximumon teljesíthessen, és éremre válthassa a kitartó munkát. Dominika számos nyári és téli olimpikonnal, paralimpikonnal is együtt dolgozik, többek között az 500 méteren olimpiai aranyérmet szerző Liu Shaoang rövidpályás gyorskorcsolyázóval.
– Több téli olimpikonnal is együtt dolgozol, köztük az aranyérmes Liu Shaoanggal, becenevén Ádóval. Mióta dolgoztok együtt, és milyen közös út vezetett az aranyéremhez?
– Ádóval több mint egy éve dolgozom együtt. Az együttműködésünk elején ő már csapatban olimpiai bajnok volt, ezért még inkább vártam a közös munkát. Személyében egy fantasztikus embert ismertem meg, aki borzasztóan céltudatos. Rendszeresen konzultálunk személyesen, ahol többek között testösszetétel-mérést is végzünk:
megfelelő dietetikai módszerekkel korrigálom a testösszetételét, és az aktuális célokhoz, laboreredményekhez mérten állítom be az étrend-kiegészítőit.
De ott vagyok mellette akkor is, amikor edzőtáborozik, versenyzik, és így volt ez közvetlenül az olimpia előtti „buborékrendszerben” is, amikor csak a jégpálya és a hotel között mozoghattak a sportolók. Különösen fontos, hogy életük legfontosabb sporteseménye előtt se csússzon el az étkezésük, ezért felvettük a hotellel a kapcsolatot. Ajánlást küldtünk részükre, hogy kellően fel tudjanak készülni arra, hogy az egyes sportolók grammra pontosan megadva mit fogyasszanak, melyik sportoló milyen intoleranciában szenved, illetve milyen speciális nyersanyagválogatás alapján kell étkezniük.
Minden sportolónknak már a felkészülés időszakától kezdve, a versenyek előtti és alatti napokban is megfelelően időzített, speciális, egyénre szabott étrendet kell követniük a teljesítményük maximalizálása érdekében.
Az eredményeket látva, a mi módszereink és az edzők profi szakértelme, a közös munka a legnagyobb eredmények eléréséhez vezetnek.
– Milyen következtetések vonhatóak le laboreredményekből?
– A Synlab laborvizsgálataival több mint hatezer paramétert tudunk leszűrni, ezek többsége vérmintából kimutatható. Egy kifejezetten komplex képet kaphatunk a sportolókról, egy-egy elhúzódó sérülés vagy panasz okára is rá tudunk világítani. Fontos hangsúlyozni, hogy a labort mindig egyénenként kell beállítani, ugyanaz a paraméter az egyik sportolónál túl sok, a másiknál pedig túl kevés, miként nincs két egyforma ember, sem szervezet.
A gyorskorcsolyában az 500 méteres távon a férfiaknál az arany- és a bronzérem között mindösszesen hat tízezrelék teljesítmény különbség van. Mi arra vállalkoztunk és az a célunk, hogy minden tudományos módszert bevessünk annak érdekében, hogy ehhez a hat tízezrelékhez minél többet hozzá tudjunk adni.
– A gyakorlatban hogyan működik ez?
– Ismerünk legalább harminc-negyven olyan dietetikai módszert, amivel a sportolónak az ereje, robbanékonysága, anaerob kapacitása, teljesítménye fokozható. Az a nagy titka az egésznek, hogy a harminc-negyven módszer együttesen nem alkalmazható, és nekünk kell rájönni, hogy az adott sportolónál melyik a célravezető. Azért kell a hosszú távú együttműködés, mert ki kell tapasztalni a vizsgálatok alapján, hogy kinek mi az optimális. Műszeres vizsgálatokat végeztünk, ahol különböző hatóanyagok és étrend-kiegészítő hatásait mértük fel egyénileg a sportolóknál.
Ennek a mesterségnek a titka az, hogy hogyan tudod összeválogatni a megfelelő eszközöket egy adott sportolónál, annak érdekében, hogy maximális teljesítményt tudjon nyújtani a megfelelő időpontban. Olyan módszer nincs, ami mindenkinek jó.
Arra is figyelnünk kell, hogy különböző hosszúságú és intenzitású távokhoz más energiaellátottságra van szükség, és más a legfőbb cél is. Például egy hosszabb távnál nagyobb hangsúlyt fektetünk az állóképesség növelésére, sprint távnál pedig a robbanékonyságra. Lényegében bármit tudunk fokozni verseny alatt is a megfelelő módszerekkel: savasodásra, hidratációra, vércukorszintre, robbanékonyságra, idegrendszer állapotára, állóképességre, koncentrációra, agilitásra.
– Gyorskorcsolyázók esetében mi adja a legnagyobb kihívást?
– A gyorskorcsolyázók nagymértékű fizikai leterheltséget végeznek, emellett az év nagy részét fedett jégcsarnokban, természetes fény nélküli térben töltik. Többek között jellemzően ezért is gyakran alacsony a D-vitamin-szintjük. Emellett az anaerob sportokban nagyon nagy mértékben fogy a B1-vitamin a terhelés típusa miatt, ezért a B1-vitamin hiánya gyakrabban fordul elő ezeknél a sportolóknál. Egy közel kéthetes versenyzéssorozatban ennek a töltésére például nagy hangsúlyt kell fektetni.
Az extra terhelés mellett az izomrostok könnyebben sérülnek, amit szerencsére mérni tudunk egyes markerek (pl. kreatin kináz) segítségével. Ez a paraméter gyakran emelkedett náluk, ezért dietetikai szempontból a regeneráció növelése fontos feladatunk. Kiemelten nagy figyelmet igényel még a vas szintje is, fontos, hogy a vasraktárak töltöttek legyenek, és a hemoglobin szint ne csökkenjen. Szuperintenzív edzések hatására beindul egy molekuláris mechanizmus, aminek a hatására a vas nem képes részt venni a vérképzésben, ezt nevezzük vascsapdának.
– Téli sportolókról beszélünk, milyen extra hatásai vannak a hideg körülményeknek, mivel kell megküzdeniük a sportolóknak?
– A kemény edzés, a hideg és az érzelmi stressz rontják a pajzsmirigy működését. Az igy kialakuló hibernációs szindróma rontja a teljesítményt és az erőnlétet, ezért az erre érzékeny sportolóknál egyes speciális pajzsmirigy stresszmarkereket (reverz T3) is mérünk. Valamint hidegben emelkedik a szervezet kalóriaigénye, hiszen hőt kell termelni, továbbá fokozódik a vizeletképződés, ezáltal a vizelettel sok elektrolitot, káliumot, nátriumot lehet veszíteni, amit pótolni kell. Fokozódik az energiaigény és a szénhidrátigény is, mert hidegben megemelkedik az adrenalinszint. Az immunrendszer állapotára is különösen kell figyelni. Az immunrendszer megfelelő működéséhez szükséges tápanyagokat biztosítani kell, egyes vitaminokból emelt dózisban van szükség, hiszen ők nagyobb eséllyel fázhatnak meg.
Nagyon magas teljesítmény közelében a szervezetben termelt energia hővé alakul. Amikor nagy intenzitással edz a sportoló, hőt termel és kimelegszik, amikor megáll, a hideg környezetben elkezd hűlni. Ekkor jelentkezik egy hősokk, ami egy különleges hatás a szervezet számára.
Amellett, hogy az edzés önmagában is nagy stresszfaktor a szervezetnek, ezeknek a sportolóknak az izommunka mellett ezzel a hősokkal is meg kell birkózniuk. Ennek megfelelően reagál a hormonrendszer, pajzsmirigy, immunrendszer, és ehhez mérten kell a tápanyagokat összeállítani.
Ehhez folyamatosan monitorozni kell az endokrin-, vagy a hormonparamétereket. A sportolók hajlamosabbak a túledzettségre, ezért a dietetikán keresztül a túledzés elleni praktikákat is be kell vetni.
– Tudsz olyan hétköznapi példát mondani, amikor a dietetika hozta a megoldást?
– Említsünk egy igen aktuális példát: pár nappal ezelőtt a téli olimpiáról hívott az egyik sportolóm, hogy feszesek az izmai, masszázs hatására sem javul. Ilyenkor az agyamban összeáll, hogy mely paraméterek járulhatnak hozzá ezekhez a problémákhoz, és dietetikailag hogyan bírom ezt orvosolni. Elmondtam neki, hogy mit kell fogyasztania, alkalmaznia a panaszok enyhítése érdekében, majd másnap már hálásan jelezte, hogy szerencsére teljesen elmúltak a problémái.
(Fotókredit: Synlab)