A Manchester United 14 hónap után megvált Rúben Amorimtól. A hivatalos indoklás szerint a döntés hátterében olyan, a klub falain belül kialakult feszültségek álltak, amelyek idővel kezelhetetlenné váltak. Az eset azonban jóval többről szól egy egyszerű edzőváltásnál: a United ezzel már a hatodik menedzserét „fogyasztotta el” azóta, hogy lezárult a Sir Alex Ferguson nevével fémjelzett aranykor.

De mi vezetett végül Amorim távozásához?

A portugál szakember megítélése már kinevezése pillanatától ingadozott, ám az igazi töréspontot a Leeds United elleni 1–1-es döntetlent követő nyilatkozata jelentette. Amorim ekkor nyíltan és szokatlanul kemény hangon fogalmazott:

Ez a megszólalás új szintre emelte a már korábban is létező belső feszültségeket. Amorim addig elsősorban saját magát és játékosait kritizálta, ezúttal azonban először fordult nyíltan a klub vezetése ellen. A háttérben hetek óta gyülekező konfliktusok húzódtak meg, amelyek a csapat összeállítása, az átigazolási döntések és az eredmények körül forogtak. A portugál edző lényegében ultimátumot adott: vagy teljes szakmai felhatalmazást kap, vagy távozik. A vezetőség – a Glazer családdal egyeztetve, amely továbbra is többségi tulajdonos – az utóbbi mellett döntött.

Amorim kinevezése már önmagában is szakított a klub hagyományaival. A társtulajdonos Sir Jim Ratcliffe érkezését követő átszervezés nyomán ugyanis nem klasszikus értelemben vett menedzserként, hanem vezetőedzőként csatlakozott, miközben ő ragaszkodott ahhoz, hogy a szakmai döntések felett teljes kontrollt gyakoroljon. Ez a kettősség kezdettől fogva feszültségforrás volt, különösen a kezdőcsapat kijelölése és a taktikai irányvonal kapcsán.

Az elmúlt hetekben mindez tovább éleződött. Jason Wilcox sportigazgató rendszeresen egyeztetett Amorimmal a formációkról és a játékrendszerről, ám a korábban harmonikus munkakapcsolat látványosan megromlott. A taktikai viták középpontjában a háromvédős rendszer állt, amelyhez Amorim rendíthetetlenül, már-már makacsul ragaszkodott.

A Bournemouth és a Newcastle ellen ideiglenesen elhagyta ezt a felállást, ám a Wolverhampton elleni 1–1-es döntetlenre visszatért a 3–4–2–1-hez. A döntés heves kritikákat váltott ki, többek között a klub korábbi legendás védőjétől, jelenleg a Sky Sports szakkommentátoraként ténykedő Gary Neville-től is, aki nyilvánosan bírálta a portugál edzőt. Amorim utolsó mérkőzésén, a Leeds ellen, ismét ehhez a rendszerhez nyúlt, mindössze két támadóval – Benjamin Seskóval és Matheus Cunhával –, miközben Joshua Zirkzee a kispadon maradt.

Az eredmények sem segítették a helyzetét: a United kilenc bajnokin csupán 13 pontot szerzett, többnyire gyengélkedő ellenfelek ellen. Ennek ellenére a csapat még mindig a hatodik helyen állt, karnyújtásnyira a Bajnokok Ligája-indulást érő pozícióktól, igaz, ez nagyrészt a Premier League kiegyensúlyozatlan mezőnyének is köszönhető volt.

A taktikai kérdések mellett a januári átigazolási időszak is hozzájárult a feszültséghez. Amorim elégedetlen volt a klub aktivitásával, különösen azzal, hogy nem sikerült megszerezni Antoine Semenyót a Bournemouth-tól, akit kulcsfigurának szánt volna rendszerében.

A szakítás a Manchester United vezetőségének is kellemetlen

Omar Berrada vezérigazgató 2024 októberében kifejezetten Amorim mellett érvelt Erik ten Hag utódjaként, kiemelve karizmáját és portugál bajnoki címeit. A klub akkori sportigazgatója, Dan Ashworth ezzel szemben Premier League-tapasztalattal rendelkező jelölteket preferált, és már akkor figyelmeztetett a háromvédős rendszer bevezetésének kockázataira. Wilcox szintén aggályait fejezte ki, végül mégis elfogadta Amorim kinevezését.

A portugál edző manchesteri időszaka során több érzelmes kirohanást is produkált, ennek ellenére Ratcliffe, Berrada és Wilcox sokáig kitartott mellette. Ratcliffe köztudottan aktívan formál véleményt a csapat működéséről, ám ez Amorim szemében egyre inkább beavatkozásnak tűnt.

Jól mutatja, milyen milyen tempóban romlott meg a portugál edző megítélése a klubon belül, és milyen látványosan omlott össze a kapcsolata a vezetőséggel, hogy Ratcliffe alig három hónapja a The Times Business Podcast műsorában még arról beszélt, hogy Amorim három évet érdemelne a bizonyításra, ez az ígéret azonban gyorsan semmivé vált.

A történet nem csupán Amorim bukásáról szól, hanem Ratcliffe-ék döntéshozatalát is erősen megkérdőjelezi. A portugál tréner 3–4–3-as rendszerhez való makacs ragaszkodása nem volt titok, éppen ezért merültek fel kétségek a kinevezése előtt is. A klub a 2023–2024-es idény végén még a félig-meddig már kirúgott Erik ten Hag maradása mellett döntött, majd öt hónappal később mégis menesztette, és Amorim lett az utód. Ez a halogatás pedig egy idény közbeni kinevezést eredményezett, amit maga Amorim sem tartott ideálisnak.

A nyári időszakban a klub 214 millió fontot költött Amorim kérésére a keret átalakítására, és olyan nevek távozását is jóváhagyta, mint Marcus Rashford vagy Alejandro Garnacho, majd mindezek után néhány hónappal később, a Leeds elleni mérkőzést követően mégis irányt váltottak.

Mindezt egybevetve aligha túlzás azt állítani, hogy Amorim kinevezése Ratcliffe-ék eddigi egyik legnagyobb manchesteri baklövése lett, és egyben a leglátványosabb, nyilvánosság előtt zajló konfliktus is a társtulajdonos érkezése óta.

(Forrás: The Athletic, Sky Sports, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet: