Már mindenki róla beszél, tehetsége kiböki a szemünket, ő a magyar foci legnagyobb értéke – és végre megérkezett a válogatott meghívó is.
Ha már Egervári Sándor kapitány úr képtelen volt kezelni a nyilvános vitát Huszti Szabolccsal, és sikerült elveszítenie a Bundesligában remeklő szélsőt, akkor az a minimum, hogy sürgősen talál helyette valakit, akiért hasonlóan lehet rajongani, aki képes olyan szinten befolyásolni egy meccset, mint a Hannover játékosa, aki akár még nagyobb tehetség is, mint ő. Mondjuk rettenetes dilettantizmusra vallott volna, ha nem veszi észre, hogy a Videoton tejfeles szájú irányítója mekkora talentum. Szerencsére erről nincs szó, kapitányunk is figyelemmel kísérte a játékos fejlődését, és miután folyamatos játéklehetőséghez jutott, sőt, nagyszerűen játszott, végre eljött az idő a válogatott meghívó postázására. Kovács István először felnőtt válogatott kerettag. És ezt még nagyon sok fog követni a következő bő tíz évben.
– Én tényleg nem szoktam így tervezgetni, azt vallom, minden eljön a maga idejében. Lehet, ez a meghívás megelőzte a maga idejét, de természetesen nagyon örülök neki – nyilatkozta az Nb1.hu-nak
De ki ez a srác? Honnan jött, hová tart?
Az első áttörés a 2011–12-es szezonban történt, akkor ősszel tizenöt bajnoki mérkőzésen lépett pályára a Haladás színeiben, és lőtt két gólt is. Élete első találatát a Pápa ellen szerezte 2011. szeptember 17-én. A szezon végére egyre markánsabb szerepet játszott a Haliban. Nem is maradt el a jutalom, a télen jött érte egy visszautasíthatatlan ajánlat: félmillió euróért, a továbbértékesítésből származó 25 százalékért, plusz Nagy Dániel játékjogáért négy és fél évre a Videotonhoz szerződött. A tavasszal a fehérváriaknál is pályára lépett még tíz alkalommal.
Teljesítménye mély nyomokat hagyott a szakmában, az újságírók szavazatai alapján az év utánpótláskorú játékosa lett 2012-ben. A második áttörést a most futó bajnokságra tehetjük, Kiskokó már tizenkilenc bajnokin játszott, de ami ennél is fontosabb, ősszel bemutatkozott a nemzetközi porondon is – nyolc Európa-liga-meccs van a lábában. Aztán a télen a közel-keletre távozott legfőbb posztvetélytársa, Sándor György, így ma már egyértelműen ő a Videoton első számú irányítója, támadó középpályása. És talán lassan a legnagyobb sztárja is.
Az elmúlt évben Paolo Sousa fokozatosan építette be a csapatba, okosan adagolva a terhelést, miközben nagyon komoly fizikai és mentális munkára fogta.
– Én is érzem, hogy minden téren rengeteget fejlődtem. A legfontosabb, amit sikerült elsajátítanom, hogy csapatjátékos lettem, tudom a feladatom. Mentálisan, fizikálisan egyaránt erősödtem, elképesztő, hogy a mester minden játékosát képes tűzben tartani, én is sokat köszönhetek neki – jelent meg Feol.hu-n.
Szerencsére nem a kispadra, illetve az NB II-es csapathoz igazolták a hihetetlen nagy tehetséget, hanem valóban számított rá a portugál, és szisztematikus, türelmes munkával csiszolgatta, építgette. Az új trénernél, José Manuel Gomesnél sem fog megtörni a fejlődése, gondosan ügyelnek rá, játszik, sőt már stabil kezdő lett a 173 centis játékos. A tavasszal természetesen a Vidi mindkét bajnoki meccsén kezdő volt, mindkét meccsen 4–0-ra nyert idegenben a fehérvári gárda, és Kovács mind a két találkozón gólt lőtt. A Honvédnak embertelen nagy lökettel vette be a kapuját.
Az eddig legjobb meccsei a bajnokságban talán mégsem ezek voltak, hanem az őszi Debrecen elleni rangadó. A címvédő ellen három egyre győzött a piros-kék egylet, Kokó pedig két olyan gólpasszt adott, melyeket Európa bármelyik bajnokságának összefoglalójában unalomig ismételnének. A vezető gól előtt majdnem a félpályáról indulva cselezett ki négy–öt debrecenit, majd adott remek labdát Torghellének. A harmadik gólnál pedig nehéz szavakat találni arra, amit művelt, olyan könnyedén és villámgyorsan szlalomozott be az ötösig a debreceniek között, ahogy anno Maradona tette, vagy manapság Messi. Még ha kicsit erősnek is tűnik az összehasonlítás.
Az a felvételeken is jól látható, Kovács rendkívül dinamikus, gyors és igen technikás játékos, alacsony súlypontja és az ebből fakadó előnyök kihasználása is az előbb említett két úrra emlékeztetnek. Emellett ritka érzéke van a játékhoz, lát a pályán, ahogy mondani szokás, és a mesteri gólpasszok is jelzik, nem az egyéni dicsőség, nem feltétlenül a gól mozgatja, ilyen fiatalon sem önző. No és szerencsére lőni is tud, erőset, pontosan, ez az utóbbi időben nemigen volt jellemző a magyar játékosokra.
Azt már nem szívesen írom le (újra), hogy óriási tehetség, mert ugyan igaz, de egy maholnap 21 éves játékos már igenis legyen több annál, legyen meghatározó játékos klubjában, sőt az országban is. Jó példa erre az egy korábbi cikkünkben már megemlített Mario Götze, aki még Kovácsnál is fiatalabb három hónappal, de már a német válogatott és természetesen a Dortmund egyik legjobbja. De hogy ne menjünk messzire, itt van az osztrák David Alaba, aki húszévesen a Bayern München és Ausztria (18-szoros válogatott) kezdő balhátvédje. Arról nem is beszélve, hogy Leo Messi 18 évesen már argentin felnőtt válogatott volt (Magyarország ellen mutatkozott be), de ő nem ér, más kategória...
Szóval ideje volt annak a meghívónak, és a mutatott teljesítményét, fantasztikus képességeit elnézve, valamint azt, hogy Hajnal és Rudolf pocsék formában van, Gera sérült és Koman alig játszik, egyáltalán nem lenne meglepő, ha pályára is lépne. De legalábbis örülnénk neki.
Ha egy játékost ekkora tehetséggel áldotta meg a természet, ilyen könnyedén és felszabadultan cikázik a védők között, be kell hajítani a mélyvízbe, nem fog megfulladni. Hatalmas lesz a tét Románia és Törökország ellen, de lehet, hogy épp egy olyan váratlan húzással lehetne meglepni az ellent, mint Kovács István bevetése.
Ez a srác lehet az új Détári. Hamarosan ugyanis nagyon komoly kérők fognak kopogtatni a Videoton székházában, súlyos milliókért a legjobb bajnokságok egyikébe igazolhat. Eddig szép ívű a karrierje, kéretik nem megtörni ezt.
Ízlelgessük tehát a nevet: Kovács István. Istvan Kovacs.
(Fotó: Europress/AFP, Vidi.hu)