Számtalan elmélet látott már napvilágot az 'Oumuamuával kapcsolatban. A Naprendszer első csillagközi üstökösének eredete és származása is kérdése, az elején aszteroidának vélték, majd a Harvard csillagászai azt vetették fel, hogy intelligens lények űrjárműje is lehet a különös formájú égitest. A legújabb felvetés szerint viszont az objektum egy szétesett csillagközi üstökös hulladékfelhőjének maradványa lehet.
Zdenek Sekanina, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory híres csillagásza szerint az üstökös még az előtt esett szét, hogy elérte volna pályája Naphoz legközelebbi pontját, a perihéliont, és egy szivarformájú sziklás kőzettöredéket hagyott hátra.
A tudós szerint a 2017 októberében észlelt égitest csupán töredéke az eredeti objektumnak, amely abban az évben belépett a Naprendszerbe.
Sekanina kutatásában John E. Bortle szintén elismert kutató vizsgálatára hivatkozik, amely szerint a szinte parabolikus pályán mozgó halvány üstökösök, amelyek a Naphoz egy csillagászati egységnél közelebb kerülnek, hajlamosak hirtelen szétesni röviddel az előtt, hogy elérnék a perihéliont.
Sekanina szerint korábbi kutatások bizonyították, hogy néhány esetben méretes töredék maradhat hátra. A tudós tanulmányában kifejti:
ez a töredék hasonlíthat laza kötésű porszemek száraz összességére, mely különleges formát ölthet, különleges rotációs tulajdonságokkal rendelkezhet, szélsőségesen porózus lehet, mindez a szétesési folyamat eredményeként.
Ez a leírás pedig tökéletesen illik az Oumuamuára. Sekanina összehasonlításokat végzett két olyan üstökössel, amelyek szétestek, amikor elérték a perihéliont. Mindkét esetben robbanás történt, majd hatalmas porfelhő szabadult fel. Ebből a csillagász arra következtet, hogy az Oumuamua nem bocsát ki gázokat és a Napból érkező sugárzás hatása alatt áll. A tudós szerint további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy meghatározzák, hol és mikor esett szét az üstökös, amelyből az Oumuamua lett.
Ez is érdekelhet: